NOVAK DJOKOVICS–RAFAEL NADAL
Leszámítva két összecsapásukat az év végi Mesterek Tornáján, a két játékos legutóbb a 2009-es kemény pályás párizsi mesterversenyen találkozott az elődöntőben, azóta mind a 12-szer valamely viadal döntőjében futottak össze. Az idei salakpályás szezon során négyből háromszor Nadal nyerte kettejük derbijét, legutóbb, a monacói fináléban viszont Djokovics diadalmaskodott.
A negyedik játszmában saját magát büntette meg, ugyanis kétszer is eltékozolta brékelőnyét, másodszor 6:5-nél, amikor a győzelemért szervált. Ez pedig nagy hiba volt a részéről, mert a tie-breaket is elbukta, így visszaengedte a meccsbe Djokovicsot, aki három sikertelen próbálkozás után először nyert meg ellene rövidítést Grand Slam-tornán.
A lendületbe jövő szerb brékkel nyitotta a döntő játszmát, ám ezt az előnyét csak 4:3-ig sikerült megőriznie. Ekkor többek között úgy juttatta bréklabdához Nadalt, hogy egy százszázalékos ziccer beütésekor hozzáért a hálóhoz, ami ugyebár szabálytalan. A mallorcai egyenlített, majd hozta a szerváját, így innentől a néhány perccel korábban még nyeregben lévő Djokovicsnak a meccsben maradásért kellett adogatnia.
Ezt háromszor sikerrel megtette, azonban negyedszer már nem bírta idegekkel, semmire elbukta a szerváját, így Nadal egy lépésre került attól, hogy a sportág története során első férfiként nyolcadszor is megnyerje ugyanazt a Grand Slam-versenyt, míg Djokovicsnak továbbra is ez az egyetlen GS-trófea, amely hiányzik még a vitrinjéből.
DAVID FERRER–JO-WILFRIED TSONGA
Tsonga 2008-ban döntőbe jutott az Australian Openen, Ferrer viszont eddig még sosem játszhatott finálét Grand Slam-tornán. Az elődöntőig ötször is eljutott, ám ott mindig elvérzett. Most viszont hatalmas lehetőség előtt állt, hiszen először nem a nagy négyes (Rafael Nadal, Novak Djokovics, Andy Murray, Roger Federer) valamelyik tagja volt az ellenfele.
A legjobb négyig mindketten szettveszteség nélkül jutottak el, és Tsonga volt az, akinek a makulátlan mérlegén folt esett. Méghozzá nem is kis folt, hiszen kis híján 6:0-val kezdett.
Persze a 6:1 sem mutatott sokkal jobban, ám összeszedte magát, és úgy tűnt, simán megnyeri a második játszmát. Elhúzott ugyanis 3:0-ra, 4:3-ra azonban már Ferrer vezetett, méghozzá brékelőnnyel. Tsonga egyből visszavette az elveszített adogatójátékot, de aztán annak is örülhetett, hogy eljutott a rövidítésig, 5:5-nél több bréklabdát is hárítania kellett. A tie-breakben aztán Ferrer 5–1-es vezetésénél cseréltek térfelet, és a spanyol nem is engedte ki a kezéből a szettet.
A 4 óra 37 percesre nyúlt Nadal–Djokovics csata után fennállt a veszélye annak, hogy az elődöntő második találkozóját nem tudják pénteken befejezni a felek, ám Ferrer gondoskodott róla, hogy ne így legyen. A harmadik játszmát már újra könnyedén nyerte meg, 6:2-re, így 31 évesen bejutott élete első Grand Slam-döntőjébe, mégpedig szettveszteség nélkül! A franciák pedig tovább várhatnak arra, hogy Henri Leconte 1988-as menetelése után újra legyen férfi finalistájuk a Garroson.
FRANCIA NEMZETKÖZI TENISZBAJNOKSÁG, ROLAND GARROS (18 718 000 euró, salak)
FÉRFI EGYES, ELŐDÖNTŐ
Nadal (spanyol, 3.)–Djokovics (szerb, 1.) 6:4, 3:6, 6:1, 6:7, 9:7
Ferrer (spanyol, 4.)–Tsonga (francia, 6.) 6:1, 7:6, 6:2