Djokovics-Murray: az első két kiemelt döntőzik Wimbledonban

NOVAK DJOKOVICS–JUAN MARTÍN DEL POTRO

Korábbi 11 egymás elleni mérkőzésükből nyolcat Djokovics nyert meg, ám egyetlen füves pályás összecsapásuk (a londoni olimpia bronzmérkőzését), valamint a legutóbbi csatájuk (az idei Indian Wells-i elődöntőben) után Del Potro örülhetett.

Az argentinon nem látszott, hogy napok óta térdsérüléssel küzd, ám hiába tartotta a lépést az első szettben Djokoviccsal, 4:5-nél 30:0-ről elbukta az adogatását, így a szerb került előnybe. A második játszma közepén aztán Del Potro ápolást kért, ami kicsit talán elaltatta ellenfelét, ugyanis 3:3-nál semmire elvette a szerváját. Ez pedig elég is volt neki ahhoz, hogy megnyerje a szettet.

A meccs addig sem alacsony színvonala a folytatásban tovább emelkedett, az argentin egyre biztosabban és pontosabban ütött az alapvonalról, Djokovicsot viszont nagyon nehéz volt lelőni a pályáról. Szó szerint csúszott mászott minden labdáért, de azért arra is maradt ereje, hogy néha egészen finom ejtéssel nyerjen meg egy-egy pontot. Del Potro 4:5-nél 0:30-ról fordította meg az adogatójátékát – többek között ez egészen hihetetlen tenyeressel, amit futtából, csuklóból ütött meg –, 5:6-nál pedig 0:40-ről. Mindez azonban semmit sem ért, mivel a rövidítést simán elbukta.

A negyedik szettet könnyebben lezárhatta volna a világelső, hiszen 4:3-nál brékelőnybe került, de Del Potro azonnal visszajött, és megint kiharcolta a tie-breaket. Ebben aztán szintén neki kellett kapaszkodnia, 6–4-nél Djokovics a győzelemért szerválhatott, de nem élt a lehetőséggel, majd Del Potro a másik meccslabdát is elképesztő hidegvérrel hárította. A fordulás utáni két pont is a dél-amerikaié lett, így jöhetett az ötödik játszma!

Ebben már kiütközött a kettejük közötti fizikai különbség, mindketten rettentően fáradtak voltak, de Djokovics azért jobb állapotban volt. Ez 4:3-as vezetésénél ütközött ki leginkább, amikor elvette Del Potro adogatását. A fináléért adogathatott, és Del Potrónak volt ugyan lehetősége visszabrékelni, ezúttal már nem menekült meg. A gigászi és ritka magas színvonalú mérkőzés 4 óra 42 percig tartott, ezzel minden idők leghosszabb wimbledoni elődöntője lett. Boris Becker és Ivan Lendl 1989-ben 4 órán és 1 percen át nyüstölte egymást, végül a német nyert öt szettben.

ANDY MURRAY–JERZY JANOWICZ

Az első játszmában – egy Janowicz-adogatójátéktól eltekintve – magabiztosan hozták szerváikat a játékosok, 4:5-nél azonban a lengyelnek a szettben maradásért kellett adogatnia, és miután hárított két játszmalabdát, megbirkózott a feladattal és kiegyenlített, majd ugyanígy tett két játékkal később is. A tie-breakben aztán a lengyel versenyzőnek jött ki a lépés, hiszen már 4–0-ra is elhúzott a rövidítésben, végül pedig 7–2-re nyerte meg azt.

A második szett – mint később kiderült – már az első játékban eldőlt, amikor Murray brékelte a 24. kiemelt versenyzőt, akinek ezt követően ugyan lett volna lehetősége visszavenni az adogatását (ahogy elveszíteni is), ám nem járt sikerrel, 6:4-gyel a brit közönségkedvencé a játszma.

A harmadik szett nem volt mentes a fordulópontoktól. Janowicz a játszma elején brékelőnybe került, 4:1-re is vezetett, ám Murray ezt követően zsinórban öt játékot nyert (kettőt fogadóként), és egy szettre került élete ötödik Grand Slam-döntőjétől.

Ezen a ponton azonban a szervezők sötétedésre hivatkozva félbeszakították a találkozót, ami a tető behúzása és a reflektorok felkapcsolása után mintegy 30 perccel később folytatódhatott.

A negyedik szettben aztán két játékot követően a brit ismét elvette a pályafutása során eddig egy tornadöntőt játszó Janowicz adogatását, amelyet követően a lengyelnek esélye sem volt arra, hogy „visszajöjjön a meccsbe”, hiszen a harmadik játszmában összesen két pontot nyert fogadóként.

Murray végül 5:3-nál ismét brékelte a lengyel meglepetésmebert, így tavalyhoz hasonlóan idén is bejutott a döntőbe, amelyet ha megnyer, akkor 77 év után az első brit férfi teniszező lesz, aki győzedelmeskedik Wimbledonban.

A fináléban Murray ellenfele a szerb világelső Novak Djokovics lesz, akivel egy éven belül harmadszor meccselnek majd Grand Slam-torna döntőjében (2012-ben az US Openen, valamint 2013-ban az Australian Openen is ők voltak érdekeltek a torna utolsó meccsén).

A két játékos egymás elleni mutatójában a szerb vezet 11–7-re, füvön ugyanakkor eddig csak egyszer találkoztak, a 2012-es londoni olimpia elődöntőjében a brit győzött 7:5, 7:5-re.

FÉRFI EGYES, ELŐDÖNTŐ
Djokovics (szerb, 1.)–Del Potro (argentin, 8.) 7:5, 4:6, 7:6 (2), 6:7 (6), 6:3
Murray (brit, 2.)–Janowicz (lengyel, 24.) 6:7 (2), 6:4, 6:4, 6:3

A DÖNTŐBEN
Djokovics (szerb, 1.)–Murray (brit, 2.)