A búcsúzó Roberta Vinci nagyszerű véleménnyel van Babosról

– Nem volt egyszerű… Vera Lapko nagyon agresszíven és félelem nélkül játszott.
– Tényleg nehéz volt, a vasárnapi meccsem is hosszúra nyúlt – felelte a 35. életévét éppen aznap betöltő Roberta Vinci, miután több mint két óra elteltével legyűrte a fehérorosz Vera Lapkót, s felkerült a budapesti WTA-verseny főtáblájára. – Vera keményen és pontosan játszott, bár szett- és brékelőnybe kerültem, sőt meccslabdám is volt a második játszmában, nem bírtam vele, mert ragyogóan adogatott. A végén agresszívabb lettem, így sikerült győznöm, de Verának nincs oka csüggedni, szép jövő áll előtte.

– Hogyan tetszik a városunk?
– Budapest nagyon szép hely, még 2011-ben nyertem itt salakos tornát a Római-parton. Vasárnap este eljutottam az egyik belvárosi olasz étterembe, egyszerűen fantasztikus volt. A verseny szervezése is remek, figyelnek a kényelmünkre.

– Még tavaly decemberben bejelentette, hogy a májusi, római WTA-verseny után visszavonul. Nem gondolta meg magát?
– Nem, túl sok már a teniszből. A döntés megszületett, nem változtatok rajta. Szép karriert futottam be, de itt az idő, hogy befejezzem. Nem vagyok már túlságosan fiatal, szóval igen, Rómában kimondom, hogy bye-bye!

– És mihez kezd majd?
– Fogalmam sincs. Valószínűleg maradok a sportágban, de Róma után mindenképpen szeretnék pihenni egy keveset, aztán határozok a jövőmről.

– 2015-ben nagy meglepetésre US Open-döntőt játszhatott egyesben. Szép emlék maradt úgy is, hogy a finálét elveszítette Flavia Pennetta ellen?
– Természetesen, nagyszerű verseny volt. Bár kikaptam Flaviától, így is csodálatos emlék a döntő, talán a legszebb egész életem során.

– Azért nem maradt Grand Slam-diadal nélkül, Sara Errani oldalán ötször is győzött párosban. Mitől voltak olyan sikeresek együtt?
– Sokat játszottunk együtt, és régóta ismertük egymást. Én inkább a hálónál szeretek játszani, ő az alapvonalon, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ez megkönnyíti a helyzetünket, hiszen bármit el tudsz mondani a partnerednek. Amiatt is tudtunk sokszor nyerni, mert jó barátnők voltunk, a mérkőzések alatt pontosan tudtam, mit fog csinálni.

– Utolsó GS-győzelmük a legérdekesebb számunkra. 2014-ben Babos Tímea és Kristina Mladenovic kettősét győzték le a wimbledoni döntőben. Emlékszik arra a találkozóra?
– Emlékszem, különösen a meccslabdára, én adogattam Kikinek. Nagyszerű pályán játszhattunk, ami javarészt be volt fedve és bizony remekeltünk. Tímea és Kiki sem játszott rosszul, két szettben nyertünk, de füvön sosem könnyű. Sarának és nekem sem a kedvencem a füves borítás, tehát egyáltalán nem számítottunk ilyen eredményre. Ez volt az első alkalom, hogy olasz páros győzött Wimbledonban.

– Mi a véleménye Babos Tímeáról?
– Timi kedves lány és jó játékos. Folyamatosan fejlődik, nem kifejezetten a ranglistás helyezéseire gondolok, inkább játékban lépeget előre. Nagyszerűen szervál, és keményeket üt, ám a legfontosabb, hogy emberileg is kiváló. Mindig köszön, ha találkozunk, néha SMS-t is váltunk.

– Egyesben kicsit későn, harminchárom éves korában, 2016-ban tört be a legjobb tíz közé. Miért nem korábban?
– Nehéz erre válaszolni, talán nem álltam még készen rá. Nincs baj azzal, hogy harminchárom évesen értem el oda, a lényeg, hogy meg tudtam csinálni. Fontos célunk volt fiatalon a top tíz Flaviával, Sarával és Francesca Schiavonéval, végül nekem sikerült utoljára.

– Több mint két és fél éve US Open-döntőt játszott, most meg a selejtezőben küzdött. Sokat bajlódott sérülésekkel?
– Nem igazán, bár tavaly kis ideig valóban sérült voltam. Az elmúlt év nem sikerült túlságosan jól, kevés meccset játszottam, ezért visszaestem a ranglistán.

– Mi a célja a BOK-csarnokban?
– Rómáig szeretnék edzésben maradni és több tornán is szerepelni. A legfontosabb, hogy minél több meccsem legyen addig, ezért is jöttem el Budapestre. Két nagyszerű meccsen már túl vagyok, folytatom a menetelést, ameddig tudom.

– Végezetül árulja el, előkerültek a trófeái, amelyeket tavaly loptak el öntől?
– Sajnos nem. De több torna szervezői is reprodukálták a döntők után kapott trófeákat, így hozzájutottam a US Openen az egyes fináléja után kapott tálamhoz. Megkaptam a párosban nyert trófea mását is. Most nem tehetek mást, mint reménykedem, hogy egyszer valahogy visszakerülnek hozzám. A wimbledoni és a Roland Garroson nyert tárgyaim hiányoznak leginkább.

HUNGARIAN LADIES OPEN
BOK-CSARNOK (226 750 dollár, kemény pálya)
Selejtező. Egyes. Döntő.
Vinci (olasz)–Lapko (fehérorosz, 5. kiemelt) 6:1, 6:7, 6:3