– Remekül kezdtek, de aztán megfordult a mérkőzés képe. Mi történt?
– Volt néhány szerencsétlen labdamenet, illetve elkezdett Csang szenzációsan játszani. Néhány pont elúszott, ők tovább javultak, mi meg egyre rosszabbul teljesítettünk. Nem tudtuk összerakni úgy, hogy mindketten egy időben játsszunk jól, ez már az első gémben hiányzott. Összességében, önmagunkhoz képest gyengén teljesítettünk, ők elhitték, hogy nyerhetnek, mi pedig gödörbe kerültünk, amiből nem tudtunk kimászni, bármennyire is próbáltunk – felelte önkritikusan a mérkőzést követő sajtótájékoztatón Babos Tímea.
– De így is volt esélyük a fordításra.
– Igen, rengeteg bréklabdát hagytunk kihasználatlanul, mi tizenegyből egyet értékesítettünk, ők háromból hármat, ez óriási különbség. Mind a két szettben fordíthattunk volna, de ez nem a mi napunk volt, sajnálom. Nem fogjuk semmire a vereséget, ilyen a tenisz, vannak napok, amikor nem megy úgy a játék, és nem tudod, miért, pedig kiadtunk magunkból mindent. Egyszerűen nem működött semmi. Én például változtattam a helyezkedésemen fogadásnál és a hálónál is, de hiába. Vannak olyan napok, amikor körülbelül elfelejtesz teniszezni – még ha ez a meccs azért nem is volt annyira drasztikus.
– Jól látjuk, hogy higgadtabban viseli ezt a vereséget, mint a tavalyi US Open-döntőt?
– Az fájóbb volt, hiszen meccslabdáról buktuk el. Az elmúlt hetekben próbálok más mentalitással hozzáállni a meccsekhez, a teniszhez, önmagamhoz. Persze, szomorú vagyok, de mégiscsak egy újabb Grand Slam-döntőt játszottam, a legutóbbi ötből ez volt a harmadik, ebből egyet megnyertünk Kikivel, plusz a szingapúri világbajnokságot.
– Új edzője, Nikola Horvat nagyon izgult, ez volt az első Grand Slam-fináléja.
– Már az elődöntőben izgult, én nyugtattam. Én nem voltam ideges, hiszen hozzászoktam ezekhez a nagy meccsekhez, döntőkhöz. Nem azért játszottam így, mert elizgultam, hanem mert rossz napom volt.
– Már a beütésnél érezte, hogy valami nincs rendben?
– A beütésnél talán a szervámmal volt probléma, nem szaladt úgy a kezem, ahogy kellene. Elképesztő egyébként, hogyan változik az időjárás Melbourne-ben: amikor elkezdtük a beütést, annyira meleg volt, hogy behúzták a Rod Laver Arena tetejét, mire végeztünk, már nyitották is ki, mert annyival csökkent a hőmérséklet. A meccsünk alatt aztán megint elkezdett melegedni… De nem keresünk kifogásokat, ők is fedett pályán ütöttek be, nagyon jól játszottak, megérdemelten nyertek.
– A US Openen amerikai játékos volt a másik térfélen, most ausztrál. Számít ez?
– Nem, ki tudjuk zárni ezeket a tényezőket, csak a vonalakat és a labdákat látjuk, illetve a saját páholyunk drukkolását halljuk.
– Hogyan tovább?
– Szombaton utazom Thaiföldre, egyesben indulok WTA-versenyen, utána otthon leszek egy kicsit. Jönnek az újabb kihívások, de pozitív vagyok, s ez segít majd a pályán is.
– Az idén még nem járt Magyarországon. Nehéz ilyenkor útnak indulni egy újabb tornára?
– Igen, nehéz, pláne egy Grand Slam után egy kisebb versenyre. Viszont jó helyen lesz, egyénit játszom, motivált vagyok, és tudom, hogy utána lesz egy kis időm otthon. Ez a dolgom, ez az életem. Bár Fucsovics Marci azt mondta, reméli, a következő tíz évben is itt kezdi a szezont, én biztosan nem fogok teniszezni tíz év múlva.
– Meddig tervezi?
– Erre nem tudok pontos választ adni, de szerintem harmincöt évesen nem Ausztráliában leszek januárban, hanem otthon, Magyarországon.