„Az utóbbi időben keveset utaztam vele, a tévében sem néztem a meccseit, tehát nem voltam képben a játékát illetően. Amikor a kérésére Miamiban csatlakoztam hozzá, kellemes meglepetésként ért a hozzáállása az edzésekhez, az életvitele, alázata és elszántsága. Jelenlegi helyzetében példamutató az a munka, amelyet elvégez. Nemigen kell változtatnia a technikáján vagy a fizikai felkészülésen, csak türelemre van szüksége, kisebb versenyekre és persze győzelmekre, hogy visszajöjjön az önbizalma” – nyilatkozta Babos Csaba, Tímea édesapja, nevelőedzője. |
– Visszavonul?
– Biztos, hogy nem! – felelte gondolkodás nélkül lapunk kérdésére Babos Tímea.
– Akkor ugyanennyire lehet megalapozott az a pletyka, hogy várandós és férjhez megy.
– Ez talán úgy vetődhetett fel, hogy az elmúlt időszakban elkezdtem teniszen kívüli dolgokkal is foglalkozni. Hogy legyen, ami leköt, amit szeretnék majd a visszavonulás után csinálni. Sok minden érdekel, az élet nemcsak a sportkarrierből áll: nyelvet tanulok, foglalkoztat a divat és a lakberendezés. De attól még nem fontosabbak a sportnál, az „unalmas” tenisz marad a prioritás.
NEM LETT ROSSZABB
– Az elmúlt hónapok eredményei után cseppet sem udvariaskodó a kérdés: hogy van?
– Nem egyszerű a helyzetem, valamilyen szinten új is nekem, másképp kell hozzáállnom a mindennapokhoz, ám jól vagyok. Továbbra is mindent megteszek, hogy visszatérhessek a legjobbak közé, de az elmúlt háromnegyed év elég rosszul sikerült. Voltak hibás döntések, balszerencsés mérkőzések.
– Aligha rosszabb teniszező, mint például 2017-ben, amikor stabil top ötvenes volt – most viszont száznegyvenen kívül jegyzik. Miért?
– Szerintem sem játszom rosszabbul, mint korábban. Talán a január és február gyengébbre sikerült, viszont azóta is rengeteg energiát fordítottam arra, hogy jobb legyek. Édesapám hosszú idő után jött el velem versenyekre – előtte azt hitte, katasztrófa van, de utána azt mondta, ő is úgy látja, nincs nagy probléma a játékommal, vannak jó periódusaim, és mindig küzdök.
– Akkor mi a gond?
– A meccs- és önbizalomhiány, az elmúlt jó fél év nyeretlensége. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Az a probléma, hogy ha jól is játszom, történik valami, mondjuk, elmegy egy adogatójáték – ami persze normális, bármikor előfordulhat –, mire én teljesen elbizonytalanodom, bepánikolok. Megvisel az eredménytelenség.
VISSZA AZ ALAPOKHOZ
Megszokhattuk, ha volt is hullámvölgy egyesben, Babos Tímea párosban javított. Az idén elveszített Australian Open-finálé óta viszont Babos és a francia Kristina Mladenovic előbb Dubaiban, majd Indian Wellsben és Miamiban is elbukta az első mérkőzését. „Igen, a páros mindig ott szokott lenni, hogy segítsen önbizalomban, meccsrutinban és anyagilag, de most Kikivel sem jött ki a lépés – mondta Babos. – Dubaiban úgy mentünk fel a pályára, hogy nem sokkal előtte Kiki egyesben kikapott, ráadásul az első játszmában 5:1-re, a másodikban 3:1-re vezetett. Indian Wellsben pedig Elise Mertens és Arina Szabalenka győzött, ők utána megnyerték a versenyt, és Miamiban is övék lett a trófea – mi pedig a szuperrövidítésben 8–5-re vezettünk ellenük… Miamiban is szuperrövidítésben szenvedtünk vereséget Julia Görgestől és Simona Haleptől. Sajnos az összes szoros meccs elment.” Az MTK teniszezője hozzátette: Mladenoviccsal továbbra is nagy céljaik vannak, nem törtek meg, és lesznek még közös sikereik, ebben mind a ketten biztosak. |
– Mi a megoldás?
– Vissza kell térnem az alapokhoz, a kisebb tornákhoz, és azokon minél több meccset akarok nyerni. Pénteken utazom Isztambulba egy WTA-tornára, utána két ITF-versenyen indulok a Roland Garros-selejtező előtt. Régóta a top ötvenben voltam, jó néhány éve nem játszottam ITF-en, először nem is tudtam, hogyan kell nevezni, melyek a szabályok. Elszoktam ettől, meg a Grand Slam-selejtezőktől is. Ám nem baj, sőt: Dubaiban például az utolsó pillanatban fértem fel a főtáblára, pedig reméltem, hogy nem fogok, mert szükségem lett volna a kvalifikáció valamivel könnyebb mérkőzéseire. Hiányzik a meccsrutin, hiszen amikor az első fordulóban kikapok, egy hetet kell várnom a következő találkozóra, az edzéseken játszott szettek nem ugyanolyanok, mint téthelyzetben. Miami után például két hét telt el, majd Monterreyben kiváló első játszmát nyertem meg, a második elment, utána meg persze görcsös voltam, mert túlságosan is nyerni akartam. Bogotában aztán a sorsolás volt elképesztő…
– Arra gondol, hogy néhány óra alatt háromszor kapott első fordulóbeli ellenfelet?
– Igen, először a német Tatjana Mariát húzták, aki ugyan harmadik kiemelt volt, de fekszik nekem a játéka, korábban legyőztem őt. Aztán kaptam egy közepesen nehéz ellenfelet, majd végül a legkeményebbet, a spanyol Lara Arruabarrenát, aki amolyan Bogotá-specialista: nyert már ott, az elmúlt két évben döntős volt, és az idén is az elődöntőig jutott.
– A motivációja, a hite nem ingott meg?
– Nem, sőt még jobban odafigyelek az edzéseken az apróságokra. Bogotá volt kicsit nehezebb ebből a szempontból – 2640 méteren egyébként is más a játék, az említett sorsolással sem volt szerencsém, szóval, ott voltak kemény percek, ám nincs motivációhiányom.
ELMARADÓ VÁSÁRLÁSOK
– Említette a balszerencse mellett a rossz döntéseket. Mire gondol?
– Nyilván a pályán is sokszor hibáztam, a versenyprogramomat sem alakítottam jól, tavaly pedig túlságosan sokáig húztam Thomas Drouet leváltását.
– A helyére érkező Nikola Horvattal sem dolgozott sokáig.
– Nick kinevezése nem volt rossz döntés, nem tudhattuk, hogy így alakul, kifejezetten jó viszonyban váltunk el.
– Így, hogy hetek óta nincs edzője, bánja, hogy nem folytatta vele a munkát?
– Nem, mert szakmailag annyira nem voltunk egy hullámhosszon, hogy nem lett volna értelme a folytatásnak. Thomas-t nem váltottam le idejében, ám tanultam a hibámból, és nem követtem el újra.
– Nagy erőkkel keresi az új edzőjét?
– Amikor Nickkel szétváltak útjaink, Dubai után öt-hat hétig csak nézelődtem, nem vettem fel senkivel a kapcsolatot, a magam útját jártam. De kerestem, keresek, csak ez rendkívül nehéz és összetett szituáció. Azt hiszem, huszonöt évesen már megvan a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy tudjam, milyen játékra van szükségem a jó eredményekhez. Nem könnyű eldönteni, ki az az edző, aki ebben segíteni tud, ráadásul már nemcsak az a fontos, ami mondjuk öt éve, hogy jó edző legyen, az is számít, hogy jó ember legyen. Az is nehézséget jelent, hogy olyan szakembert találjak, aki hajlandó sok versenyre elutazni – vannak olyan edzőjelöltek, akik nem szeretnének, szóval, már azon is gondolkoztam, hogy legyen két edzőm, és majd elosztják a feladatokat.
– Két edző? Nem szeretnénk a zsebében turkálni, de nyilván a kevesebb győzelem kevesebb pénzdíjjal jár…
– Az elmúlt években olyan eredményeket és pénzdíjakat értem el, hogy nincsenek anyagi gondjaim, de legutóbb például már nem businessen repültem, pedig ez a teniszezők többségénél alap. Nem vagyok az őrült vásárló típus, aki bármikor bármit megvesz magának, a nagyobb dolgok megvételét mindig szigorúan eredményekhez kötöm. Sajnos ezek a vásárlások mostanság elmaradtak…