Balázs Attila nem gondolta volna, hogy megnyeri a bangkoki tornát

– Gondolta volna? Ez volt a terv, ezért ment Bangkokba, vagy megelégedett volna mondjuk két negyeddöntővel a két ottani, egymást követő challengerversenyen?
– Nem gondoltam volna, de minden verseny egy új lehetőség, sosem lehet tudni, mikor és hol jön ki a lépes – válaszolta Balázs Attila, aki álomszerűen kezdte az évet, a bangkoki tornagyőzelemmel pedig még közelebb lopakodott a világranglistán a hőn áhított top 100-hoz, amelytől hétfőn már csak 12 hely és 75 pont választja el, miközben most ezzel a diadallal 80-at szerzett. – Nagyon kevés különbség van a játékosok között ezen a szinten, ha az adott héten elkapod a fonalat és egy kicsit talán a szerencse is melléd áll, bármi megtörténhet.

– Ez több volt, mint szerencse, hiszen olyan borításon kellett megtalálnia a győzelem felé vezető utat, amelyen eddig nem mozgott otthonosan. Mennyit gyakorolt mostanában kemény pályán?
– Decemberben végig kemény pályán edzettünk a Budai Tenisz Centrumban, illetve négy nappal a verseny előtt érkeztünk ide, Bangkokba, hogy legyen elég időnk az átállásra.

– És a játékán mennyit kellett változtatnia a borítás miatt? Például mintha kevesebbet rövidített volna.
– Igen, próbáltam agresszívan játszani. Az edzéseken is azt erőltettük, hogy kevesebbet nyessek és szinte sose rövidítsek, mert kemény pályán az nem annyira taktikus, mint salakon.

– Az adogatásai is nagyon jól működtek, sok pontot köszönhetett nekik, többet, mint salakon.
– Igen, meccsről meccsre jobban szerváltam. Talán erősödtem kicsit az elmúlt hetekben, és ezt legjobban a szervámon éreztem.

– Három oroszt is megvert, és náluk köztudomásúlag a kemény pálya a fő felület. Ellenük mi volt a taktika? Hogy sikerült a nagyobbnak látszó ütőerejüket ellensúlyozni?
– Fejben erős maradtam végig, és ők időnként hibáztak a kulcsfontosságú helyzetekben. Próbáltam hosszabb labdamenetekre kényszeríteni őket, de nem passzívan, és a nagy melegben én bírtam jobban a nehézségeket.

– Nem mindig volt elégedett a bírókkal. Nem tart attól, hogy kizökkentik a velük való viták, vagy ez tudatos, a nyomásgyakorlás része?
– Sokat hibáztak a bírók ezen a héten. A nagy meleg és a gyors pálya persze nem könnyítette meg a dolgukat, ez tény. És bizonyos határokon belül néha ki kellett mondanom, ami a bögyömben volt.

– Volt idő vagy lehetőség némi ünneplésre a végén?
– Nagy ünneplés nem volt, hiszen hullafáradt voltam, és mivel két nap múlva kezdődik a következő verseny, nem szabad teljesen leereszteni, ez most nem fért bele sajnos.

– Hogy áll a sérülésekkel? Tavaly ugye a talpával küszködött sokáig, és kellett miatta heteket, sőt összességében hónapokat kihagynia, aztán nyilván a decemberi bokaficam sem jött jól a felkészülés elején. Most, az öt kimerítő meccs után fáj valamije? A döntő például tíz perc híján három órán át tartott…
– Szerencsére most kivételesen teljesen egészségesnek mondhatom magam. Nagyobb fájdalmakkal nem küszködök, és bár kicsit fáradtan, de pozitívan várom a következő hetet.

– Mi a versenyprogramja az előttünk álló belátható időszakra?
– A második bangkoki verseny után néhány napot otthon leszek, aztán Dél-Amerika felé vesszük az irányt salakos versenyre. Három vagy négy ATP-tornán fogok indulni, majd március elején a Davis-kupára érek haza.