Tenisz: Piros Zsombor már idén szeretne top 100-as lenni

Rövid időn belül a második alkalommal hívták meg újságírók szűk csoportját a Magyar Teniszszövetség székházába háttérbeszélgetésre. Először Babos Tímea volt a beszélgetőpartner, míg pénteken Piros Zsombor, a világranglistán 257. játékosunk, aki elöljáróban elmondta, hogy makacs hassérülése miatt jelenleg nem edz. Következő versenye a jövő hét végén a selejtezővel kezdődő montpellieri 250-es ATP-torna lesz, de csak akkor, ha az esetleges visszalépések miatt lehetőséget kap a szereplésre. Utána a cherbourgi challenger lesz napirenden, szintén Franciaországban, majd visszamegy a forli challengersorozatra, március elején meg Sydney-ben Ausztrália–Magyarország párharcot rendeznek a Davis-kupa világdöntőjébe jutásért. A különböző témák sorában elsőként a második forli challenger került elő, Piros itt a második fordulóban legyőzte a Davis-kupa torinói világdöntőjében hozzá hasonlóan parádézó horvát Borna Gojót, majd a negyeddöntőben elbánt a kanadai, korábbi világranglista-25. Vasek Pospisillel is.

PIROS ZSOMBOR

A második forli challengerről: „Az egyik közösségi oldal kommentelői emlékeztettek rá, hogy két Davis-kupa-hős személyes csatája következik, de ahogy felmentem a pályára, ezzel már nem foglalkoztam. Gojo nagyon magas, jól szerváló játékos, iszonyatosan agresszív volt, tiszta erőből ütötte a labdát, s eleinte nem nagyon hibázott. Sokszor kényszerültem védekezésre, a küzdeni tudásom és a gyors mozgásom segített, esetenként harminc érintés kellett, hogy megnyerjek egy pontot. A végére, az utolsó három gémre viszont elfáradt. Pospisil sokkal többet dolgozott a hálónál, párosban Grand Slam-győztes volt, ha nem ütöttem el tökéletesen, kivégezte a labdáimat. Úgy érzem, életem legjobb teljesítményét nyújtottam azon a meccsen, néhányszor megnézem még a jövőben a felvételét.”

Miért megy neki jobban a játék a Davis-kupában?: „Ezer és egy alkalommal próbáltam future-versenyen teljesen átszellemülten játszani, mintha a Davis-kupában lennék, de nem jött össze. Ugyanúgy küzdöttem, igyekeztem átélni mindent a vizualitással együtt, de vagy nem sikerült a meccs, vagy nem volt elég jó a teljesítményem. Nem tudom pontosan, ennek mi az oka, mi kellene, hogy hasonló tudatállapotba kerüljek. Torinóban Marin Cilic ellen mindent kizártam, csőlátással csak a labdára fókuszáltam, még a vonalakra sem figyeltem, üldöztem a labdát, mint egy kutya, semmilyen gondolat nem járt a fejemben. Talán a világsztárok is hasonló állapotba kerülnek a Grand Slameken, amikor odaadják a testüket és a lelküket, átszellemülnek.”

Van-e pszichológusa?: „Nincs. Egyszer elmentem egyhez, de úgy éreztem ott magam, mintha matek-korrepetáláson lennék.”

A mentalitásról: „Érzelmes vagyok a pályán is. Volt, hogy túlpörögtem a meccset, drasztikusan negatívan viselkedtem, káromkodtam, dobáltam az ütőmet, ordibáltam, aztán rájöttem, hogy mindez rengeteg energiát elvisz. Máskor nem csináltam semmit, halvérű voltam, az sem volt megfelelő megoldás. A tökéletes, ha nyugodt vagyok, mégis megvan a tűz – na nem arra gondolok, hogy futok két kört, mint Nick Kyrgios, és buzdítom a közönséget. Az Australian Openen valahol ki van írva egy idézet Novak Djokovicstól, ami nagyjából arról szól, hogy ott van kétszáz játékos, mindegyiknek remek a szervája, a tenyerese és a fonákja, az dönt közöttük, ki jobb a másiknál mentálisan. Azt is megfigyeltem, hogy nyolcvan százalékban az a fél veszít, amelyik először negatívan megszólal. Az én példaképem ebből a szempontból Rafael Nadal, aki életében nem dobott el egy teniszütőt sem, igaz, annyi apróságra figyel, hogy az már nem is teljesen normális, fantasztikus nézni a rituáléit. Ezekkel is csak kizárja a külvilágot, nem ad esélyt, hogy másra fókuszáljon. Djokovics nem ennyire stabil, tud veszekedni, viszont egy pont után képes úgy tenni, mintha a korábbiak meg sem történtek volna. Velem is előfordult, hogy szett és 4:1-nél kicsit elkényelmesedtem, és olyan zakót kaptam, hogy el sem tudom mondani. Legutóbb szeptemberben, a budapesti 25 000-es elődöntőjében ért ilyen élmény, 6:2, 5:4-nél a meccsért szerváltam, az járt a fejemben, hogy valahogy úgyis megnyerem, nem menedzseltem a pontokat, majd csak besodor az ár, aztán természetesen veszítettem.”

Ki nyeri az Australian Opent?: „Nem hinném, hogy Nadal, bármekkora zsenik is a világsztárok, azért van egy határ... Sztefanosz Cicipaszra tennék, egyébként Wimbledon alatt is mondtam a testvéreimnek, hogy Matteo Berrettini odaérhet, mert már gyorsabb a fű, mint régen, ő meg hatalmas szervákat üt, és jól ráéreztem, döntőbe jutott.”

Aki valamiért pikkel Piros Zsomborra: „Jay Clarke kiakadt Forliban Noszály Sanyira, mert elég hangosan buzdított és motivált – általában így szokta. Aztán a fontos pillanatoknál Clarke átkiabált felém, hogy »come on, let's go«... Egy évvel ezelőtt biztosan veszekedtem volna vele emiatt, most is kevésen múlott, de inkább elszámoltam háromig, és folytattam a meccset, végül győztem is. Később együtt edzettem Clarke-kal, rám sem nézett, amikor lepacsiztunk, nem köszönt, noha Tenerifében együtt is edzőtáboroztunk korábban, jóban lettünk, többször közösen vacsoráztunk, az edzőjével még mindig jó a kapcsolat. Nagyon kilehet rám, pedig a múlt héten döntőt játszott, és írtam neki, hogy gratulálok.”

A koronavírus-járvány nehézségeiről: „Mielőtt ide jöttem a Nemzeti Edzésközpontba 2020 szeptemberében, nem volt az életemben nagyobb rendszer. Itt kialakult egy hat-hétfős társaság, de előtte előfordultak kilengéseim. Sokat lógtam a haverjaimmal, ha rosszul éreztem magam, lemondtam az edzést, a családi életem sem volt rendben, megromlott a viszony a szüleimmel. Két-három hónapra belerángattak a haverok az éjszakába, egy ideig ellenálltam, de mivel nem voltak versenyek, nem volt cél, két hónap edzés után egyszer csak megtörtem, és egy szűk nyarat nem úgy éltem le, mint az élsportolók. Néha lehívtak edzőpartnernek, de semmi rendszeres, aztán nyár végén eldöntöttem, hogy profi útra lépek. Apukámmal vége lett az együttműködésnek, azóta jobb a kapcsolatunk. Palágyi Miki még mindig dolgozik velem, Szatmári Adrián már nincs itt a NEK-en, Vaskó Balázs volt a kondiedzőm. Most a barátnőm, Géczi Rita az erőnléti edzőm, fél éve együtt is élek vele, minden jó, rózsás a helyzet. Az edzőpartnereim csak akkor lehetnének jobbak, ha top 20-asok lennének, Fucsó persze klasszisokkal előrébb jár nálunk, viszont erősebbet ő sem üt, mint Valkusz Máté, Marozsán Fábián vagy Fajta Peti, aki 220 kilométer per órával szervál, nála Reilly Opelka sem tolja meg jobban az adogatásokat.”

Noszály Sándorról: „Március óta tartozik a stábomhoz, előtte nem nagyon ismertem őt, de sok negatívumot hallottam róla, bohóc, nem lehet megbízni benne, egyszer itt van, aztán lelép ide-oda... Először májusban utaztunk együtt versenyre, egy boszniai 25000-esre, és a kritikák azonnal elillantak. Nagyon figyel a játékosaira, s bár az adminisztrációban nem valami erős, lelkileg és érzelmileg támogatja az embert, mindig ott van mellette, intézi a szállást, az edzőpályát, a labdákat, a fiziót, mindent megcsinál, és tizenöt közös versenyünk alatt már megismert engem.”

A pénzügyekről: „A Davis-kupa-pénzek elosztása kapcsán az a véleményem, hogy Fucsovics Marci és Balázs Ati a nagyágyúk, ők juttatták a világdöntőbe a csapatot, vagyis keményen megdolgoztak az összegért, ami nekik jutott. Mi, »kisfiúk« próbáltunk jól edzeni a verseny hetében, segíteni, intézni a pályán kívüli teendőket. Amit ők elképzeltek, teljesen jogos, viszont minket talán egy kicsit lenéztek, hogy ennyire kevés százalékot kaptunk, ennél valamivel több is juthatott volna nekünk. Másfelől viszont nem tudtam volna túl jó szívvel elfogadni azt sem, mert Torinóig egy darab meccset sem nyertem. A szövetségtől egyéves versenyzésemre elegendő támogatást kapok, de ha lenne ötszáz millió forintom, akkor sem biztos, hogy másképp alakítanám a költségvetésemet. Bízom magamban annyira, hogy a jövőben nem lesz anyagi problémám.”

Köves Gáborról: „Nagyon örülnék, ha ő maradna a szövetségi kapitány. Meghatározó személy a karrieremben, szerintem a top 100-asok elleni győzelmeim kilencven százalékánál ott ült a padon. Sokat segített mindenben, amikor érettségiztem, vett nekem földrajzi útmutatót, történelemkönyvet is kaptam. Az élet bármilyen területén számíthatok rá, ha most idehívnám, mert valami baj van, azonnal jönne beszélgetni velem. Nagyon szoros a kapcsolatunk, amikor a kispadról irányít, nem a technikával foglalkozik, jó taktikai meglátásai vannak, érzelmileg is tud motiválni, tisztában van vele, mikor kell hozzám beszélni és mikor nem, mikor kell szigorúbban rám szólni. Nem lennék boldog, ha nem ő lenne a kapitány a Davis-kupában, talán akkor is Köves Gábort látnám, amikor kinézek a padra, ha már nem is ő ülne ott.”

A szabadidejéről: „Szeretek dartsozni, játszani a FIFA 22 videojátékkal, és élőben is szívesen focizom, de csak óvatosan és ritkán, hogy meg ne sérüljek. Balszélső vagyok, azt hiszem, nem cselezek rosszul, de nyilván a gyorsaságom az erősségem.”

A terveiről: „Tavaly év végére a legjobb 250 közé akartam bekerülni, majdnem sikerült, 288.-ként zártam 2021-et. 2022 végére már a top 100 a cél, nagyszerű lenne, ha december végén kétszámjegyű lenne a helyezésem, és alanyi jogon játszhatnék a 2023-as Australian Open főtábláján, hiszen az a kedvenc versenyem.”