A versenyfutás folytatódik – Győri Ferenc jegyzete

A csillagok állása ezúttal kedvezett Novak Djokovicsnak. A szerb alaposan megölelgethette csodálatos karrierje 21. Grand Slam-trófeáját vasárnap (miután megkóstolta a centerpálya füvét), egymás után negyedszer ünnepelhetett Wimbledonban, összességében hetedszer nyert a tenisz emblematikus színhelyén, ami önmagáért beszél. Voltak küzdelmes mérkőzései az idei tornán, Jannik Sinner ellen kétszettes hátrányból jött vissza, igazán kemény ellenfél azonban nem került, nem kerülhetett az útjába, de míg Rafael Nadalt – ahogyan oly sokszor – ezúttal is meggátolta egy sérülés abban, hogy megnyerhesse a füves pályás majortornát, s ezzel akár a naptári Grand Slam begyűjtésére is maradjon esélye, Djokovics tette a dolgát, és egy diadalra zárkózott a spanyol legendához. Arról nem is beszélve, hogy lehagyta Roger Federert, aki hamarosan visszatér a cirkuszba, de az még nem egyértelmű, hogy közel 41 évesen mennyire lesz versenyképes.

Köszönjük meg sokadszorra is a Jóistennek, hogy ekkora egyéniségeket láthatunk hétről hétre a televízióban vagy a helyszíneken (Federert is beleértve, amikor éppen egészséges), akik nem fiatalok, hiszen Nadal 36, Djokovics 35 éves, és könnyen lehet, hogy már vannak náluk jobb erőnlétű játékosok, ám mentális képességekben döbbenetes a szakadék, ha a világ összes többi teniszezőjéhez mérjük őket. A fanfárok viszont ezúttal szóljanak csak „Nolénak”, aki az elmúlt két évben biztosan rengeteg szimpatizánst veszített a koronavírushoz kapcsolódó hozzáállása miatt, sőt, oltatlansága következményeként elesett a lehetőségtől, hogy megvédje címét az idei Australian Openen, továbbá az sem egyértelmű, hogy a US Openen szerepelhet-e... Azt azonban, hogy Djokovics az egyetemes sport egyik legnagyobb alakja, semmilyen világjárvány nem veszi el tőle. Emellett az is igaz lehet, hogy a világ valaha volt három legjobb teniszezője közül (nevük egyaránt megtalálható ebben az írásban) csúcsidőszakában őt volt a legnehezebb megverni, mert nem elég, hogy elképesztő alapképességekkel rendelkezik, minden labdát visszaad, bámulatosan ritörnözik, még a pszichikai hadviseléstől sem riad vissza. Lényében van valami, amitől a háló túloldalán állók többsége összerezzen, és gyakran akkor sem tud nyerni ellene, ha azon a napon ő a jobb játékos.

A versenyfutás folytatódik Nadal és Djokovics között – ha ebbe még Federer is bele tudna szólni, akkor már tényleg azt hinnénk, hogy az égiek a bolondját járatják velünk, és ezek az emberek (földönkívüliek?) további éveken át sikert sikerre halmoznak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!