Serena tündöklése – Mihályi Petra jegyzete

STRASSZOKKAL KIKÖVEZETT búcsút vett pénteken pályafutásától a US Open 3. fordulójában az open éra, sőt, talán a tenisztörténelem legnagyobb női játékosa, Serena Williams. Jól érzékelteti az elért magaslatokat, hogy a 23-szoros Grand Slam-győztes negyvenévesen bejelentett visszavonulásával a legtöbb bajnoki címet jegyző aktív teniszező példaképe és nővére, Venus lett, aki hét major tornát tudott nyerni.

A meglehetősen nehezen megdönthetőnek tűnő rekordokon túl amellett sem lehet elmenni, milyen környezetben, milyen társadalmi helyzetből indulva állította fel őket a fiatalabbik Williams lány. Talán már elcsépeltnek tűnhet, annyiszor volt róla szó – főként a tavaly bemutatott Richard király című film után, amely azt mutatja be, az édesapa hogyan egyengette a testvérek útját gyermekkorukban és a karrierjük kezdetén –, hogy a fehérek által dominált elitsportágban kellett afrikai gyökerű amerikaiként utat törnie nővérével együtt, ami rengeteg nehézség elé állította őket. Van azonban egy másik, talán kicsit kevesebbet boncolgatott aspektusa is Serena tündöklésének, amely részben arra is választ adhat, miért lesz igazán nehéz a női mezőnyben bárkinek megismételni az eredményeit.

1981-ben született ugyanis, a feminista mozgalom második hullámának vége felé, pályafutásának kezdete pedig a harmadik hullám elejére tehető. S ez volt az, amikor először vetődtek fel ebben a vonatkozásban a kisebbséghez tartozó nők jogai is. Magyarországról nem könnyű kontextusba helyezni az ilyen nemzetközi tendenciákat, amelyek megelőzik az ideológiák hazai elterjedését: a Williams nővérek karrierjének legjava arra az időszakra esett, amikor tőlünk nyugatra rengeteg nő rendelte alá a magánéletét a karrierjének. Serena Williams 35 évesen kötött házasságot, utolsó Grand Slam-győzelmét pedig nyolchetes terhesen érte el a 2017-es Australian Openen. Elnézve a társadalom változását, úgy tűnik, egyre többen – férfiak és nők egyaránt – keresik a harmóniát, az egyensúlyt a karrier és a magánélet között, nem sajnálva, ha néhány jelentősebb eredmény után inkább szögre akasztják a sporteszközt. Ráadásul annyi szakmai lehetőség is rendelkezésre áll, hogy aki úgy érzi, megteremtette életének alapjait anyagi szempontból is, nem feltétlenül fél váltani, ahogy például Ashleigh Barty az idei első major torna után. A sokoldalúság és a lehetőségek, a szabad választás korszakát éljük, amelyben egyre kevesebben horgonyoznak le egyvalami mellett, így teljesen az sem zárható ki, a női tenisz utolsó korszakos alakja búcsúzott pénteken az Arthur Ashe Stadionban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!