Született: 1997. május 27., Szeghalom |
Sportága: tenisz |
Ütőfogása: jobb (kétkezes fonákkal) |
Legjobb világranglista-helyezése: 50. (2022. július 18.) |
Pénzdíja: 896 408 dollár |
Kiemelkedő eredményei: Roland Garros-negyeddöntős (2022, páros), WTA 250-es győztes (2022, Palermo, páros), 2x WTA 125-ös győztes (2021, Buenos Aires, egyéni; 2022, Budapest, páros), 3x WTA 250-es elődöntős (2021, Kolozsvár, páros; 2022, Rabat, egyéni, az elődöntőtől visszalépett; 2022, Budapest, egyéni), U18-as Európa-bajnok (2015, Klosters, egyéni) |
Nem állíthatjuk, hogy magától értetődő lett volna az a fellendülés, amely 2021 második felében kezdett megmutatkozni Bondár Anna teljesítményében. A 25 éves szeghalmi teniszezőt a múlt év első világranglistáján még csupán 275.-ként jegyezték, aztán november 15-én betört a legjobb száz közé, és azóta nem is esett ki onnan. 2022. július 18-án már az 50. helyen rangsorolták, jelenleg a 79., miközben párosban 51. – mindkét műfajban ő a legjobb magyar játékos. 2021 novemberében azt mondta a Nemzeti Sportnak, hogy mentálisan sokat lépett előre és összeállt a játéka, de úgy véli, a legjobbak is rengeteg téren tudnak még fejlődni, szóval ez alapján 2023 is sikerekben gazdag esztendeje lehet Bondár Annának, aki a karácsonyt megelőző két hétben Tenerifén edzőtáborozott, hogy aztán már az ünnepek alatt repüljön is tovább Ausztráliába, hiszen szilveszter napján minden bizonnyal már az adelaide-i 500-as torna selejtezője vár rá... A következő héten rendeznek ott még egy hasonló kaliberű versenyt, aztán kezdődik az Australian Open főtáblájának küzdelme.
„A Tenerifén töltött két hetem még az alapozás része volt, itt kicsit jobbak a körülmények az átlagosnál, melegebb van, talán jobban hasonlít az ausztrál viszonyokra, bár nyilván nem ugyanolyan – ecsetelte Bondár Anna. – A feltételek nagyszerűek voltak, más játékosok is gyakoroltak a szigeten, például több közös edzésem volt a szlovén Tamara Zidansekkel, aki szintén top százas. Úgy gondoltuk, hosszabb távon jót teszünk azzal, ha rendes pihenőt kapok, majd hosszabban készülök az új szezonra, és nem megyek el Dél-Amerikába megvédeni a tavaly megszerzett pontjaimat, mert az Australian Open főtáblája és a top száz anélkül is biztos. Ez volt az első olyan év, amikor egyetlen ITF-versenyt sem kellett játszanom, végig a WTA-mezőnyben szerepelhettem. Jó volt látni, érezni, hogy felvettem a versenyt a legjobb százba tartozó játékosokkal, remek mérkőzéseket vívtam topteniszezőkkel, de ezeket meg is kellene nyernem a jövőben.”
Legmagasabban rangsorolt játékosunk tehát reálisan látja a helyzetét, tisztában van a kitörési lehetőségével – a Grand Slamek például nem sikerültek jól neki, minden viadalon elbúcsúzott az első fordulóban (Wimbledonban azért nyert szettet az ukrán Anhelina Kalinina, a US Openen pedig az olasz Camila Giorgi ellen). Ebben szerepet játszott a kevéssé szerencsés sorsolás (Melbourne-ben az orosz Anasztaszija Pavljucsenkova, a Roland Garroson a cseh Petra Kvitová volt a riválisa), emiatt van benne egy kis hiányérzet. Ettől függetlenül rengeteg tapasztalatot szerzett, olyan tornákon versenyzett, amelyek légkörébe korábban sohasem kóstolhatott bele.
„Nehéz válogatni a tavalyi élmények közül, az egyik legkedvesebb emlékem a budapesti 250-es torna, életem első WTA-elődöntője, a versenyen először győztem le top 25-ös játékost, az olasz Martina Trevisant – idézte fel Bondár. – Azzal az elődöntővel jött össze a top ötvenes helyezés, otthon, hazai pályán játszhattam, tényleg nagyon jó érzés volt. Kezdem azt érezni, hogy másként tekintenek rám, mint amikor állandóan selejtezőt kellett játszanom. Végre kamatozik az a munka, amit az évek során a teniszbe fektettem. A tavalyi ellenfeleim közül Darja Kaszatkinával például sokszor összecsaptunk fiatalabb korunkban is, mert ugyanabba az évjáratba tartozunk, de Petra Kvitovával azért különleges volt szemben állni, úgyhogy ehhez is hozzá kell szoknom. Az adott meccsel kell foglalkoznom, nem azzal, ki áll a háló túloldalán, nem szükséges rágódnom azon, ki az ellenfelem, ebben sokat segít az is, hogy idén gyakran edzettem neves játékosokkal.”
Bondár reméli, éveken át az idén elért szinten marad, már nagyon várja 2023-at, sőt, bízik benne, hogy innen is felfelé vezet az útja. Fontos, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtson, mérkőzéseken belül se legyenek nagy megingásai. Mindig jól játszani persze nem lehet – az is üdvös a teniszben, hogy egy gyengébb hét után újra lehet bizonyítani. És szerencsénkre mostanában tudunk is kinek szurkolni, Annán kívül Gálfi Dalma és Udvardy Panna is top százas, Jani Réka közelít az álomhatárhoz, s bár most nagyon hátul található a listán, Babos Tímeát sem kell leírni.
„Bízzunk benne, hogy mindenki szépen halad majd előre. Rengetegszer találkoztam a lányokkal az év során, és nagyszerű érzés, hogy azokon a versenyeken, amelyekről korábban csak álmodoztunk, most ott vagyunk együtt” – mondta Anna. S az álomkategóriából valóságossá váló helyszínek közül kiemelte az Indian Wellset, ahol olyan körülményeket tapasztalt, hogy joggal nevezhető a mestertorna az ötödik Grand Slamnek, de a madridi 1000-es verseny is jó benyomást tett rá. Anna kedvence mégis a Roland Garros, amelyen először játszhatott a felnőttmezőnyben, bár egyesbeli szereplése nem sikerült fényesre vállsérülése miatt, párosban nyolc közé jutott belga partnerével, Greet Minnennel, noha akkor próbálkoztak együtt első ízben. A 2023-as Australian Openen szintén Minnennel indul majd, aki kissé visszacsúszott az egyéni ranglistán, emiatt nem lesz könnyű összeegyeztetniük a közös versenyeket. Egyébként mindketten úgy érzik, van még potenciál az együttműködésükben.
A teniszezők rengeteget utaznak, de vajon ilyenkor jut-e idejük kimenni, mondjuk, más sportág fontos eseményeire.
„A teniszmeccseket mindig megnézem, ahol éppen járok, és egyszer el tudtam menni egy kosárlabda-mérkőzésre – így Bondár. – NBA-meccsen voltam Miamiban, nagy élményként maradt meg. Más jelentős sporteseményre nem jutottam el, a példaképem Usain Bolt, őt már nem is láthatom aktív versenyzőként. Valamiért nagyon megfogott a karaktere, a személyisége, és egy napra szívesen belebújnék a bőrébe, milyen lehet a világ leggyorsabb emberének lenni. Bár én nem olyan típusú vagyok, azt még el tudtam fogadni, ahogyan ő produkálta magát a pályán. Az alapozás során többet futunk a szokottnál, nem állítom, hogy ez a kedvencem, jobban szeretek a pályán lenni és a labdával foglalkozni, de elfogadom, ez is része a felkészülésnek.”
A sportos családból származó Annának nincsenek olyan személyes tárgyai, amiket mindenhová magával vinne, de eléggé babonás – például ha nyer, a következő meccsén is szeretne ugyanúgy csinálni minden apróságot, ami véleménye szerint néha kissé már beteges, de messze nem egyedi a mezőnyben.
Családja megértésére és támogatására különösen szüksége van a korábbi utánpótlás Európa-bajnokak az ünnepek alatt, mert ez az első éve, hogy ennyire korán el kell utaznia. Karácsonykor a szakács és a házigazda hagyományosan a nagymamája, ő látta vendégül a famíliát. Ami a finom falatokat illeti, ünnepek idején egy kis csalás Annának is belefér – hiszen ezekben a napokban is edzésben marad.
Idei világranglista-helyezését alapul véve egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek a párizsi olimpia sem, s bár 2024 még odébb van, a kvalifikáció motiválja a Békés megyéből származó kitűnőséget, hiszen egy sportoló életében kevés nagyobb esemény van az ötkarikás játékoknál.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 24-i lapszámában jelent meg.)