– Tavaly százszázalékos mérleggel zárták a Billie Jean King-kupa tavaszi fordulóját, mi az oka annak, hogy idén izgulni kellett a végén?
– Udvardy Panna nem volt velünk a sérülése miatt, eggyel kevesebb volt a top százas játékos a csapatban – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjúját Gálfi Dalma. – Így nem tudtuk jól elosztani a meccseket, a fontos találkozókat Bondár Annával nekünk kellett elvállalnunk, akivel előtte hat-hét hetet az Egyesült Államokban játszottunk, és nem voltunk kipihenve. Szerencsére a végére össze tudtuk kapni magunkat, és jól zártuk a tornát. A törökök ellen egyébként Anna nagyot ment, én viszont nem éreztem a játékot, a pályát, magamhoz képest egyáltalán nem játszottam jól. Ennek ellenére próbáltam visszahozni a meccsemet, de nem volt esélyem rá aznap. A párosra meg már mind a ketten fáradtak voltunk, ráadásul három szett lett az a meccs is… Kicsit leeresztettünk, de a hollandok ellen szépen összekaptuk magunkat, és párosban szetthátrányból fordítottunk, fontos győzelmet hoztunk.
– Volt önökön nyomás a csoportkör utolsó mérkőzése előtt?
– Volt bizony. Tudtuk, hogy Hollandiát három-nullára kell legyőznünk a feljutáshoz, de azt is, hogy a ranglista alapján mi vagyunk az esélyesebbek. A törökök ellen nem hoztunk jó formát, ezért másnap úgy álltunk oda: itt más nem lehet a vége, csak győzelem.
– Az utolsó, svédek elleni összecsapáson, ami tulajdonképpen a döntő volt, érdemben már semmi sem múlt, el is engedték a győzelmet?
– Nem, ők sem a legerősebb csapattal álltak ki ellenünk. Jani Réka szeretett volna még játszani, Szabanin Natáliának is jól jött a lehetőség, mi pedig a hollandok ellen elfáradtunk. Nagyon fárasztó a formátum, gyakorlatilag minden nap meccset kell játszani, főleg, hogy nekünk hétfő volt a pihenőnap. Nati győzött, de sajnos nem jól alakult a vége.
– Az elmúlt évben nem jött össze a világdöntőbe jutás, miként tekintenek most az őszi rájátszásra?
– Kíváncsian várjuk. Egy két-hónap múlva lesz sorsolás, reméljük, hogy itthon, magyar közönség előtt játszhatunk. Tavaly nem kedvezett, hogy Nagyváradon voltunk, ki is kaptunk a románoktól, bízunk benne, hogy most nekünk kedvez majd a párosítás ebből a szempontból.
– Az egyéni pályafutását tekintve szép időszakot tudhat maga mögött.
– Én inkább hullámzónak mondanám… Voltak nagyon magas csúcsok, majd durva mélypontok is – ahogy az Australian Open előtt, Indian Wells és Miami között megint megbetegedtem, ledöntött az influenza, egy hetet feküdtem lázzal. Nem tudtam úgy felkészülni a Sunshine Double második állomására, ahogy szerettem volna. Remélem, ezzel letudtam egy időre a betegségeket.
– Melyek volt a csúcsok?
– Arra, amit Indian Wellsben elértem, nagyon büszke vagyok. Akadtak nehéz pillanatok ott is, főleg amikor a selejtező döntőjében szoros csatában kikaptam, ráadásul egy nagyon kedves barátnőmtől. Utána viszont ki tudtam használni az adódó lehetőséget: először voltam szerencsés vesztesként főtáblán, jó volt ezt épp ott, az Egyesült Államokban megélni, egy ilyen rangos eseményen. Ráadásul utána az első fordulóban egy korábbi Grand Slam-döntős amerikait, Danielle Collinst vertem meg a centerpályán, ekkora győzelmem nem volt korábban. De akkor, előtte tudtunk építkezni. Ez a második fordulóban is látszott, a tavalyi WTA-világbajnok Caroline Garcia ellen is végig meccsben voltam. A Billie Jean King-kupa után végre leültünk, átbeszéltük a dolgokat az edzőimmel. Ezen a héten tudunk készülni, edzeni, ez már nagyon hiányzott.
– Hol lép pályára a következő időszakban?
– A madridi és a római ezres tornán indulok, és ha úgy alakul, a kettő között egy százhuszonötös WTA-n, aztán pedig egy százezer dollár összdíjazású ITF-versenyre neveztem. A következő négy hét sűrű lesz, de nagyon várom már az újabb megméretéseket.
– Bukta Ágnes nemrég kikerült a szakmai stábjából, most már Jancsó Miklós és Nagy Zoltán irányítja a munkáját. Bejött a változás?
– Teljes mértékben úgy érzem, jól sült el, bár nem volt igazán nagy horderejű, hiszen előtte is dolgoztunk együtt, csak ők inkább a háttérből segítették a munkámat. Most többet utazom Mikivel, és időnként Zolival is, de ő itthon is szokott lenni. Meglátjuk, hosszú távon mit hoz majd az együttműködés, szerintem ez jó felállás, megvan az összhang a csapatban, Vaskó Balázs erőnléti edzővel kiegészítve.
– Ezen a héten mit csiszolnak a tudásán?
– Technikai, taktikai elemeket – nem szívesen árulnék el részleteket, de fejlesztjük, színesítjük a játékomat, bővítjük az eszköztáramat, ez lehet az erősségem a következő időszakban. Nem szeretnék egysíkú teniszt játszani, így sok mindenhez tudok majd nyúlni a meccseken.
– Más valamiben most a felkészülése?
– Itthon igen – mind a ketten ott vannak az edzéseimen, több szem többet lát. És mindig megvan előre a menetrend, ami megkönnyíti a felkészülést, nem kell stresszelnem, gondolkoznom ezen.
– Ezek szerint szeret precízen eltervezni mindent?
– Igen, ilyen típus vagyok, nekem így komfortos. Nyilván ez kicsit túlzás, nem kell szó szerint venni, de jó, ha megvannak a keretek.
– A napi rutinfeladatok mellett hosszú távú tervei is vannak?
– Azok egyelőre mellékesek, de természetesen azok köré épülnek a rövid távú célok és tervek, előbb ezeket kell elérni, megvalósítani.
– Milyen célokkal vág neki az idény hátralévő részének?
– Fontos, hogy a Grand Slameken főtáblás legyek. Az év végére szeretnék odaérni a top ötvenbe a világranglistán, de ha nem sikerül, az sem tragédia. A lényeg, hogy biztossá tegyem a helyemet a legjobb százban, ne kelljen állandóan azon izgulni, hogy épp becsúszok vagy kiesek. Ha a legjobb hetven környékén zárnám az évet, azzal is elégedett lennék.
– Nyáron kiemelkedően teljesített az elmúlt évben, sok lesz a megvédendő pontja…
– A június minden évben kiugró volt, remélem, most is az lesz. Viszont tavaly ősszel szinte nem volt kimagasló eredményem, ami abból a szempontból jó, hogy most előrébb tudnék lépni a ranglistán.
– Mi az oka annak, hogy az idény utolsó harmadában gyengébben teljesített?
– Elfogytam az év végére. Ebben is próbálok fejlődni, hosszabbra kell húznom az időszakot, amikor fizikailag és mentálisan is fitt és motivált vagyok. Sok múlik az évközi pihenőkön és azon, mikor iktatunk be egy-két hét kisebb alapozást a nehezebb időszakokra.
– Ezek szerint nem mindenkire jellemző, hogy vannak gyengébb hetei?
– Épp ez a különbség a top húszas játékosok és azok között, akik lejjebb vannak a világranglistán. A legjobbak kiegyensúlyozottan teljesítenek egész évben, ott, ahol én vagyok, még nagy a hullámzás.