Tenisz: utazóedzőként Babos Tímea és Marozsán Fábián mellett építi karrierjét Pataki Márk

– Hogyan került Marozsán Fábián a Hajdúszoboszló SE-hez?
– Szerettünk volna leigazolni egy férfijátékost is Bondár Anna mellé. Fábián keresett meg, hogy utazzak vele, és jól alakult az együttműködésünk – kezdte lapunknak adott interjúját Pataki Márk. – Úgy éreztem, a személyisége is illik a hajdúszoboszlói közösséghez, nagyon tisztelettudó, helyes az értékrendje. Néhány tárgyalás után hamar meg is állapodtunk.

– Mi lehet vonzó egy top teniszezőnek a klubnál?
– A családias légkör. Eleinte nem tudtunk igazán magas anyagi támogatást nyújtani Annának, de mindenki belerakta, amit tudott, az egész település családtagként kezelte, amikor a városba igazolt. Ehhez jött később a pénzügyi rész is.

– Hogyan építkeznek a szakosztálynál?
– Amatőr, megyei csapatokból van a legtöbb, de már vannak utánpótlás játékosaink is. Célunk, hogy előbb regionális, majd országos sikereket érjünk el velük, de szeretnénk minél több gyerekkel megismertessük, megszerettessük a sportágat. Ez a legfontosabb – már csak azért is, mert így tudunk tömegbázist építeni. Szerintem az a reális, hogy évi tíz-tizenöt gyermeket hozzunk a klubhoz, ezt a számot ki tudja termelni Hajdúszoboszló.

– Alapvetően a külföldi tornákra vonatkozik az együttműködés. Fábi és Fajta Péter is Palágyi Miklóssal készül itthon, de ő nem mindig tud velük menni, egyszerre kettejükkel pedig végképp nem. Önszorgalomból segítek be az edzéseken, nem tudnánk hatékonyan dolgozni a megméretéseken, ha előzmények nélkül mennék ki velük. Jó, ha már itthon látom, minek kell több figyelmet szentelni a versenyeken. Nekem ez befektetés is, sokat tanulok az edzőktől, Mikivel emberileg éppúgy remek a kapcsolatom, mint szakmailag, kikéri a véleményemet a tréningeken, jó az együttműködés közöttünk.

– Marozsán Fábián márciusban remekelt, aztán tartott egy hét edzésszünetet, s most kicsit nehezen talál magára.
– A Kiskút Open óta nem játszott a tudásának megfelelő szinten. De karriercsúcs környékén áll, nyert már idén is challengertornát, játszott elődöntőt, és megszerezte első győzelmét kétszázötvenes torna selejtezőjében is, még ha főtáblára nem is jutott. Néha kicsit bizonytalan, nem mindig játszik tisztán és természetesen, de minden teniszező karrierjében vannak hullámvölgyek. Fontos, hogy pozitív maradjon, és az önbizalmán dolgozzon.

– Milyen tervekkel vágnak neki a következő időszaknak?
– Év elején az volt a cél, hogy év végéig a legjobb százötvenbe kerüljön a világranglistán… Ezt elég hamar megugrotta! A legjobb száz már nehezebb lesz, az idény második felében több a megvédendő pontja, de bízom benne, hogy sikerülni fog. Az nagyon fontos, hogy végig olyan ranglistahelyezése maradjon, amivel Grand Slam-selejtezőket játszhat.

– Mi a helyzet Fajta Péterrel?
– Tavaly áprilisban tizenötezer dollár összdíjazású ITF Future-tornát nyert Egyiptomban, utána azonban sérülések hátráltatták. Év elején kezdett újra versenyezni, most nem szabad visszaesnie, újra lesérülnie, ezt szem előtt tartjuk. Ezen túl viszont minél több megméretésen kell elindulnia, s lehetőleg már az egyel magasabb rangú ITF-tornák selejtezőjében próbálkozni.

– Sérülékeny sportoló?
– Nem mondanám, de lassan gyógyuló problémái vannak, például alkar- vagy térdsérülés.

– Milyen pályafutás előtt állhat?
– Nehéz már most megmondani. Potenciál van benne, nagyok az adogatásai és a tenyeresei, jó fizikumú játékos, minden adott a sikerhez, de sok lépcsőfok vezet a top százba a világranglistán.

– Már ő is húszéves, érdekes, hogy nem tud karrierívet jósolni neki…
– Elég összetett a probléma. Carlos Alcaraz, Jannik Sinner, Holger Rune tizenkilenc-húsz évesen a legjobb harmincban vannak, de amellett, hogy rettenetesen nagy tehetségek, minden körülmény adott ahhoz, hogy már ennyire fiatalon magasra jussanak. Marozsán Fábián, Piros Zsombor és Valkusz Máté, akik idősebbek ezeknél a sztároknál, és még nincsenek a legjobb százban, egészen más helyzetből indultak. Sok múlik például azon, hogy egy ország hány tornát rendez, tudnak-e a fiatalok otthon játszani a fiatalok – ha nem kell annyit utazni, több esemény belefér, mert kevesebbet kell rá költeni, és szabadkártyát is könnyebben kapnak. Néhány játékos korán, de van, aki később érő típus. Fábi inkább utóbbi, azt gondolom, tőle nem lehetett elvárni két éve, hogy itt tartson, még ha a tehetsége meg is van ehhez a szinthez.

– Babos Tímeával is dolgozott már – hogyan alkalmazkodik az eltérő elvárásokhoz?
– Nem egyszerű, de gyorsan tudok változtatni. Mindhármukkal jó a kapcsolatom, más hozzáállást igényel amikor a fiúkkal utazom, mint amikor Timivel. A fiúknál technikai, taktikai tanácsokat is adom kell, az ő esetében inkább lelki támogatásra van szükség. Persze neki is segíthetek a meglátásaimmal mérkőzés közben, a beütésnél is, de ő kész játékos, tudja, mire van szüksége.

– Mit gondol, fog még olyan magas szinten játszani, mint korábban?
– Szerintem jó úton jár, sikerülhet neki. Az egyéni és a páros ranglistahelyezése között még mindig lyuk van, nem könnyű összeegyeztetni a tornákat. Teniszezni nem felejtett el, a meccsrutinnal, az önbizalommal vannak gondjai, sokat kihagyott a sérülések miatt. Már Dél-Afrikában, a pretoriai hatvanezer dollár összdíjazású ITF-tornán látszott, hogy kezd átbillenni, olyan játékosokat vert meg, akik ott vannak a Grand Slam-selejtezőkben, s végül a döntőben kapott ki, azóta pedig három huszonötezres versenyt meg is nyert. Remélem, folytatódik a jó a szériája.

– A saját pályafutása szempontjából hogyan tovább?
– Kitartok a fiúk mellett, amíg lehet és igénylik, Palágyi Mikivel is szívesen dolgoznék még, jó lenne a napi edzésmunkában jobban részt venni. Aztán előbb-utóbb saját játékosokat is szeretnék – akár magyart, akár külföldit.

– És ha még hosszabb távra tekint?
– Jó lenne egy akadémia… Reálisan tíz-tizenöt év múlva erősödhet meg a hazai utánpótlás annyira, hogy érdemes lesz ezen gondolkozni. Úgy érzem, most kicsit nehéz időket élünk, de remélem, hamar rendeződik a helyzet, és egyre több gyermek talál majd rá a teniszre. Akkor lesz miből meríteni.