Csak stabil játékkal kifizetődő a tenisz, amely ma már nem „úri sportág”

– Az utóbbi időszakban egyre többet beszélhetünk a magyar teniszezők kiemelkedő eredményeiről. Mit gondol Marozsán Fábián sikeréről?
– Óriási dolog, hogy legyőzte Carlos Alcarazt, és mindenképpen előremutató. Ahogy az is, hogy a világranglistán 83. Fucsovics Márton mellett a férfiaknál Marozsánon kívül Piros Zsombor is ott toporog a mérföldkövet jelentő top száz, Valkusz Máté pedig a kétszáz kapujában. A nőknél Babos Tímea négy páros Grand Slam-győzelme mellé már odatehetjük a feltörekvő Udvardy Panna, Gálfi Dalma és Bondár Anna eredményeit is – utóbbi negyeddöntőig jutott a belga Greet Minnennel a Roland Garroson. Ugyanakkor hozzá kell tenni, amit Marozsán Fábián Rómában elért, nem elvárható és magától értetődő fegyvertény, s nem csak azért, mert az idény eddigi legnagyobb meglepetését szerezte.

– Mire gondol?
– Egy-egy kiugró eredmény ebben a sportágban bármikor előfordulhat – ha megfelelőek a körülmények, épp kiemelkedő napja van egy alacsonyabban rangsorolt játékosnak, fekszik neki a klasszis ellenfél játéka. Ahhoz, hogy a tenisz kifizetődő legyen, stabil játék kell, az, hogy a teniszező képes legyen rendre megismételni azt, ami most még ritka bravúr.

MÁR 4-5 ÉVES KORBAN KOMOLYAN KELL VENNI A TENISZT

– A sikerhez viszont megfelelő anyagi háttér is szükséges, a tenisz pedig kifejezetten költséges sportág. Kikre számíthatnak a magyar tehetségek?
– A családon kívül legjobb esetben is csak olyan szponzorok állnak a sportolók mögé, akik valamilyen módon kötődnek hozzájuk. Pedig aki világszínvonalon, a legjobbak között játszik már tizennyolc-húsz éves korában, általában már négy-öt éves korban elköteleződik a tenisz mellett.

– A magyar sportfinanszírozás az olimpiai eredményességet veszi alapul, és ebből a szempontból a tenisz nem áll jól…
– Mivel olimpiai eredményességről nem lehet beszélni, és értelemszerűen a látványcsapatsportágak közé sem sorolható, nehéz a helyzet. A magyar kultúrában a klasszikus olimpiai sportágakban elért dobogós helyezés számít igazán értékesnek, a csapatsportágak pedig rendkívül népszerűek. Friss példa: a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjének magyar érdekeltségű mérkőzésein a szurkolók megtöltötték a húszezres MVM Dome-ot, s a Ferencváros labdarúgócsapatának nemzetközi kupamérkőzésein is tele volt a lelátó. És ha innen közelítjük meg, látható, a fiatalok általában hamarabb kezdenek el valamilyen csapatsportágat űzni, mint például teniszezni. Márpedig ezekre az adatokra épül az állami támogatási rendszer és a társasági adókedvezmény, vagyis a tao is.

– Pedig Marozsán Fábián győzelme Carlos Alcaraz felett világszenzáció volt, bravúrját a világ legnagyobb portáljai hozták címlapon. Csak hogy klasszikus magyar sportágat említsek, ilyen egy kajakossal akkor sem történik, ha nyer öt olimpiai bajnoki címet.
– Ez valóban így van. A tenisz nagyon sok szempontból kilóg a sorból, elég arra gondolni, hogy régebben ez úgynevezett úri sportágnak számított, a gazdagok szórakozása volt, így nehezen válhatott nemzeti vagy tömegsportággá a szocializmus alatt. De változik ez a szemlélet, rengetegen járnak hobbiszinten ütögetni, magam is hetente két-három alkalommal teniszezem.

A SZPONZOROK NÁLUNK INKÁBB A CSAPATSPORTOKBA FEKTETNEK

– Mi a helyzet a szponzorokkal?
– Ugyan világviszonylatban nagyon népszerű a tenisz, s ennek megfelelően magasak a televíziós közvetítési jogdíjak is, a Grand Slam-tornák nagy presztízsű események, a cégek a hazai piacot veszik figyelembe, s inkább a csapatsportágakat preferálják, hiszen amellett, hogy népszerűek, kevésbé kockázatos a támogatásuk, például ami a sérülést illeti. Attól, hogy valaki kidől, a csapat még játszik tovább. Ahhoz, hogy valaki ma Magyarországon egyéni sportolóként jelentős szponzorációt kapjon, mondjuk, Szilágyi Áronnak kell lenni, aki tizenkét éve jóformán verhetetlen. Nem elég hozzá egy-két kiugró eredmény, stabil klasszisteljesítmény kell, és eladható, pozitív értékeket képviselő személyiség.

– Mennyire jellemző, hogy egy-egy szponzor visszaesés, sérülés esetén is kitart egyéni sportoló támogatottja mellett, aki vissza akar kapaszkodni a legjobbak közé?
– Kevéssé, ilyen esetben jellemzően magukra maradnak a sportolók, főleg teniszben, amelynél nem beszélhetünk még olimpiai szintű eredményességről. A szponzorok azt is vizsgálják, mekkora a kockázata egy-egy sportoló támogatásának; teniszezőknél a sérülés utáni felépülés ideje, és hogy meddig juthat el a ranglétrán, kiszámíthatatlan. Ugyanezért nem állnak oda egy gyerekversenyző mögé: hiába ígéretes tehetség, ki tudja, beváltja-e felnőttkorára a benne rejlő lehetőséget.

– Mi a megoldás, ha jönnek a sérülések?
– A sportbiztosítás. Nemzetközi szinten léteznek olyan konstrukciók, amelyek a kieső bevétellel is számolnak.

– Mi a legfontosabb szempont egy cégnek, amikor kiválasztja, kit szponzorál?
– Hogy mekkora eséllyel jön vissza a befektetett pénz – csak akkor fektetnek pénzt valakibe, ha üzleti hozadéka, kézzelfogható eredménye is van. Azt nézik, lehet-e újabb üzleti kapcsolatokra szert tenni a sportágon keresztül, növekszik-e a bevétel, ha egy élsportoló az arcát adja valamelyik termékhez. A teniszben pedig ez inkább nemzetközi viszonylatban működik, itthon kevésbé.

– Ha egy teniszező szponzort keres, merre induljon?
– Magyarországon egyelőre még kiforratlan a sportmenedzseri szakma, de az szinte elengedhetetlen, hogy a sportolónak legyen képviselője. A csapatok az eredményeikkel adják el magukat, az egyéni versenyzőnek sokkal nehezebb. Teniszben a sportszergyártó cégeknél, az egészséges életmódot népszerűsítő vállalkozásoknál, a táplálékkiegészítők forgalmazóinál érdemes próbálkozni.

– A sportági szövetségnek egyszerűbb szponzort találni?
– Úgy gondolom, igen, viszont a támogatók oda mennek, ahol rendezettek a viszonyok, no meg pozitív értékeket közvetít a szervezet. A Magyar Teniszszövetségnek nem tettek jót az elmúlt évek botrányai, de most zajlik a rendrakás, jó úton jár az új vezetőség. Ha tovább tudja vinni ezt a folyamatot, és nem lesz több kisiklás, akkor lehet előrelépés ilyen téren is.

MÉLYRŐL JÖN A SPORTÁG, ÉS MÉG HOSSZÚ ÚT ÁLL ELŐTTE

– Mi kell ahhoz, hogy a magyar tenisz, a hazai teniszezők tovább fejlődjenek?
– A legfontosabb a sportszakemberek képzése – ennek már most van eredménye, felnövőben van egy ígéretes generáció, három női és három férfi teniszező ugyanabban a korosztályban. De szükség van kutatásokra is, hogy lássuk, merre tart a sportág itthon, s az eredményeket össze kell vetni külföldi tanulmányokkal, hogy tisztában legyünk vele, nemzetközi viszonylatban hogyan állunk, merre kell továbblépni. A játékosoknak pedig egy bizonyos szint fölött érdemes nemzetközi ösztöndíjprogramot keresni. Nagy szükség lenne a tenisz infrastruktúrájának bővítésére, több fedett csarnok létrehozására is.

– Arra lát esélyt, hogy az állami támogatási rendszerben a mostaninál nagyobb szeletet kapjon a tenisz? Hiszen – még ha egyetlen kiugró alkalom is – Marozsán Fábiánnak köszönhetően valószínűleg sokan nézték meg, hol is van a térképen Magyarország…
– Ez nehéz ügy. Ahogy már említettem, itthon az olimpiai eredményesség és a csapatsportágak népszerűsége a mérvadó, ennek mély gyökerei vannak társadalmunkban. A tenisz nálunk sajátos utat járt be, hosszú fejlődési folyamat vár még rá. Az, hogy most volt egy kiugró eredmény, fontos mérföldkő és biztató, de mégiscsak egyedinek mondható eset. Egyetlen lépés ebben a lassú folyamatban, és remélhető, hogy az állami sportirányítás figyelmét is felkelti.

AZ ÉDESAPA SZERINT JOBB, HA A SZÜLŐK NEM SZÁMOLGATNAK ELŐRE

Marozsán Fábiánnak sokat segít az Alcaraz-verés

Nem volt igazi fordulópont Marozsán Fábián életében, amikor egy pillanat alatt megszületett a döntés, hogy profi teniszező lesz. A 23 éves játékos Carlos Alcaraz legyőzésével a római ATP 1000-es tornán néhány óra alatt tett szert világhírnévre magyarként abban a sportágban, amelyben a világranglista legjobb tíz helyezettje közül négyen is fiatalabbak nála.

Bármekkora tehetségről van szó, Magyarországon nem lehet kiskorától kezdve kiszámíthatóan megtervezni, hogyan jut el a profik között is a legjobbak közé egy teniszező – így aztán kiemelkedő játékosaink is a nemzetközi élmezőnyhöz képest kissé megkésve érnek még a top száz közé is.

„Nem az volt az elsődleges, hogy Fábián profi teniszező legyen – mondta Marozsán Fábián édesapja, János. – A költségekkel nem is foglalkoztunk részletesen, egyszerűen csak próbáltuk mindig előteremteni az anyagi hátteret, amelyre éppen szükség volt. Szépen lassan érett meg bennünk, hogy ez lehet a jó irány neki, elég tehetséges hozzá.”

Fia szerint nem is lehet igazán felkészülni rá, mennyibe kerül eljutni a profi karrierig, addig, hogy kifizetődő legyen a teniszezés, és meg lehessen élni belőle.

„Ha tudsz rá áldozni, menni fog, előre lehet lépni – tette hozzá Marozsán Fábián. – Akkor kezdett egyébként komolyabbra fordulni a pályafutásom, amikor Budapestre kerültem, az MTK-ba.”

Egyetértenek abban, talán jobb is, hogy így alakult, és nem gondolt bele a család, mennyibe kerül, ha magas szintre akar eljutni, mert ha ijesztő összeg jön ki, nem merte volna teljes erőbedobással folytatni a teniszt. Külföldön, főleg a nagyobb tenisznemzeteknél, például Spanyolországban másképp működik a rendszer, más lehetőségei vannak annak, akiben megvan a potenciál, hogy nagy teniszező legyen.

„Ha van egy tehetséges gyerek, s úgy látják, belőle lehet valaki, felkarolják, elviszik egy akadémiára, beletesznek pénzt, szánnak rá időt és energiát, mondjuk, egy kétéves időszakra. Ha annak vége, megnézik, meddig jutott el, ha elég messzire, meglesz a profi szint, és fenn tudja tartani magát, ha viszont nem, elengedik a kezét” – magyarázta a 23 éves Maro­zsán Fábián.

Úgy látja, Magyarországon a 16-18 éves kor az egyik vízválasztó: ha akkor nem jönnek a sikerek, sokan abbahagyják.

„A költségek is akkor ugranak meg, mert már nem elég itthon versenyezni, külföldre kell járni. Igyekeztünk a környező országokat megcélozni, autóval, hiszen a repülős utak sokkal drágábbak. Itt sokan megtorpannak a támogatás hiánya miatt – taglalta Marozsán János. – A Nemzetközi Teniszszövetség 15 ezer vagy 25 ezer dollár összdíjazású versenyein szép álom, hogy nullára kijöjjön a játékos költségvetése, akkor még veszteséges a sportág.”

A magyar szövetség ifjúsági, „NextGen” programjába 18 éves koruktól kerülhetnek be a legjobbak, ami meghatározott támogatási kerettel jár, valamint használhatják a Nemzeti Edzésközpont létesítményeit, és segítik őket szakemberek is – igaz, egy szakemberre rendre több tanítvány jut. A teniszezők karrierje ezen a szinten évi húsz-harminc millióba is kerülhet, amit a szövetség és a klubok nem tudnak fedezni, ráadásul itt még csak arról beszélünk, hogy a legalapvetőbb csapatot fenntartja a játékos egy edzővel, aki jó esetben egyben az erőnléti edzője is, és vele utazik. A top húszas, top tízes játékosok teamjének költsége ennél jóval magasabb.

„Én évi hat-nyolc millió forintot kapok, az idei keretemet három hónap alatt elköltöttem. Az Australian Open megdobta a költségeket, anélkül talán még egy hónapig kitartott volna. Azóta a megkeresett pénzt forgatom vissza” – avatott be a részletekbe a világranglistán 115. helyen jegyzett magyar teniszező.

Marozsán Fábián karrierje most ért el arra a pontra, hogy le kell válnia a szövetségről, mert amikor betölti a 24. életévét, kikerül a szervezet programjából, és meg kell hogy álljon a saját lábán. Ilyen szempontból szerencsés, hogy éppen ezen a ponton jött a világszenzációt kiváltó teljesítmény, és megverte Carlos Alcarazt, mert a szponzori lehetőségei is bővültek, ami bizakodásra adhat okot.     

„Nem arról van szó, hogy tizenhat ajánlat közül válogathatunk, hazai cégektől két-három ajánlat érkezett. Próbálunk olyanokkal megegyezni, akiknek általában közük van a sporthoz vagy konkrétan a teniszhez” – fejtette ki.

Bár a hazai szponzorok passzívabbnak mutatkoznak, egy külföldi sportmenedzsment cég is megkereste a feltörekvő magyar játékost, s ha ilyen módon nemzetközi szponzorációs programba kerülne, egész más léptékben gondolkodhatna. Amíg ugyanis egy-egy játékos önállóan évi egymilliós szerződést kaphat egy világmárkától, az átfogó programokon, kampányokon keresztül akár tízéves időtartamra kötnek szerződést, s ilyen idősávra akár 150 millió forint is összejöhet a legkiemelkedőbbeknek – legalábbis a most világranglistán 9. Jannik Sinner esetében így történt.