– Hogy látja, miben lendített karrierjén az Alcaraz elleni siker?
– Megnőtt az érdeklődés, több szponzori ajánlatot is kaptam. Anyagi jellegűt és sportfelszerelésre, táplálékkiegészítőre vonatkozót is – kezdte Nemzeti Sportnak adott interjúját Marozsán Fábián. – Nagyon örülök, de lassan haladunk az egyeztetésekkel, hiszen nem állt meg az élet, edzeni kell, megyünk előre.
– Miért döntött úgy, hogy továbbra is salakon játszik, és füvön csak Wimbledonban indul?
– Nem játszottam korábban füvön, vannak bennem kérdőjelek a borítással kapcsolatban. Amit hallok róla, jól is kijöhet a lépés, ha éppen jó napom van, de én aggódom, hogy a szervám, a mozgásom nem elég hatékony füvön. Egy-két jó meccset kifoghatok, ha épp jó napom van, de sok megvédendő pontom lesz, és ha salakon maradok, talán stabilabb lesz a teljesítményem, mint ha valami teljesen új, kiszámíthatatlan kalandba vágok.
– Mit remél a döntéstől?
– Jó lenne a US Openen alanyi jogon főtáblásnak lenni, ez reális. Csak tizenöt helyezésre vagyok a legjobb száztól, de kiemelkedő teljesítmény kell hozzá, hogy előrébb lépjek, több mérkőzést kell nyernem, mint tavaly, hogy közelebb kerüljek a nagy célhoz.
– Pontosabban milyen eredményt kell elérnie a tornákon ahhoz, hogy ott lehessen a US Open főtábláján?
– Volt, hogy kvalifikációból jutottam elődöntőbe, szereztem negyven-negyverhárom pontot is akár, de előfordult az is, hogy csak tíz-húsz pontot. Ezt kell felülmúlni.
– Miért kisebb tornákkal tervez?
– Sokaknak vonzó, hogy egyből a legnagyobb versenyekkel próbálkozzanak, mert egy ilyen eseményen már az első kör után is öt-nyolc-tízezer eurót keres egy teniszező. Persze valójában ebből még levonják a költségeket, az adót, nem ennyit utalnak a számlánkra. Viszont ez vissza is üthet, mert ha becsúszik egy-két vereség, elmegy az önbizalom. Szóval lehet mondani, hogy milyen jó időszak volt, mert rengeteget kerestem, de közben alig játszottam, meccseket veszítettem, de nehéz innen megint felépíteni magamat, mentálisan és fizikailag egyaránt. Talán jobb ilyenkor visszalépni, hozni azt, amit elvárnak tőlem a papírforma alapján. És emellett néha kockáztatni is kell, szokjam a magasabb szintű tornákat is.
– Balázs György vezetőedzővel és Varga Antal erőnléti edzővel bővül a csapata. Hogyan néz majd ki a munka a gyakorlatban?
– Szeretnék jobban figyelni arra, hogy mindig legyen velem külföldön tréner. Még messze vagyunk attól, amilyen csapata egy top tízes teniszezőnek van, de az más kategória, előrébb kell lépnem, hogy tudjam finanszírozni. Nagyrészt Gyurival vagy azzal a Pataki Márkkal fogok utazni, aki Rómában is velem volt, de egy-egy megméretésre beugorhat Palágyi Miklós vagy Nagy Zoltán is, ez igazából megegyezés kérdése. Az nagyon fontos, hogy a nagyobb challengereken mindenképpen legyen velem tréner, ne egyedül menjek el ezekre.
– Itthon javarészt hasonló szinten álló teniszezőkkel készül. Olyan sikerrel a háta mögött, mint Alcaraz legyőzése, lesz arra lehetősége, hogy külföldi akadémián pallérozódjon?
– Aki ott van a legjobb kétszáz között a világranglistán, azelőtt könnyeben nyílnak meg ilyen kapuk. De ez nehéz ügy, mert év közben csak olyan, környékbeli hely jöhet szóba, amely autóval elérhető. Néhány napra elmenni egy olasz vagy spanyol létesítménybe nem túl kifizetődő, s idény közben csak ennyi időnk van a készülésre. Szerencsére azért az osztrákoknál, Szlovákiában vagy Szerbiában is sok a kiváló játékos.
– Hogy áll most az önbizalma?
– Az alapszintet megemelte a siker, de szerintem csak annyira dobta meg, hogy segít erőt meríteni a nehezebb pillanatokban, keményebb mérkőzéseken. Jó lenne több ilyen kiemelkedő játékost legyőzni, hozni a szintet hétről hétre, de ez nem mindig sikerül. Nehéz időszak jön, benne is van egy-két pofon a meccsekben, de ennyi rizikót vállalni kell.