Örökölt vagyon, született tehetség – a milliárdos Jessica Pegula útja a világ legjobbjai közé

Egyetlen szóba meglehetősen nehéz, sőt szinte lehetetlen belesűríteni egy komplett jellemrajzot, a WTA honlapjának szerkesztői viszont nagyon beletrafáltak, amikor az amerikai Jessica Pegula neve mellé csak annyit írtak: determined, azaz elszánt, elkötelezett, határozott. Végignézve az 1994. február 24-én Buffalóban született teniszező pályafutásán, ennél kifejezőbb jelzőt aligha találhattak volna.

Ha nincs ez az elkötelezettség és a mellé társuló szívós kitartás, Jessica Pegula ma aligha tartozik a világ legjobb teniszezői közé. Megunva az állandó egy helyben topogást, már évekkel ezelőtt bevághatta volna az ütőjét a garázs hátsó sarkába, hogy válasszon inkább magának valami nem túl megterhelő, de annál zsírosabb állást a családi cégbirodalomban. (Mint ahogy egyébként van is egy bőrápolással foglalkozó cége, vitt már egészséges ételeket áruló gyorséttermet és a férjével is megannyi jótékonysági programban vesz részt.)

Senki sem csodálkozott volna rajta, tekintve, hogy Pegula amerikai léptékkel mérve is „kőgazdag” fiatalnak számít. Apja, Terry Pegula a Forbes 2023-as kimutatása szerint az Egyesült Államok 153. leggazdagabb embere, becsült vagyona 6.8 milliárd dollár – tessenek ezt 350-nel beszorozva „forintosítani”. A 72 esztendős mérnök-üzletember vagyona jelentős részét a negyven éve alapított földgázkitermelő cégével alapozta meg, amely egy különleges technológiát alkalmazva nyerte ki az energiahordozót a föld mélyebb rétegeiből, és amely vállalkozást bő egy évtizede két részletben, több mint hatmilliárd dollárért értékesített. Üzleti érdekeltsége viszont maradt még bőven a különféle ingatlanbefektetésektől kezdve a szórakoztatóipari cégekig, ezen felül elnöke és tulajdonosa a Buffalo Sabres NHL-franchise-nak, illetve feleségével, Kimmel együtt közösen birtokolja és irányítja az NFL-ben szereplő Buffalo Bills amerikaifutball-csapatát.

(És ha már a mama. A Dél-Koreában született és szinte azonnal utcára tett, majd az Egyesült Államokban örökbe fogadott Kim Pegulának tavaly nyáron, éppen a születésnapján váratlanul megállt a szíve, sokáig élet-halál között lebegett. Az eset természetesen nagyon megviselte a családot, teniszező lánya ez év elején a The Players' Tribune-on osztotta meg akkori érzéseit és gondolatait a nyilvánossággal. A kis híján tragikus eset amúgy legdrámaibb mozzanata, hogy Jessica testvére, Kelly néhány hónappal korábban végzett el egy elsősegélynyújtó tanfolyamot, beleértve az újraélesztést is. A sikeres vizsgát követően a családi chatfalon az anyuka viccelődve azt írta: „Kelly, ha valamelyikünk szívrohamot kap, legalább újra tudsz minket éleszteni.” Három hónappal később a tréfából valóság lett, a mentők kiérkezéséig Kelly tartotta életben az anyját – szó szerint...)

Jellemző, hogy a Sports Brief nevű oldal idén januárban listát közölt minden idők legtehetősebb teniszezőiről, a közel hétmilliárd dolláros családi „kincstár” okán Jessica Pegulát (ebből saját maga 12 milliót keresett meg tenisszel) tette az első helyre, nem pedig Roger Federert (550 millió dollár).

Mindezt csak azért soroltuk fel ilyen hosszan, hogy lássuk, Jessica Pegula nemcsak azért püföli a labdát hétről hétre, mert nincs B terve, hanem mert a legjobban ezt szereti csinálni. 2022 óta nagyjából világos, hogy a legjobbak között van a helye, előtte viszont, hogy is mondjuk, akadtak kérdőjelek.

Benne is.

Pedig tündöklő tehetségként indult. Hétévesen fogott először ütőt a kezébe, 2009-ben, 15 évesen vált profi játékossá, két évvel később, 2011-ben pedig szabadkártyával elindulhatott a US Open selejtezőjén, ahol az ekkor még szintén „nevesincs” holland Kiki Bertenst legyőzve ment is egy kört. De aztán sokáig nem történt semmiféle előrelépés a karrierjében. Járta az ITF-versenyeket (Babos Tímeával tornát is nyert párosban 2011-ben), néha beleszagolt egy-egy WTA-viadal selejtezőjébe, 2014-ben viszont sérülés miatt csupán négy szettet játszott le összesen. Számottevő eredményt azonban nem ért el. Arra is 2015 nyaráig kellett várnia, hogy főtáblára jusson egy Grand Slam-tornán (a US Openen ment is egy kört, hogy aztán a szlovák Dominika Cibulkovába már beletörjön a bicskája), majd újabb értékes évek mentek a kukába jószerével említésre méltó sikerek nélkül. Sérülés miatt elveszett hónapok sora, alacsonyabb minősítésű tornácskák, párosversenyek – az idő pedig csak telt. Karrierje első tizenegy évéből hetet a világranglista legkegyetlenebb helyén, a purgatóriummal felérő 110–200. hely között töltött: még nem a legjobbak társaságában, de mégis reménykedve a megváltást hozó előrelépésben.

Ám Jessica Pegula nem tágított. Bízott született tehetségében, elhivatottságában, az évek alatt beleölt munkában, és abban, hogy talán csak egyszer kellene átlépnie önmaga árnyékán ahhoz, hogy végre megforduljon a széljárás.

Jól gondolta.

2019 februárjában, néhány héttel a 25. születésnapja előtt bekerült a világranglista legjobb száz versenyzője közé, majd augusztusban megnyerte az első egyéni WTA-tornáját (Washingtonban diadalmaskodott az olasz Camila Giorgi felett), miközben életében először három egymást követő Grand Slam-tornán volt főtáblás. „Emlékszem, amikor sikerült végre bejutnom a száz közé, csak azt mondtam magamnak: »Ennyi? Ennyi lenne az egész? Miért görcsöltem én akkor ezen annyit?«” – idézte a sportoló akkori érzelmeit bemutató nyilatkozatát a The Guar­dian januári cikkében. A wtatennis.com nevű oldal pedig egy szeptemberi írásában arra próbál választ adni, mi változott meg négy évvel ezelőtt Pegula játékában. Maga az érintett úgy véli, a mai önmagával összehasonlítva sokkal „butábban” teniszezett, ami azt jelenti, hogy nem volt elég türelmes, hamar felkapta a vizet és ettől görcsössé vált a játéka.
A legjelentősebb fejlődésnek azonban – bár nyilván ez összefügg azzal, hogy fejben rendben van – a kiszámíthatóságát tartja. Nem nyeri magát agyon a különféle tornákon: 2020 óta nyolcszor jutott döntőbe egyesben, ám csak hármon diadalmaskodott. Tavaly októberben, karrierje addigi legnagyobb egyéni sikerét aratva győzött a 2.5 millió dollár összdíjazású guadalajarai kemény pályás tornán, miután a fináléban két szettben felülmúlta a görög Maria Szakkarit. Azzal a győzelmével nem mellesleg feljött a világranglista 3. helyére, ami máig a karriercsúcsa, csak megismételni tudta, megjavítani nem. Idén pedig előbb Montrealban nyert rangos versenyt kemény pályán, a döntőben 49 perc alatt elintézve (6:1, 6:0) az orosz Ljudmila Szamszonovát, majd októberben Szöulban bizonyult a legjobbnak, ismét csak a kedvenc borításán (kemény pályás mérlege az elmúlt egy évben: 60 mérkőzés, 45 siker). Legnagyobb 2023-as dobása mégsem ez a két tornasiker, hanem az évadzáró WTA-világbajnokságon mutatott meggyőző teljesítménye és az ennek köszönhető döntőbe kerülése volt. A mexikói Cancúnban rendezett torna csoportkörében simán lelépte a kazah Jelena Ribakinát, a fehérorosz Arina Szabalenkát, majd a görög Szakkarit, s az elődöntőben párosbeli partnere (akivel már öt WTA-tornát nyert és játszott Roland Garros-döntőt), a honfitárs Cori Gauff sem tudta megállítani. Nem úgy a fináléban a győzelmével a világelsőséget is visszaszerző lengyel Iga Swiatek, aki szinte átgázolt (6:1, 6:0) a talán addigra már el is fáradó amerikain, egyszer­smind vissza is vágva Pegulának az évad korábbi két vereségéért.

És ha úgy vesszük, az is a kiszámíthatóság számlájára írható, hogy nemigen szokott az első fordulóban kiesni, és a Grand Slam-tornákon is hoz egy jó erős átlagot: 13 majorverseny óta mindig eljut legalább a harmadik fordulóig, a legutóbbi nyolc GS-viadalából hatszor egyenesen a negyeddöntőig. Mindez viszont egy másik nézőpontból figyelve akár saját határainak elérését is jelentheti. Nem véletlenül írta a Times az idei wimbledoni torna után, hogy „Hat negyeddöntő, hat vereség: Jessica Pegulának egy kis dinamikára lenne szüksége, amit a családi milliárdokból nem tud megvenni.”

Látva-olvasva Pegula Twitteren kiírt válaszát („Ha valamit, hát ezt a szemét cikket nem fogom megvenni.”), megállapítható, az írás az elevenére tapintott. És alighanem ennek a vélekedésnek a megváltoztatása lesz a következő nagy lépés, amely egy még magasabb szintre juttathatja az egyesben a világranglista 5., párosban pedig a 3. helyén telelő teniszezőt. Bár talán mondani sem kell, Jessica Pegula is akkor lenne maradéktalanul elégedett, ha a negyeddöntőt elődöntő, döntő, végül egy háló felett átnyúló gratuláló kéz követne.

A legyőzött ellenfeléé.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 9-i lapszámában jelent meg.)