Djokovics még ott akar lenni a legjobbak közt

A megannyi diadal ellenére Novak Djokovics még mindig éhes a sikerre. A 24-szeres Grand Slam-bajnok szerb nagyágyúnak felemás szezonja volt 2024-ben – bár Párizsban kipipálhatta az utolsó, addig még hiányzó nagy célját, és olimpiai bajnok lett, ezen kívül nem nyert tornát, és hét év után, 2017-et követően ismét majortrófea nélkül maradt – nem is volt maradéktalanul elégedett a hátunk mögött hagyott esztendővel.

Ám, dacolva a visszafogottabb évaddal, az egyre haladó idővel és a sérülések növekvő számával, az olasz La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában a 37 éves Djokovics egyértelművé tette, továbbra is üldözi a tornagyőzelmeket. 

„Nem játszottam sokat 2024-ben, és leszámítva az olimpiai aranyat és a wimbledoni döntőt, talán ez volt az elmúlt tíz évem legkevésbé sikeres idénye, sok hullámheggyel és hullámvölggyel, személyes szinten is megoldandó problémákkal – kezdte gondolatait Djokovics. – Ezzel együtt is azt gondolom, még mindig képes vagyok a legmagasabb szinten játszani. Jannik Sinner és Carlos Alcaraz megérdemelten jelenkorunk két legjobb játékosa, és nem szabad megfeledkeznünk Alexander Zverevről sem. Ők lesznek a legnagyobb esélyesei a Grand Slam-tornáknak és az egyéb versenyeknek. De mind fizikailag, mind mentálisan felkészültnek tartom magam a játékra. Úgy érzem, még mindig képes vagyok méltó kihívója lenni a srácoknak, a tapasztalatom pedig adott esetben az én javamra dönthet.”     

Djokovics nem felejtette el elismerni Sinnert – a 23 éves olasz teniszező megnyerte pályafutása első két Grand Slam-tornáját, az Australian Opent és a US Opent is, és még megannyi tornát az ATP-világbajnokság és a Davis-kupa mellett. „Emlékszem a tizennégy-tizenöt éves Sinnerre, már akkor is lehetett látni, hogy nagy karriert futhat be, mert már akkor is nagyon rendben volt a mentalitása és a koncentrációs képessége is. Nem lep meg, hogy napjainkban ott tart, ahol, követtem az eredményeit az elmúlt években, megfigyeltem a játékstílusát, és hogy hogyan építi fel magát. Egyébként is kedvelem Jannikot, azért is, mert mindig fejlődni akar.”     

A kérdésre, miszerint milyen tanácsot adna a világelsőnek, Djokovics így felelt. „Nekem nagyon úgy tűnik, a tanácsom nélkül is megfelelően halad előre. Azonban egy dolog megnyerni az első két Grand Slamedet és világelsővé válni, de egészen más dolog éveken át megőrizni ezt a magas szintet. Ehhez olyan csapatra van szükség körülötted, amely versenyképes, amelyben megbízhatsz. Emellett meg kell találni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. De egyéni sportág a tenisz, és mindannyian különbözünk. Ami nekem működhet, nem biztos, hogy neki is jó. Nekem nyilvánvaló, hogy Jannik tisztában van azzal, mire van szüksége. A következő cél, hogy megtalálja a megfelelő módját annak, miképp tudja a leghatásosabban fejleszteni magát, hogy megelőzze a sérüléseket, hogy egészséges és motivált maradjon, és mindenekelőtt, hogy megőrizze a tenisz iránti szenvedélyt.”

Végül Djokovics átfogóan megfogalmazta céljait: „Szeretném tovább írni a sportág történetét, még úgy is, hogy továbbra is diákként, nem valamiféle oktatóként tekintek magamra. Annyit adott már nekem a tenisz, és szerencsésnek érzem magam, hogy még mindig képes vagyok a legmagasabb szinten teljesíteni. Ameddig ez így marad, én is maradok.”