Schmitt Petra: A Davis-kupában bármi megtörténhet, de nagyon optimisták vagyunk Ausztria ellen

– Rendkívül izgalmas Davis-kupa-selejtezőt nyertünk meg a múlt hétvégén Kanadában. Ki lehetett bírni egy helyben ülve ezt a párharcot?
– Nem! – vágta rá Schmitt Petra, a Magyar Teniszszövetség főtitkára a Nemzeti Sport kérdésére. – Ahogy otthon követtem, főleg az utolsó mérkőzésen a fontos labdameneteknél felugrottam, kiabáltam, úgyhogy a család jót nevetett rajta. De óriásit és sikeresen küzdött az egész csapat, Fucsovics Mártonnak szerencsére sikerült a javunkra eldöntenie a párharcot.

– Mik lehetnek az esélyeink Ausztria ellen a második selejtezőfordulóban szeptemberben? Egyrészt biztosan itthon játszunk, másrészt – természetesen nem lebecsülve az ellenfelet – a kanadaiak első számú játékosa még a két legjobbjuk nélkül is egy top százas versenyző, a nyolcvanötödik Gabriel Diallo volt, ehhez képest az osztrákok első számúja, Jurij Rodionov a múlt héten a százötvenötödik helyen állt, erre a hétre visszaesett kétszázhuszonnyolcadiknak, a legmagasabban jegyzett teniszezőjük pedig a jelenleg a százhuszonegyedik Sebastian Ofner.
– A szakmai stábbal együtt nagyon optimisták vagyunk. A szabályok szerint azért játszunk velük itthon, mert a legutóbbi találkozónkkor, az 1983-as győzelmünkkor – még többek mellett Taróczy Balázs idejében – mi szerepeltünk idegenben, szóval hazai közönség előtt szerintem nagyon jó esélyekkel indulunk. De tudjuk, a Davis-kupában bármi megtörténhet, sosem bízhatjuk el magunkat.

– Szóba került már, hol tartjuk meg az osztrákok elleni selejtezőnket? Szeptemberben talán kevésbé indokolt a fedett kemény pálya, mint amennyire a téli időszakban, de az elmúlt években Tatabánya bevált helyszínné vált.
– Így van, idén is adná magát, erről az elkövetkezendő hetekben döntünk, hogy mely helyszínek jöhetnek szóba, és melyik mellett döntünk, de egyébként nincs megkötés arra, hogy szeptemberben ne lehetne fedett pályán rendeznünk a párharcot, ekkorra amúgy is a fedett kemény pályás időszak kezdődik meg az idényben, ez a borítás fekszik is a játékosainknak. Nem feltétel, hogy szeptemberben szabadban kellene játszanunk.

– A megreformált országos bajnokság Balatonfüreden – amellett, hogy célja volt a verseny presztízsének visszaszerzése – mennyire segíthette hozzá a játékosokat a jó kanadai szerepléshez? Hiszen hasonló körülmények fogadták a teniszezőinket Montrealban.
– Szerintem nagymértékben. A játékosok egyértelműen pozitívan élték meg, hogy együtt tölthettek néhány napot – a versenyen visszajött az az érzés, amihez hasonlót a legjobbjaink évek óta nem tapasztalhattak meg, hogy egymás között vannak. Már ott elkezdődött az összekovácsolódás a Davis-kupa-selejtezőre – ebben ki kell emelnem Bardóczky Kornél szövetségi kapitány szerepét, mert nagyon tudatosan építette ezt fel, az ő fejében már Balatonfüreden az járt, hogy érdemes lehet már ott és akkor elkezdeni a válogatott csapatépítést.

– Milyen érzés volt anno válogatott játékosnak lenni?
– Kiváltságként és megtiszteltetésként éltem meg, már az is óriási dolog volt, amikor korosztályos válogatottként, tizenkét évesen utaztam az első Európa-bajnokságomra, és ahogy haladtam feljebb a korosztályokban, és lettem felnőttválogatott – ez óriási dolog minden sportoló életében.

– Ez annak tekintetében is érdekel, hogy mennyire nehéz lemondani a nemzeti csapatról a pontgyűjtésért, amely szintén alapvetően lényeges ebben a sportágban? A kanadaiaknál Félix Auger-Aliassime már felgyógyult tavaly őszi hátsérüléséből, és ezúttal a ranglistapontjait védendő, Európában versenyzett, tornát is nyert Montpellier-ben, illetve nálunk a válogatottat mindig prioritásként kezelő Piros Zsombornak volt tavaly nehéz idénye, de ezt az évet jól kezdte, kilenc hónap után ismét döntőzött januárban az oeirasi challengertornán, így ő is a pontgyűjtés és a ranglistahelyezés mellett tette le a voksát. De mennyire nehéz az ilyen döntés?

– Borzasztóan nehéz döntés lehetett, láttuk Zsombin, mennyit őrlődött ezen. Tudjuk, mennyire elkötelezett a válogatott mellett, de meg kell érteni, hogy neki az is rendkívül fontos, mennyire tud előrejutni az adott versenyidényben. Ezt mindenki tiszteletben tartotta, Kornéllal az utolsó pillanatig győzködték egymást, de ezt a döntést most meg kellett hoznia. Ám aki csak egy kicsit is ismeri a pályafutását, sosem lehetett rá panasz, amikor csak lehetett, rendelkezésre állt, és a legjobbjára törekedett. Egyébként van egy közös chatcsoportunk, melyben mindig küldte a biztató üzeneteket a selejtező alatt, abszolút együtt dobbant a szíve a csapattal.

– Három hónapja lett a Magyar Teniszszövetség főtitkára. Hogy érzi magát?
– Nagyon jól érzem magam, igen pozitív fogadtatásban részesültem, és ezért nagyon hálás vagyok, mindenki nyitottan, bizalommal fogadott akár az irodában, akár a tágabb értelemben vett tenisztársadalomban – az első időszakomban minél több helyre ellátogattam személyesen, hogy újra kicsit megismerjem a közeget. Bár mondhatni, én hazatértem a tenisz világába, de mégiscsak lettek új szereplők, igyekeztem minél több edzőt, klubok képviselőit megismerni, sok hazai versenyre kilátogatok. A szakmai stábbal is jól együttműködöm, a decemberi balatonfüredi ob-rendezésbe is bevontak – élvezem, hogy minden tapasztalatomat, amelyet akár a teniszben, akár más sportágakban szereztem, legyen az rendezvényszervezés, vagy a szerepvállalás a fenntarthatóságban, azt a tenisz javára fordíthatom. Még az edzői értekezletekre is beülhetek – köszönet Sávolt Attila szakmai igazgatónak a bizalomért –, lemehetek bármelyik edzésre, és ezzel igyekszem is élni, persze nem túllépve a hatáskörömet. De fontosnak tartom, hogy tisztában legyek a szakmai programokkal, hogy meg tudjuk őket beszélni – jól működünk együtt, ha nekem van meglátásom, amelyet szívesen vesznek, akkor szívesen is adom.

– Az egyik idei újítás az UTR-versenyek magyarországi megjelenése volt, melyből az első a múlt héten zajlott le Győrben. Miben tér el ez a hagyományos versenyektől?
– A Universal Tennis Rate egy, az Egyesült Államokból származó rendszer, mely jóval összetettebben próbálja rangsorolni a játékosokat – a Covid alatt indult el a kezdeményezés, melynek célja a versenyzési lehetőség növelése volt a vírushelyzet alatt. Ez egy párhuzamos versenyrendszer, más formátumban is rendezik – körmérkőzésekkel, mely alapján következik a rájátszás az adott tornán –, jelenleg az a lényege, hogy azok a fiatal játékosok, akik még nem vagy nehezen tudnak bekapcsolódni az ITF-pénzdíjas viadalokba, mert még nincs ranglistapontjuk, azok rövid utazást követően sokat versenyezhessenek, ilyenkor egy helyen tartanak egymást követő heteken több tornát. Idén összesen hetet tartanak a tervek szerint, ötöt Győrben, kettőt Budapesten. Ezek nem az MTSZ versenyei, de támogatjuk őket, ahol tudjuk, akár pályákkal, akár eszközökkel.

– A Magyar Teniszszövetség csatlakozott a Green Tennis-projekthez, melynek első ülésén, múlt szerdán Oslóban képviselte a hazai szövetséget. Miről szól ez a projekt?
– Ez egy Erasmus-pályázati támogatásból megvalósuló hároméves projekt, melyet az Európai Teniszszövetség vezet, és amely nemrég indult el nyolc partnerszervezettel, Oslóban tartották a program első találkozóját. Mind a nyolc szervezetből ott volt egy-egy képviselő, az MTSZ egyetlen nemzeti teniszszövetségként került be a projektbe, ez még elődömnek, Sütő Csillának köszönhető. Célja a zöld szemlélet bevonása a teniszbe, amely tekintetben a sportágunk kicsit le van maradva a többitől. Felmérjük az energiafelhasználást a Nemzeti Edzésközpontban – fontosnak tartom, hogy először a saját házunk táján nézzünk körül, ne rögtön a globális klímaváltozásra gondoljunk, hanem hogy lokálisan, egyéni szinten mit tehetünk, hogy állunk a hulladékkezeléssel, mi lesz a rengeteg kidobott teniszlabdával, a dobozaikkal, milyen lehetőségek állnak fenn az újrahasznosításra, a csökkentett energiafelhasználásra, az ebből fakadó költségcsökkentésre, és ezzel kapcsolatban a fiatalok szemléletformálása is a cél. Örülök a kezdeményezésnek, hogy behozzuk ezt a gondolkodásmódot.

– Mi vetődhet fel ezzel kapcsolatban még? Tehát ott van a labdák bevonása az újrahasznosításba, a szelektív hulladékgyűjtésbe – vagy például a salakpályák esővízzel locsolása?
– Pontosan, ilyen megoldásokban gondolkozunk. A megújuló energiaforrások kiépítése már egy nagyobb korszerűsítés része lenne, ez kicsit még túlmutat a jelenlegi lehetőségeinken. De ilyenekről van szó – ha egy területet ki kellene emelnem, az a hulladékkezelés, ebben lehetne először változtatni. Igyekszünk feltérképezni, hogyan lehet újrahasznosítani a teniszlabdákat. Azért is érdekes téma ez, mert élvonalbeli játékosok is panaszkodtak arra, hogy egyre rosszabb minőségűek a labdák, hamar kimegy belőlük a nyomás, és míg korábban órákig játszottak egy labdával, manapság fél óra alatt leereszt – ez is a Covid negatív hagyatéka, a gyárak az alapanyaghiány és a spórolás miatt elkezdtek vékonyabb anyagokat, rétegeket alkalmazni. Viszont mindez növeli a hulladékot, ezzel mindenképpen kell foglalkozni a jövőben.

– Mik lehetnek a következő hónapok legfontosabb feladatai?
– A támogatásoknak köszönhetően idén még több hazai versenyt tervezünk rendezni, amely jó lehetőség fiataloknak és felnőtteknek egyaránt – ez az egyik prioritásunk, hogy megalapozzuk az év szakmai programjainak a végrehajtását, hamarosan, március közepén W75-ös ITF-tenisztornát rendezünk Székesfehérváron, a Kiskút Tenisz Klubban. Másik fontos feladatunk, hogy építve a Davis-kupa-sikerre és arra, hogy szeptemberben biztosan itthon játszunk, támogatókat vonzzunk be, eseményhez kötődően általában könnyebb szponzorokat találni.