„Bármi megtörténhet Rinderknech ellen” – interjú Marozsán Fábiánnal

– Önbizalommal telve és elégedetten jött át Aucklandből?
– Elégedetten, örültem, hogy nyertem mérkőzéseket, jó versenyt játszottam, pozitívan értékelem. Jó ellenfeleket tudtam legyőzni, jó érzésekkel jöttem át, persze fáj, hogy elbuktam az elődöntőt, ebből is lehet tanulni, most próbálok a folytatásra koncentrálni – válaszolta Marozsán Fábián, aki az új-zélandi 250-esen az elődöntőbe jutott be.

– Casper Ruud ellen újabb nagy sikert aratott, miben volt nála jobb?
– Támadóteniszt játszottam, minden, amit kockáztattam, bejött, az a taktika is, hogy próbáljak gyorsan játszani. Jól működött minden, jó napot is fogtam ki, jó döntéseket hoztam. Valamennyire feküdt nekem az a sebesség, amelyen játszott, ezáltal érvényesíteni tudtam az akaratomat, ami nem könnyű, Ruud mindig nagyon futós, stabil, okosan játszik. Amikor lehetőségem volt a breakre, megcsináltam, nagyon pozitív mérkőzés volt.

– Pénteken két mérkőzést játszott, szombaton utazott, hétfőn már itt Melbourne-ben lép pályára. Fizikailag és mentálisan hogyan érzi magát?
– Minimális fáradtság van bennem, meg kell szokni a kis időeltolódást is, és itt jóval melegebb van, mások a körülmények, mint Új-Zélandon. Az elmúlt évekből vannak emlékeim és tapasztalataim az Australian Opennel kapcsolatban, sok időm nincs, regenerálódom, fel kell állnom és játszanom, ahogyan bárkinek a mezőnyben.

– Ez a kedvenc Grand Slam-tornája, tud erőt meríteni abból, amit korábban elért itt?
– Nem feltétlenül szeretnék mindig a múlton gondolkozni, persze jó emlékekkel jövök vissza Ausztráliába, sikerült több mérkőzést is nyernem itt. Nem akarok nyomást tenni magamra azzal, hogy pontokat kell védenem, illetve hogy eddig mennyi meccset nyertem, vagy nem, élvezni akarom a játékot, nyár van, igyekszem jól teljesíteni.

– Mit gondol Rinderknech-ről, fogható ellenfél-e?
– Igen, tavaly év végén Párizsban nagyon szorosan kikaptam tőle fedett kemény pályán. Jó formában van az elmúlt hónapokban, játszott tornadöntőt, erős ellenfeleket múlt felül, nagy az önbizalma, veszélyes játékos nagy szervával. Néhányszor edzettem is vele, három éve játszottunk Sanghajban. Fogható, de ez attól is függ, milyen napot fogunk ki. Mind a ketten gyors teniszt játszunk, nem lesznek hosszú labdamenetek, fontos, hogy ki adogat majd jobban – bármi megtörténhet, nem a legjobb, de nem is a legrosszabb sorsolás.

– Speciális volt a pénteki napja, másfél meccset is lejátszott, hogyan alkalmazkodott ehhez?
– Nem sokszor történt meg velem eddig, hogy esőnapom lett volna. Nem volt könnyű, hogy másnap tizenegykor kellett folytatnom a meccset, mert előtte szinte csak esti mérkőzéseket játszottam lámpafényben, hűvösebb körülmények között. Este kilenc körül mondták meg előző este, hogy lefújták a napot, ezért is mentálisan nehéznek éreztem azt a meccset, sokkal nehezebbnek, mint a Ruud ellenit, noha Spizzirri hátrébb van a ranglistán. Éreztem némi nyomást is, hiszen meglehetett az elődöntő a győzelemmel. Nem volt könnyű, fárasztó volt több mint öt szettet lejátszani azon a napon, de ezért dolgozom, ezért alapoztunk, hogy bírjam. Spizzirri ellen voltak hullámvölgyek, nem is kicsik, ám pozitívan jöttem ki belőlük, aztán Mensík ellen közel voltam az első szett megnyeréséhez is, majd a harmadik játszmában beütött a fáradtság.

– Spizzirri ellen mentálisan melyikőjüknek kedvezett, hogy 5:4, harminc mindnél, az ő adogatásánál szakadt félbe a találkozó?
– Nem örültem annyira, hogy jött az eső, a szett végénél az egy nehéz állás volt. Ha negyven semmi van oda, akkor kvázi mindegy, de pont visszajöttem, nagy labdamenetet nyertem meg és Spizzirri az én csapatom oldalán volt. Kaptam a visszajelzést, az edzők mondták, hogy magas pulzussal ment törülközni, lehet, harminc mindnél nyomás alatt jó lett volna, ha tudjuk folytatni, de közbeszólt az időjárás, aztán a végén jól jöttem ki a szituációból.

– Arra talán építhet, hogy a második szettben ugyan kettő-nulláról kettő-hat lett az eredmény, de a harmadikban ezt törölni tudta. Mi játszódott le a fejében?
– Hát nem sok jó… Beszéltünk Hajdusík Roman edzővel a meccsen megtörtént szituációkról, nagyon elfáradtam abban a részben két és fél game alatt. Megnyertem az első szettet, jól lejátszottam a következő játékokat, aztán lekapcsoltak és elment minden energiám, ami nekem is nagyon furcsa volt. Rossz döntéseket hoztam, mintha megállt volna a fejem és a lábam, semmit sem ütöttem a pályára, én is aggódtam, ebből hogyan fogok felállni. Hosszú ideig nem nyertem pontot, labdamenetet sem bírtam kialakítani, de valahogy összeraktam magam a döntő szett elején, bíztam abban, hogy ő is segít majd, ahogyan telik-múlik az idő, de nem feltétlenül miatta jöttem vissza, hanem mert lehajtottam a fejem, eldöntöttem, hogy futkorászok egy kicsit és visszaküzdöm magam, szerencsére sikerült. A döntő játszma közepén azért még mindig aggódtam, hogy nem felém billen majd a mérleg nyelve.

AUSTRALIAN OPEN, MELBOURNE (111 500 000 ausztrál dollár, kemény pálya)
1. FORDULÓ
FÉRFI EGYES
Marozsán Fábián–Arthur Rinderknech (francia, 24.)