Egy éve ment el Koló

Éppen Prágában voltam, az U19-es labdarúgó Eb-döntőn. Egy nappal voltunk túl a bolgárok elleni hétfői csoportmérkőzésen, amelyet Németh Krisztián góljával 1–0-ra megnyertünk. A szabadságom alatt ruccantam ki a csapathoz, mondván, összekötöm a kellemeset a hasznossal.

Kedden, ha jól emlékszem, szöszmötöltem a szálláson, néhány SMS ennek meg annak, közben jött a hír: Koló meghalt. Nem is tudtam felfogni. Abban biztos voltam, hogy a hír igaz, a halál ténye eljutott a tudatomig, de képtelen voltam vele mit kezdeni. Hívogattam a benti kollégákat, nem lettem okosabb, s nem vigasztalt az sem, hogy ilyen helyzetben senki sem okos.

Kedden, ha jól emlékszem, szöszmötöltem a szálláson, néhány SMS ennek meg annak, közben jött a hír: Koló meghalt. Nem is tudtam felfogni. Abban biztos voltam, hogy a hír igaz, a halál ténye eljutott a tudatomig, de képtelen voltam vele mit kezdeni. Hívogattam a benti kollégákat, nem lettem okosabb, s nem vigasztalt az sem, hogy ilyen helyzetben senki sem okos.

A sors úgy hozta, hogy nem voltam kajak-kenu szakíró, a munkám nem kapcsolódott szervesen a vizes sportághoz. De valakire felfigyeltem, s nem nehéz kitalálni, ez a valaki Koló volt. Még 1991-ben történt: a Képes Sportnál dolgoztam, amikor július végén az országos kajak-kenu bajnokság után a legendás riporter, Vass István Zoltán battyogott be a szerkesztőségbe Kolonics Gyuriról szóló írásával. 19 évesen Koló lett a bajnokságon a legeredményesebb kenus, Vass Pista „K, mint Kolonics” címmel egy riportba oltott interjúval mutatta be a tinédzsert – aki pontosan tudta, hogy ez a harmadik róla készült cikk.

A rutinos riporter azért nyúlt ehhez a manapság szinte nem is létező műfajhoz, mert a fiatal kenus nem volt éppen bőbeszédű, s Vass úgy gondolta, ahhoz, hogy pontosabb legyen Kolóról a jellemrajz, nemcsak beszélteti hősét, vagy ahogyan a riporter fogalmazott, „egyetértően hallgatunk”, hanem egy-egy ecsetvonással – „olyan gazdaságos a mozgása, mint valami hétpróbás öreg rókáé” – eligazítja az olvasót az élete első felnőttbajnokságán induló kenussal kapcsolatban. Az írást hivatalból is el kellett olvasom még kéziratban – a kellett szó persze itt erős túlzás –, aztán megkérdeztem a szerzőt, tényleg akkora tehetségnek tartja Kolót, mint ahogy a cikkből „lejön”? „Istenadta tehetség” – jött a válasz.

Ez a történet jutott eszembe ott, Prágában, meg egy véletlen találkozás. A kajak-kenu válogatott a téli alapozás során a rendőrezred uszodájában edzett, a versenyzők leúszott kilométerekben rótták le a napi penzumot, ami után a sportolók be-beültek a szaunába. Egyszer hárman voltunk bent, Ludasi Róbert, a már olimpiai bajnok Koló és én. Szóba elegyedtünk, mondtam, hol dolgozom, jót nevettek, hogy akkor mindent kihallgatok, mire megjegyeztem: „No, abból, amit Koló mondott, nem lesz pletyka.” Mire Ludasi így replikázott: „Az biztos!” Koló helyett a tettei beszéltek. Olyannyira, hogy halálra melózta magát.

Aztán itthon lassan megemésztettem a megemészthetetlent. Már csak azt a kérdést tettem fel magamnak: ki viszi tovább a tüzet? Abba szinte biztos voltam, hogy Kozmann György végül elindul az olimpián – ahogyan meg is tette, s Kiss Tamással az oldalán bronzérmes lett.

Valakinek az emléke annyira él közöttünk, amennyire meg tudjuk őrizni a szürke hétköznapokon – legalább meg-megtorpanva egy percre, hogy emlékét felidézzük. Az ünnepnapokon ezzel nincs is baj, mert a szegedi Mol kajak-kenu világkupán rendeztek először Kolonics György emlékfutamot C–1-ben, abban a számban, amelyben Koló egyéniben olimpiai bajnok lett. Egy másik olimpiai aranyérmes, Vajda Attila nyerte a futamot, s valami olyasmit mondott, hogy amíg versenyez, addig Koló emléke nem vész a feledésbe.

Abban, hogy Koló emlékét a továbbiakban is megőrizzük, segíthet a Kolonics Alapítvány, amely támogatja a fiatal, tehetséges kenusokat – éppen a szürke hétköznapokon. Hogy aztán valamelyikükből nagy egyéniség váljon, mint amilyen Koló volt, akiről Vass István azt is írta: „első pillantásra aligha veszik fel rakodónak a Nagyvásártelepre”.

ÍGY ÁPOLJÁK KOLONICS EMLÉKÉT

Az évfordulón több helyen is emlékeznek Kolóra, délelőtt 10 órakor Békésszentandráson felavatják a Kolonics-emlékművet, Kolonics, a sportlegenda címmel kiállítást szervez a Kolonics György Alapítvány az egy esztendeje tragikus hirtelenséggel elhunyt kétszeres olimpiai bajnok kenus emlékére, valamint fáklyás emlékevezést is szerveznek a Dunán. A hivatalos találkozó este hétkor van a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület vízitelepén.