Besavasodva

Nyilván el kell fogadni Mocsai Lajos szövetségi kapitány értékelését, amelynek egyik mondata így szól: „Jelentősen előrébb léptünk a legutóbbi Európa-bajnoksághoz képest.” Hogy aztán ez a nyolcadik hely siker-e vagy kudarc – erre mondják, megítélés kérdése.Nyilván el kell fogadni Mocsai Lajos szövetségi kapitány értékelését, amelynek egyik mondata így szól: „Jelentősen előrébb léptünk a legutóbbi Európa-bajnoksághoz képest.” Hogy aztán ez a nyolcadik hely siker-e vagy kudarc – erre mondják, megítélés kérdése.

Arról is lehet vitatkozni, hogy az olimpia évében mennyire „részeredmény” a kontinensbajnokságon elért helyezés. Londonba csak az Eb-első jut ki, ha a franciák nyertek volna, akkor a velük döntőző válogatott. (Elméletileg még az is benne volt a pakliban, hogy a középdöntőből a francia és a magyar válogatott jut tovább, végül a döntőben ismét találkozik egymással, de aztán felébredtünk…)

A magyar csapat – sok más erős együttessel ellentétben – már az Eb előtt kivívta az olimpiai selejtezős helyet, ami persze nem jelenti azt, hogy automatikusan ott is leszünk Londonban. Ennek ismeretében felvetődik a kérdés, lehet-e, kell-e kétszer is csúcsformába hozni a válogatottat, amely a legerősebb európai csapatokhoz képest sokszor meglepő módon és váratlanul visszaesett. Ha az Eb-n jól végzünk, de nem sikerül az olimpiai selejtező, egy ország zokog, ebből a szempontból így jobb: a tulajdonképpen akár a papírformát jelentő nyolcadik hely után kellő óvatossággal, de bizakodva várjuk az olimpiai kvalifikációt.

Az Eb-csoportkörből bravúr volt három ponttal továbbjutni, ezután még az elődöntő lehetősége is ott volt, még úgy is, hogy kalkulálható volt a visszaesés. Hiába volt a válogatott jó mentális állapotban, a játékosok Izland és Szlovénia ellen is vonszolták magukat, a horvátok elleni mérkőzés pedig több szempontból sem mérvadó: az ellenfélnek jól jött az elődöntő előtt az edzőmeccs, mi meg görcsöltünk rendesen. Sokan mondták, így nagyobb az esélyünk a győzelemre, de lehet, hogy ha a horvátok nem tét nélkül játszanak, más a helyzet, még az ellenfél egyébként kiváló harci szellemét ismerve is.

Nem feltételezhető, hogy ez a válogatott nem tett meg mindent a sikerért, s az sem, hogy kapitális szakmai hiba történt volna. Szakmailag még az is kalkulálható, hogy a kiszipolyozó csoportmeccsek után törvényszerű volt a visszaesés. Az azonban fájó – és elgondolkodtató –, hogy két verhető csapat ellen léptünk szögbe, ezzel az elődöntő úszott el.

Férfikézilabdában az Eb minden világversenynél erősebb, ehhez képest vb-ken, olimpiákon gyengébb a mezőny. Mégis feltűnő volt a fizikai visszaesés. Az Izland elleni vereség után kimondottan dühös voltam Császár Gáborra, aki részben a besavasodást emlegette a vereség egyik okaként. Haragudtam az egyébként jóval átlag felett teljesítő játékosra: kikapunk egy verhető csapattól, ő meg jön a savasodással. Aztán a szlovénok elleni vánszorgás láttán már én mondtam, hogy besavasodtunk… Az is nehezen értelmezhető, ahogyan kapusaink védtek, mint ahogyan a védekezésben elkövetett hibákra sincsen magyarázat. Ezt tetézi, hogy Mocsai Lajos néhány kiélezett helyzetben nem állt a helyzet magaslatán. Bár a szerkesztőség akol melegéből ez fennhéjázónak tűnhet.

Mindenre van persze magyarázat: az ellenfelek többsége csúcsbajnokságokban játszik, nagyobb a merítés lehetősége, ergo vastagabb a krém. Ez mind igaz, de nem feltétlenül. Ám ha a besavasodás minden bajok okozója, akkor nem az edzéselmélettel, hanem a regenerációval lehet a gond. Nem felmentve a csapatot és a szakmai stábot: de lehet, hogy ebben a tekintetben vagyunk a legjobban lemaradva? S ha az ember elolvassa Kucsera Gábor a Nemzeti Sportban (2012. január 25., 15. oldal) a Red-Bull salzburgi diagnosztikai és edzőközpontjában tett látogatásáról írtakat: „Megláttam micsoda űr tátong a nyugati és a magyar sportorvosi háttér között, és ez bizony riasztó. De ez nem a magyar sportorvosokat minősíti, inkább az ország helyzetét mutatja.” De akkor mi van a Szerbiával? Hazai pályán, nemzeti érzéstől fűtve messzire el lehet jutni. Vagy ők el sem fáradnak?

Az olimpiai selejtezőben három meccs vár ránk. Annyi, mint az Eb csoportkörében. Elvileg ennyit kibírunk. De jó lenne az elvieket a gyakorlatban is beváltani. Mert az Eb-középdöntőbe vitt pontok alapján elvileg elődöntősök lehettünk volna. Aztán besavasodtunk…