Blog: Mi lett volna, ha a Cigánylányt éneklik a szurkolók?

Az UEFA jól végezte dolgát, kiszabta a magyarokra a büntetést, nyilván a jövőben is így tesz, sőt, még az is előfordulhat, hogy a magyar–izraeli és a románok elleni mérkőzéseken tanúsított rasszista megnyilvánulások után egy esetleges harmadik esetben visszaesőként kezel majd. Tudomásul kell venni, a nemzetközi szövetség a kirekesztő rigmusokat bünteti a legjobban.

Van egy szövetség, amely nagy pallossal jár-kel Európában, döntéshozói cselekednek, mint akik jól végzik dolgukat, nem érdekli őket, hogy két szomszédos ország polgárai egy majd' évszázada hozott átgondolatlan európai diktátum következményeként nem cseresznyéznek egy tálból. A stadionokban pedig különösen nem. Ne legyünk álszentek, ne hasonlítsuk a sportpályákat a tudományos akadémiákhoz, előbbi helyszíneken a provokációra nem zárható ki a rasszista megnyilvánulás, hogy az utóbbiaknál mi a helyzet, arról meg kellene kérdezni Vizi E. Szilveszter akadémikust, aki az MLSZ elnökségének is tagja…

Az UEFA kipipálta az incidenst, nem foglalkozik azzal, hogy milyen, a két ország történelmében gyökerező konfliktus vezet oda, ahová. A nemzetközi szövetség inkább szereti a látványos megoldásokat. Világsztárok reklámokban makogják el, „Mondj nemet a rasszizmusra!”, „élőben” pedig a csapatkapitányok olvassák fel a kicsit bővebb lére eresztett ugyanezt a mérkőzések előtt, noha én még nem tudok olyan emberről, aki mondjuk bármelyik világsztár vagy felolvasás eredményeként egyáltalán átgondolta volna, miről is beszélnek. Gépiesen elhadart felhívásokról van szó, leginkább az szokott feltűnni, melyik világsztár áll hadilábon anyanyelvével olvasás szinten… Ami jó, mert rejtve azért rámutat az olvasás fontosságára. Ez ugyanis előbb „lejön”, mint az üzenet tartalma. Mindenesetre formálisan nem érheti szó a ház elejét, a szövetség mindent megtett és megtesz.

Az UEFA-nak nem feladata elmélyedni két ország történelmének útvesztőiben, legyen szó bármely két nemzetről, ugyanakkor álságos dolog nem mérlegelni. Nyilván azzal az indokkal, hogy a büntetéseknek kiszabott tétele van, bár ebben sem vagyok biztos, eszerint provokációért 32 ezer euró és szektorbezárás jár, rasszista válaszért ugyanez, csak kétezer euróval kevesebb? Na ne! Ugyancsak álságos dolog a büntetések visszatartó erejében bízni és abban hinni, hogy a két nemzet közötti ellentét ennek hatására gyorsabban elsimul. Elvileg ebben rejlene egy büntetés visszatartó ereje. De ezt az UEFA-nál sem gondolhatják komolyan, a lényeg, le lehet adminisztrálni, „ők ott” mindent megtesznek, hogy „mi itt” megváltozzunk.

Azért felvetődött bennem: mi lett volna, ha a magyar szurkolók az olasz slágert, a Kócos kis cigánylányt skandálják Vándor Kálmán magyar átiratában vagy a beatkorszak hajnalán létező Bajtala trió Cigánylány című dalát adják elő zenekíséret nélkül. Nyilván a cigány szót kifogásolták volna, de sajna Vándor és Bajtaláék szövegében még a sanzonbizottság sem hiányolta a roma szót – pedig kicsiben legalább annyira vaskalapos szervezet volt, mint nagyban az UEFA.

Ki fordítja le az inkriminált szövegeket? Nem kétlem, szurkolóink egy része nem a fent említett dalokat dúdolta, de kíváncsi lennék egy ilyen vizsgálat menetére. Ül az UEFA-ellenőr a bukaresti stadionban és hallja a „cigány” szót, majd máris jelent? Ezt még az sem ellensúlyozza némileg, hogy a magyar szövetség a hazai szektorban elhangzott provokáció tartalmát az UEFA elé tárja?

Leírok egy mondatot, amely mögé mindenki azt gondol, amit akar: Magyarország nemzetközi megítélése (ismét) jócskán belejátszhatott a döntésbe. Ennek részletes kifejtése pro és kontra nem egy sporttémájú blogba illő. De gondolkodjunk el: ha mondjuk a döntéshozók főleg olyan hírekről olvasnak „ott”, hogy „itt” ezzel is, azzal is „baj” van, nem tudják magukat függetleníteni az őket ért információktól, igazolva látják magukat, lám, „ott” még rasszisták is. Így játszik bele az objektív döntésbe a szubjektív tényező. Az meg a mi balszerencsénk, hogy nem vagyunk nagyhatalom, sajnos régóta már a futballban sem…

De söprögetek a saját portánk előtt is. Milyen a magyar futballdiplomácia? Nem lehet lobbizni, hogy kevésbé súlyos büntetést kapjunk? Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke, az UEFA fegyelmi bizottságának tagja milyen lépéseket tesz? Hagyja, hogy „ott” azt higgyék, hogy mi „itt” rasszisták vagyunk? Egyáltalán: minket képvisel „ott” vagy a nemzetközi szövetséget „itt”? Apropó, sportdiplomácia, egyáltalán diplomáciai érzék! Milyen, mindent felülíró szakmai döntés eredményeképpen játszottunk 2012-ben Izraellel válogatott mérkőzést? Melyik soros selejtezőbeli ellenfelünk játékát modellálta az ellenfél játékrendszere vagy játékerőben melyikre hasonlított? Vagy csupán sürgősen szükség volt egy felkészülési meccsre? Nem volt senki, aki felvetette volna, nem zárhatók ki a szélsőséges megnyilvánulások, és a mérkőzés utóélete 90 percnél jóval tovább tarthat? Álságos dolog volt nem számolni ezzel az eshetőséggel. És nem volt senki, aki szemlesütve ugyan, de merő óvatosságból ugyancsak felvetette volna, ne legyünk rá büszkék, de az izraeliek vendégjátéka rejt magában ilyenfajta veszélyeket? S noha a feltételes módban kezdődő mondatoknak nincs létjogosultságuk, azért játsszunk el a gondolattal, mi lett volna, ha a legutóbbi magyar–román nem zárt kapus mérkőzés?

Remélem, hogy egy egész ország nem csak sportközvéleményét foglalkoztató témában az MLSZ elnöksége csak formálisan vár keddi, soros üléséig. És már a kérdésfelvetés is formális, hogy fellebbez-e vagy sem. Ugyan nem sok reményt látok, de a hallgatás beleegyezést jelentene, s nem csupán a büntetésbe, hanem egy sokkal súlyosabb dologba. „Ott” ezt értékelhetnék úgy, hogy „itt” ebbe belenyugszunk. És amit „ott” úgy értékelhetnek, azt úgy is értékelik.