Casting

Az odáig rendben van, hogy a magyar labdarúgásban a képzést – meg egyáltalán mindent – új alapokra kell helyezni. Azzal sincs baj, ha a folyamatot egy magasan jegyzett futballkultúrából érkező szakemberre bízzák. Az sem feltétlenül gond, ha ez a szakember nem különösebben ismert.
Az viszont már az, ha erről a szakemberről viszonylag keveset tudunk, talán annyit, amennyit Dárdai Pál elmondott róla az MLSZ vezetőinek a Herthában végzett munkájáról.

Bernd Storcknak ennyi a referenciája, nem több. Meg annyi, hogy a kazah válogatottól elküldték, igaz, megköszönték neki, hogy fiatalokat épített a csapatba. De szövetségi kapitányként mégiscsak eredménytelen volt.

Amikor az MLSZ vezetői sportigazgatónak kinevezték, a kulisszák mögött a terv része volt, ha Dárdainak mennie kell a szövetségi kapitányi posztról, ő veszi át a válogatott irányítását. De addig is felel az utánpótlás munkájáért. Elvben nem volt ez rossz ötlet. Mindaddig, amíg Dárdai Pál vissza nem tért Berlinbe. Csak éppen az MLSZ ezzel az eshetőséggel nem számolt, pontosabban csak elméletileg.

Azt most hagyjuk – külön cikk témája lehetne –, hogy a magyar szövetség és a német klub között hogyan szólt az egyezség, a lényeg, hogy a A-válogatott irányítását Storck vette át. Az utánpótlásban végzett munkájáról annyit tudtunk, hogy az edzőképzésért felelő Szalai László helyét átvéve az U20-as együttesből az új-zélandi vb-n kihozta, amit lehetett. És még korábbról ismert volt, hogy az utánpótlás-válogatottak éléről eltávolította a magyar edzőket. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a német szakember szabad kezet kapott, meg az MLSZ-től felhatalmazást, hogy végezze el a piszkos munkát. Nem tudjuk, hogy a kirúgott trénerek mit és hogyan csináltak, ám mivel ott tartunk, ahol, egy szót sem lehetett szólni. A helyükre jöttek a német edzők.

Naivan azt képzeltem, amíg valami eredmény nem jön, ez a német brigád kitart, de az U19-es válogatott szövetségi edzője, Sören Osterland a Stefan Effenberggel való régi barátságára hivatkozva az első szóra felállt a magyar kispadról, hogy a Bundesliga kettőben dolgozzon. Nekem ez nagyon rossz üzenet, s nem azért, mert annyira gyenge a magyar háttéranyag, hogy értelmetlen lenne a munka. Egyébként Osterland volt az, aki nyáron Tajti Mátyást kihagyta a keretből, mondván edzőtáborozás nélkül az Eb-selejtezőn sem szerepelhet. Csak Tajti nem kénye-kedve miatt nem jött, hanem a Barcelona nem engedte el a gyakorlásra. Tegyük hozzá, az Eb-selejtezőből nem jutottunk tovább, de jó, ne várjunk rögtön eredményt.

Ez csak egy epizód, mondhatnánk, már a németek sem a régiek, de más is megállapítható: a vendégmunkás nem csinált erkölcsi kérdést a magyar utánpótlás fejlesztéséből, s felveti, hogy talán a többi sem fog. Jó, erre azt lehet mondani, hogy az elmúlt évtizedek meg arról tanúskodnak, hogy a magyar szakemberek sem tekintették morális kérdésnek a feladat elvégzését… Ám éppen azért hívtuk a németeket, hogy mindenben példát mutassanak, nem?

Storck eközben meccselt a válogatottal, s bizony nem kápráztatott el bennünket. Ami nagyobb baj, hogy a csapat sem. Nem tisztem szakmailag ítéletet mondani, de a keze alatt együttesünk szétesett. Ezért volt a minap a Magyar Nemzetnek adott interjúja kicsit furcsa, mert azt emlegette, hogy a védelemnek vissza kell nyernie a stabilitását. Ha Dárdai alatt más nem is, de stabil védelem és szervezettség az volt. Storcknál mindezek hová tűntek?

A szövetségi kapitány szíve joga, kikkel dolgozik. Már ha erre lehetősége van. És a pótselejtező előtt lett, mert a paktum szerint csak a csoportmeccseken volt köteles Dárdai stábjával dolgozni, a pótvizsga már kikerült ebből a kategóriából. Az is homályos volt, a kapitány automatikusan maradhat a pótselejtezőre vagy az MLSZ jobb híján hagyta posztján. Storck döntése kockázatos, nyilván másként viszonyult a stáb ő hozzá, mint Dárdaihoz, bár a nagyobb problémát abban látom, ahogyan a német viszonyult a stábhoz.

A mérkőzések alatt látszott, nincsenek a legnagyobb egyetértésben. Hanem az időpont! Rendben, Storck a sajátjaival akar dolgozni, de elég disszonáns, hogy éppen ő választ(hat), akinek a legkevesebb köze volt a pótselejtezős hely eléréséhez. Nem biztos, hogy erre a három hétre feltétlenül le kellett cserélni a segítőket, az idő rövidnek tűnik, bár Dárdai munkájából időnként az derült ki, rövidebb idő alatt is el lehet végezni a munkát. Ám inkább úgy néz ki, Storck vabankra játszik: a régi ismerős – nocsak, arrafelé is így működik a világ? – Andy Möller neve mögé bújik, az edzéseken Szélesi Zoltán lesz Storck magyar hangja, igazán csak Holger Gehrkét kell megszokni (ez nyilván súlytalan szerep két előadásra, igaz, ha tekintetét a játékosokra veti, azonnal visszafordulnak letámadni…).

Persze Nyilasit megtartaná Storck, s nyilván nem azért, mert tud németül, hanem mert tisztában van vele, jól kommunikál, ha nem köszön el Nyíltól. Biztos szóltak neki, „ha nem akarsz végképp mindenkit magadra haragítani, ne küldd el”.

Abból kiindulva, hogy jócskán le vagyunk maradva a gyorsasági állóképesség tekintetében, nehezen elképzelhető, hogy három-négy hét alatt be lehetne hozni a hiányosságokat. Ugyanakkor azt mondom, a rövid idő is sok mindenre elég lehet elvileg profi futballistáknál. Persze akkor az is kibukik belőlem, hogy korábban ez miért nem jött be? Csak az volt a baj, hogy a kapitány és a stáb nem volt egy hullámhosszon? Amúgy a magyar futballista furcsa lélek. Lehet, ha most bekeményítenek neki, kiköpi a lelkét. Ha így lesz, megkérdezem: miért csak ezeknek köpte ki? (Az önbecsülés hiánya ismét csak külön cikkért kiált.) A norvégok elleni pótselejtezőn ezekre is választ kaphatunk.

Van, amire viszont már választ kaptunk. A szövetség a megújulás jelszavát hirdetve a piszkos munkát Storckra hagyta. Nyilván a vezetők úgy vélték, a magyar futball romlásában a benne tevékenykedők is jelentős szerepet vállaltak, s ez alól a labdarúgásunk kirakatában dolgozók egyike-másika sem kivétel. Annyi becsület lehetett volna a vezetőségben, hogy odaáll Szabics Imre és a többiek elé, ne pedig Storck közölje a döntést. A szövetési kapitány pedig úgy adta elő Andy Möller érkezését, hogy „elfogadta az MLSZ felkérését”. Arról sem volt sejtése a szövetségnek, hogy a pótselejtezőre a kapitány lecserélné a segítőit? Szóval, megy itt a sunyiság oda-vissza, meg a pénz is, egyelőre csak oda, mert ezt a rengeteg leváltott és újonnan érkező embert csak ki kell fizetni valahogy. Igaz, amíg van remény a kijutásra, s az ezzel járó summára, addig senkit sem érdekelnek az ablakon kidobott milliók.

Ellenkező esetben pedig úgysem pénzt követel e nép, hanem fejeket.
Az viszont már az, ha erről a szakemberről viszonylag keveset tudunk, talán annyit, amennyit Dárdai Pál elmondott róla az MLSZ vezetőinek a Herthában végzett munkájáról.

Bernd Storcknak ennyi a referenciája, nem több. Meg annyi, hogy a kazah válogatottól elküldték, igaz, megköszönték neki, hogy fiatalokat épített a csapatba. De szövetségi kapitányként mégiscsak eredménytelen volt.

Amikor az MLSZ vezetői sportigazgatónak kinevezték, a kulisszák mögött a terv része volt, ha Dárdainak mennie kell a szövetségi kapitányi posztról, ő veszi át a válogatott irányítását. De addig is felel az utánpótlás munkájáért. Elvben nem volt ez rossz ötlet. Mindaddig, amíg Dárdai Pál vissza nem tért Berlinbe. Csak éppen az MLSZ ezzel az eshetőséggel nem számolt, pontosabban csak elméletileg.

Azt most hagyjuk – külön cikk témája lehetne –, hogy a magyar szövetség és a német klub között hogyan szólt az egyezség, a lényeg, hogy a A-válogatott irányítását Storck vette át. Az utánpótlásban végzett munkájáról annyit tudtunk, hogy az edzőképzésért felelő Szalai László helyét átvéve az U20-as együttesből az új-zélandi vb-n kihozta, amit lehetett. És még korábbról ismert volt, hogy az utánpótlás-válogatottak éléről eltávolította a magyar edzőket. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a német szakember szabad kezet kapott, meg az MLSZ-től felhatalmazást, hogy végezze el a piszkos munkát. Nem tudjuk, hogy a kirúgott trénerek mit és hogyan csináltak, ám mivel ott tartunk, ahol, egy szót sem lehetett szólni. A helyükre jöttek a német edzők.

Naivan azt képzeltem, amíg valami eredmény nem jön, ez a német brigád kitart, de az U19-es válogatott szövetségi edzője, Sören Osterland a Stefan Effenberggel való régi barátságára hivatkozva az első szóra felállt a magyar kispadról, hogy a Bundesliga kettőben dolgozzon. Nekem ez nagyon rossz üzenet, s nem azért, mert annyira gyenge a magyar háttéranyag, hogy értelmetlen lenne a munka. Egyébként Osterland volt az, aki nyáron Tajti Mátyást kihagyta a keretből, mondván edzőtáborozás nélkül az Eb-selejtezőn sem szerepelhet. Csak Tajti nem kénye-kedve miatt nem jött, hanem a Barcelona nem engedte el a gyakorlásra. Tegyük hozzá, az Eb-selejtezőből nem jutottunk tovább, de jó, ne várjunk rögtön eredményt.

Ez csak egy epizód, mondhatnánk, már a németek sem a régiek, de más is megállapítható: a vendégmunkás nem csinált erkölcsi kérdést a magyar utánpótlás fejlesztéséből, s felveti, hogy talán a többi sem fog. Jó, erre azt lehet mondani, hogy az elmúlt évtizedek meg arról tanúskodnak, hogy a magyar szakemberek sem tekintették morális kérdésnek a feladat elvégzését… Ám éppen azért hívtuk a németeket, hogy mindenben példát mutassanak, nem?

Storck eközben meccselt a válogatottal, s bizony nem kápráztatott el bennünket. Ami nagyobb baj, hogy a csapat sem. Nem tisztem szakmailag ítéletet mondani, de a keze alatt együttesünk szétesett. Ezért volt a minap a Magyar Nemzetnek adott interjúja kicsit furcsa, mert azt emlegette, hogy a védelemnek vissza kell nyernie a stabilitását. Ha Dárdai alatt más nem is, de stabil védelem és szervezettség az volt. Storcknál mindezek hová tűntek?

A szövetségi kapitány szíve joga, kikkel dolgozik. Már ha erre lehetősége van. És a pótselejtező előtt lett, mert a paktum szerint csak a csoportmeccseken volt köteles Dárdai stábjával dolgozni, a pótvizsga már kikerült ebből a kategóriából. Az is homályos volt, a kapitány automatikusan maradhat a pótselejtezőre vagy az MLSZ jobb híján hagyta posztján. Storck döntése kockázatos, nyilván másként viszonyult a stáb ő hozzá, mint Dárdaihoz, bár a nagyobb problémát abban látom, ahogyan a német viszonyult a stábhoz.

A mérkőzések alatt látszott, nincsenek a legnagyobb egyetértésben. Hanem az időpont! Rendben, Storck a sajátjaival akar dolgozni, de elég disszonáns, hogy éppen ő választ(hat), akinek a legkevesebb köze volt a pótselejtezős hely eléréséhez. Nem biztos, hogy erre a három hétre feltétlenül le kellett cserélni a segítőket, az idő rövidnek tűnik, bár Dárdai munkájából időnként az derült ki, rövidebb idő alatt is el lehet végezni a munkát. Ám inkább úgy néz ki, Storck vabankra játszik: a régi ismerős – nocsak, arrafelé is így működik a világ? – Andy Möller neve mögé bújik, az edzéseken Szélesi Zoltán lesz Storck magyar hangja, igazán csak Holger Gehrkét kell megszokni (ez nyilván súlytalan szerep két előadásra, igaz, ha tekintetét a játékosokra veti, azonnal visszafordulnak letámadni…).

Persze Nyilasit megtartaná Storck, s nyilván nem azért, mert tud németül, hanem mert tisztában van vele, jól kommunikál, ha nem köszön el Nyíltól. Biztos szóltak neki, „ha nem akarsz végképp mindenkit magadra haragítani, ne küldd el”.

Abból kiindulva, hogy jócskán le vagyunk maradva a gyorsasági állóképesség tekintetében, nehezen elképzelhető, hogy három-négy hét alatt be lehetne hozni a hiányosságokat. Ugyanakkor azt mondom, a rövid idő is sok mindenre elég lehet elvileg profi futballistáknál. Persze akkor az is kibukik belőlem, hogy korábban ez miért nem jött be? Csak az volt a baj, hogy a kapitány és a stáb nem volt egy hullámhosszon? Amúgy a magyar futballista furcsa lélek. Lehet, ha most bekeményítenek neki, kiköpi a lelkét. Ha így lesz, megkérdezem: miért csak ezeknek köpte ki? (Az önbecsülés hiánya ismét csak külön cikkért kiált.) A norvégok elleni pótselejtezőn ezekre is választ kaphatunk.

Van, amire viszont már választ kaptunk. A szövetség a megújulás jelszavát hirdetve a piszkos munkát Storckra hagyta. Nyilván a vezetők úgy vélték, a magyar futball romlásában a benne tevékenykedők is jelentős szerepet vállaltak, s ez alól a labdarúgásunk kirakatában dolgozók egyike-másika sem kivétel. Annyi becsület lehetett volna a vezetőségben, hogy odaáll Szabics Imre és a többiek elé, ne pedig Storck közölje a döntést. A szövetési kapitány pedig úgy adta elő Andy Möller érkezését, hogy „elfogadta az MLSZ felkérését”. Arról sem volt sejtése a szövetségnek, hogy a pótselejtezőre a kapitány lecserélné a segítőit? Szóval, megy itt a sunyiság oda-vissza, meg a pénz is, egyelőre csak oda, mert ezt a rengeteg leváltott és újonnan érkező embert csak ki kell fizetni valahogy. Igaz, amíg van remény a kijutásra, s az ezzel járó summára, addig senkit sem érdekelnek az ablakon kidobott milliók.

Ellenkező esetben pedig úgysem pénzt követel e nép, hanem fejeket.