Tokió 2020: Sós Csaba nem lett félős, mégsem jósol

– Miért éppen Korijama?
– Három évvel ezelőtt Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, Becsky András alelnök és jómagam Japánban jártunk, három helyszínt néztünk meg, és ezt választottuk, úgy véltük, alkalmas lesz arra, hogy az olimpia előtti hetekben itt edzőtáborozzon a magyar csapat. Azóta járt már itt magyar küldöttség, s megerősítette a választásunkat, és most ugyanezt tehetem – válaszolt Sós Csaba szövetségi kapitány. – Tökéletes volt minden: az uszodát csak mi használtuk és akkor, amikor akartuk, a szállodában csak mi laktunk. Ez így volt jó, s mert nagyszerű körülmények között hangoltunk az olimpiára, csak csütörtökön utazunk Tokióba, így a lehető legkésőbbi időpontig távol tartottuk a versenyzőinket a falu nyüzsgésétől és a versenyhelyszínen várható tömegtől, a tumultustól.

– Lesz lehetőségük a rajt előtt kipróbálni az olimpiai uszodát?

– Igen, pénteken már a teljes magyar csapat ott edz, szombaton pedig kezdődnek is az úszóversenyek.

– Hogyan, milyen hangulatban várják a rajtot? Mindenki egészséges?
– Szerencsére igen. A szabályokat betartottuk, mindenki fegyelmezett, mindenre figyelünk, a munkát pedig elvégezték az úszók. Jó érzésekkel, izgatottan várjuk a rajtot.

– A kapitány is izgul?
Ez csak természetes, ezúttal hatványozottabban is, mint máskor, hiszen két éve nem rendeztek világversenyt. Ez azt is jelenti, hogy valamivel nagyobb a bizonytalansági tényező mindannyiunkban, nem tudjuk, kitől mit várhatunk, ám hiszek a mieinkben, már csak azért is, mert a vetélytársakhoz képest jobb lehetőségeink voltak a pandémia első hónapjától kezdve – bizakodom.

– Nem ússza meg, hogy ezt ne fejtse ki bővebben.
– Hét-nyolc úszónk esélyes éremre, hárman az aranyra is, de ez olimpia lesz, itt minden másként működik – a tippelés, a jósolgatás is. Emlékezzen csak, négy éve, a hazai rendezésű világbajnokság előtt bátran beleálltam az ilyen kérdésekbe, kimondtam, hogy nyolc-tíz érmet várok a magyar csapattól, lett belőle nyolc. Sorolhatnám persze, hogy például mind férfi, mind női kétszáz pillangón két-két úszónk is odaérhet a dobogóra, de ilyenkor óvakodni kell a túlzott bizakodástól: egy olimpián sokan fejre állnak.

– Vajon miért?
– Ezer és egy oka van: például, hogy mindenki itt akar a legjobb lenni, ezért változtatott a felkészülési metódusán, és ez bejött neki, vagy nem. Egy olimpia tényleg mindig más, a hősökre mindenki emlékszik, de arra is, ha valakinek a jóslata nagyon félremegy... Ne higgye azért senki, hogy hirtelen félős, óvatos lettem, vagy nem tartom képesnek a mieinket a jó szereplésre, de arra tanított az élet, hogy egy olimpia kapcsán bánjak csínján a szavakkal. Az más kérdés, hogy legbelül mit érzek.

– A sportolóknak is azt mondta, hogy óvatosan álmodozzanak?

– Dehogy mondtam: aki esélyes, az ezt úgyis tudja magáról.

– Milák Kristóf egyenesen azt nyilatkozta lapunknak, hogy a kétszáz pillangót csak ő ronthatja el Tokióban.
– És milyen igazat mondott! Kristóf hihetetlen dolgokat produkált az edzőtáborban, és most belekezdhetnék a szokásos mondókámba, hogy háromszor kell ám leúszni a távot, és az érmeket csak a harmadik után osztják, de nem bonyolítom tovább: Milák Kristóf aranyesélyes, kezében a teljes pakli kártya, vagyis a lapokat ő osztja – igen, a kétszáz pillangót csak ő ronthatja el. Jó eséllyel nem fogja, látom rajta: ott van a tekintetében. Hosszú Katinkán is hasonlót láttam Rio előtt, aztán világcsúccsal nyert, s így indította azt az olimpiát.

– Ha már Hosszú Katinkát említette: a háromszoros olimpiai bajnokot milyen formában látja?
– Katinka nagyszerű állapotban van, éppen úgy néz ki, mint ahogy már megszoktuk tőle a világversenyek előtt: noha a pandémia miatt volt lemaradása, sokan féltették, én mindvégig bíztam benne, most pedig már kifejezetten bizakodó vagyok a szereplése kapcsán.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Nedelykov Tamás, Szűcs András (szöveg), Mirkó István, Tumbász Hédi (fotó)