Tokió 2020: Úgy gondolom, mindent megtettem – Márton Anita

– Milyennek érezte a versenyét belülről?
– Jól volt újra ilyen közegben versenyezni. Tizennyolc métert szerettem volna lökni, nem olyan sokkal maradtam el tőle, de igazán nem találtam bele egy dobásba sem. Egyébként az edzéseken is hasonló eredményeket löktem. Az edzőmmel úgy számoltunk, hogy tizennyolc méter körüli eredménnyel be lehet jutni a döntőbe, hatvan centit tévedtem. Ez is azt mutatja, milyen erős mezőny jött össze. Ha azt nézzük, Rióhoz képest nyolcvan centivel nagyobb volt selejtezős szint.

– Ahhoz túl rövid volt a felkészülése, hogy erre a szintre újra eljusson?
– Igen, de ezt előzetesen is tudtuk. Holnap lesz hat hónapos a kislányom, Luca, így nem sok idő állt a rendelkezésemre, ráadásul áprilisban volt egy térdműtétem is. Úgy gondolom, mindent megtettem a lehető legjobb szereplés érdekében. Nagy nevek estek ki, és több olyan versenyzőt is magam mögé utasítottam, akiknek az idén sokkal jobb eredményei voltak. Jó lett volna egy negyven centivel nagyobbat lökni, de nem vagyok elégedetlen, ez jó alap a folyatáshoz. Tudom, hogy az előző években mennyi munkát tettünk bele, és most mennyire volt lehetőség.

– Nehezen tudott elszakadni a családjától?
– Interneten tartom a kapcsolatot velük, folyamatosan kapom a fotókat, videókat, hogy mi újság, de szerencsére minden rendben van. Nyugodt szívvel hagytam otthon a kislányomat, mert a férjem szuper apuka, és anyukámék is közel laknak, szóval jó dolga van a picinek.

– Mi történt volna, ha nincs az egyéves halasztás?
– Nem tudom, az biztos, hogy tavaly télen nagyon jó állapotban voltam. Engem mentálisan is nagyon rosszul érintett a döntés. Napokig nem tértem magamhoz, sokáig gondolkodtam azon, mit tegyek. Az eredeti terv az volt, hogy az olimpia után jön a baba, és az is felvetődött, hogy utána nem térek vissza. Ez a terv teljesen felborult, de lehet, pont így volt jó, mert visszatérve újra sikeréhesnek érzem magam. Már más oldalról is tudom nézni a versenyzést, új kihívás, hogy ebből hozzam ki a legtöbbet. Ugyan a pici van már az első helyen, rajtam kívül is sok anyuka van a mezőnyben.

– Hogyan tovább?
– Az idén még két versenyem lesz, ami biztos: otthon a Szuperliga-döntő és a csapatbajnokság döntője. Egyelőre mást nem tervezek, nemzetközi viadallal ilyen eredménnyel nem számolok. Novemberben kezdődik az alapozás, addig próbálok erőben és sebességben előrelépni. Jövőre bőven lesz feladat fedett pályán és szabadtéren egyaránt.