Tokió 2020: „Milák minden várakozásomat felülmúlta; hatalmas világklasszis”

„Nem találok szavakat...”

Már rég túl voltunk a szenzációs döntőn száz pillangón, már rég Milák Kristóf nyakába akasztották az ezüstérmet, mi több, már az ilyenkor kötelező sajtótájékoztatót is levezényelte az egyik tokiói sajtós, ám Selmeci Attila még mindig alig-alig akarta elhinni, mit művelt – magyar idő szerint – szombat hajnalban a tanítványa.

De persze csak egy-két pillanatig kereste a szavakat, utána megeredt a nyelve.

„Kristóf minden várakozásomat felülmúlta  – kezdte a mester. – Azt éreztem, hogy a középdöntőben úszott 50.31-nél jobbat teljesít a fináléban, ötven másodperc körüli időben reménykedtem, az is megfordult a fejemben, hogy bemegy alá, de 49.68-as eredményre álmomban sem gondoltam. Amit ezen a napon tett Kristóf, ismét fényes bizonyítéka annak, hogy óriási úszó, nyugodtan kimondhatom: hatalmas világklasszis. Elvégre ki ilyen teljesítményre képes úgy, hogy elsősorban kétszázas úszó, mert azért szeretném hangsúlyozni, hogy én alapvetően a kétszáz pillangóra készítettem fel, arról nem lehet mást mondani. Persze az időeredményhez kellett Caeleb Dressel, aki kihozta belőle. Kristóf nem beszélt róla, de minden mozdulata, az egész viselkedése azt mutatta, nagyon készül az amerikai ellen, nála örök probléma, hogy későn fekszik le, ezúttal viszont már nagyon korán magára zárta az ajtót, hozzá sem lehetett szólni – készült mentálisan is, hiszen tudta, érezte, hogy az amerikai ellen nagyot kell úsznia, ha meg akarja szorítani.”

Selmeci Attila meglátása szerint a kezdés alapvetően meghatározta a száz pillangó döntőjét – hogy Dressel a rajtjával és a víz alatti delfinezésével messze a világ előtt jár, az eddig sem volt kérdés. Vagyis a mester úgy véli, Dressel remekül taktikázott, amikor erősen kezdett, hiszen tudhatta, csak úgy van esélye az aranyra, mert: „Nincs a világon Kristófon kívül más úszó, aki ilyen második ötvenre képes!”

Csak a tisztánlátás végett: Milák a második ötvenen 26.03-at tepert, míg Dressel 26.45-öt, de az első hosszon valamivel nagyobb volt köztük a különbség – értelemszerűen fordított felállásban (Dressel: 23.00, Milák: 23.65).

„Ha Kristóf csak másfél tizeddel jobban kezd, vagy a fordulója jobban jön ki, mert ott hosszan csúszott a falra, akkor érzéseim szerint a száz pillangó tokiói bajnokát nem Caeleb Dresselnek, hanem Milák Kristófnak hívják. De ne legyünk elégedetlenek, ez így volt jó, így volt szép – folytatta Selmeci Attila, aki azt is elárulta, hogy tanultak a kétszáz pillangó döntője előtt történtekből, a késésből, a figyelmetlenségből, az akkreditációs kártya elhagyásából, így a mester ígéretéhez híven Milák Kristóf szombaton testőrt kapott: Szájer Péter, a magyar úszócsapat vezetője figyelte minden mozdulatát. – Ezúttal minden rendben ment, ez is magával hozta, hogy a kétszázhoz képest egy sokkal nyugodtabb Kristófot láttunk a rajthoz kivonulni. Ott aztán a két esélyes végig egymásnak háttal állt, a lelátóról nézve is érezni lehetett a feszültséget.”

A tréner abban bízik, hogy tanítványa a jól megérdemelt pihenő után újra kellően motivált lesz, hiszen sohasem jó, ha egy úszó csak dolgozik, csak úszik faltól falig – megfelelő célok nélkül.

Ez persze a (közel)jövő, egyelőre sem edző, sem tanítvány nem óhajt vizet látni egy darabig.

„Mármint uszodai vizet, mert bármilyen vízparton szívesen pihenek – mosolygott Selmeci Attila. – Egy hónap nyugalomra biztosan szükségem lesz. Bevallom: elfáradtam. Nem is feltétlenül az olimpiai versenyek miatt, az út volt hosszú, amíg idáig elértünk. Igen, ez az arany és ezüst nekem is a pályafutásom csúcsát jelenti, hatalmas boldogság és büszkeség, hogy ilyen eredményekkel hagyhatjuk el Tokiót, ahogyan az is, hogy a magyar úszócsapat húzóemberei voltunk – mindez azonban felelősséggel is jár.”