Tokió 2020: Motivált, hogy megehetem az előttem lévőket – Olasz Anna

„Ha Farkas Bandi bá' Ajkáról 2009-ben nem indít el ezen az úton, most nincs Anna negyedik helye Tokióban.”

De van!

Részben, mert Farkas András atyai tanácsait megfogadva Gellért Gábor a tanítványát, Olasz Annát a nyílt vízi úszás felé terelte, részben pedig azért, mert bár kettejük munkája hozott azért itt-ott sikereket, egyértelműen úgy tűnik, mostanra ért be igazán.

Olasz Anna a májusi, hazai rendezésű kontinensviadalon 10 kilométeren a második helyen végzett – az első érmét szerezte világversenyen az olimpiai távon.

És már akkor felszabadult volt.

Aztán megnyerte a setúbali pótkvalifikációs megméretést, és végképp ledobott magáról minden terhet. „Ez az évem már most sokkal jobb, mint amire számítottam. Az olimpia megkoronázhatja az egészet: vagyok olyan formában mind fizikailag, mind mentálisan, hogy jó formát »fussak« itt, Tokióban is” – mondta Olasz Anna két nappal a verseny előtt.

Azt pedig már a tíz kilométeres rajt előtt úgy tíz perccel Gellért Gábor árulta el, hogy bizony egy percre sem tudta lehunyni a szemét éjszaka.

„Annának sem ment egyszerűen az elalvás, hála istennek ő azért tudott aludni. Én nem. De minden rendben. Meleg van, meleg a víz is, azonban tudtuk, hogy így lesz, készültünk rá. Ha Anna megcsinálja azt, amit elterveztünk, akkor a végén örülhetünk” – súgta meg a mester.

Olasz Anna hetes rajtszámmal vonult ki a rajthoz, s ezzel a helyezéssel a végén is elégedett lett volna, hiszen úgy gondolkozott: az első nyolc hely valamelyike szép eredmény.

És úgy nyolcszáz méterrel a cél előtt meg is nyugodott.

Addig gyűrték egymást a (meleg) vízben a lányok, bár olyan nagy bunyó nem alakult ki.

„Nem véletlenül – mondta el utólag Olasz Anna. – Annyira meleg volt a víz, hogy senki sem pazarolta az energiáit verekedésre.”

Küzdelem viszont volt, talán a meleg víznek és a meleg levegőnek is köszönhetően huzamosabb ideig szinte senki sem vezetett.

Olasz Anna egyébként végig az élbolyban haladt, és a hétkörös viadal minden etetésénél megtudta az edzőjétől, hányadik helyen is áll.

„Nyolcadik vagy, mögöttetek nagy a szakadék, messze a mezőny!”

Na, ekkor nyugodott meg Olasz Anna, és innen úszott csak felszabadultan!

És szomjasan.

Nagyon szomjasan.

„Sohasem frissítettem annyit, mint ezen a versenyen, és arra számítottam, hogy a hetedik körben is jön az etetés. De nem jött, és erről valójában az addigra már egy ideje az élen álló brazil Cunha döntött. Őt figyeltem, hiszen tudtam, ha nem megy ki az etetőponthoz, nekem sem szabad, mert az így, a végén elég nagy hátrányt jelenthetett volna” – jegyezte meg Olasz.

Így hát ment tovább.

És a megbeszéltek szerint turbósebességre kapcsolt.

A parton Gellért Gábor lábaiban gyűltek a méterek, a vízben Olasz Annáéban.

Negyedik hely.

Ölelés.

Puszik.

Fotók.

Teljes boldogság.

Mert ez egy „megnyert” negyedik hely.

„Nagyon meleg volt... – kezdett bele a mondókájába Olasz Anna a verseny végén. – Nem volt egyszerű ilyen meleg vízben tempót úszni, a ritmusváltások is nehezebbek voltak, de készültünk arra, hogy így lesz. Amikor konstatáltam, hogy az első nyolcban vagyok, és rosszabb helyen nem végezhetek, tényleg megnyugodtam. Így nem görcsösen mentem neki a hajrának, hanem úgy, hogy minden jobb helyezés ajándék. Az előttem lévő lányokat régóta ismerem, láttam, hogy már nem olyan őszinte a mozgásuk. Nagyon motivált, hogy én ehetem meg őket – ez tartotta bennem a lelket. A brazil lány nagyon-nagyon megérdemelte az aranyérmet. Örülök a negyedik helynek.”