Tokió 2020: Tomori a franciák elleni meccs elvesztését bánja

– A Tokióban huszonhat huszonkettőre elveszített negyeddöntő volt az a bizonyos egy mérkőzés a tízből, amikor valós esély nyílt a világ egyik legjobbjának számító Norvégia legyőzésére?
– Az ötvenedik percig pariban voltunk a norvégokkal, a második félidő közepén érződött rajtuk, hogy aggódnak. Sokat hibáztak, mert végig a nyakukon voltunk, védekezésben bele-belenyúltunk a passzaikba, labdákat is eladtak, azokból gyors gólokat lőttünk – válaszolta az olimpiai hetedik magyar női kézilabda-válogatott átlövője, Tomori Zsuzsanna. – Nagyon jó, egyenrangú ellenfeleik voltunk. Az utolsó tíz percben viszont kijött a rutin, Katrine Lunde lehúzta a rolót a kapuban. A végére sajnos elfáradtunk, de az mindenképp pozitív, hogy nagyon mély gödörből másztunk ki, a spanyol, a svéd és a norvég meccseket nézve egyre jobban ívelt felfelé a játékunk. Inkább azt sajnálom, hogy későn ébredtünk, kicsit későn sikerült összeraknunk azt a játékot, amit szerettünk volna.

– Reális a válogatott hetedik helye?
– Ha higgadtan nézzük, abszolút reális. Vegyes volt a keretünk, a tapasztalt kerettagok mellett voltak kevésbé rutinos fiatalok, de mindenki kiadta magából a maximumot. A csoportunkból három válogatott is bejutott a legjobb négy közé, a franciák, az oroszok és a svédek mellett mi mentünk tovább a csoportból negyedikként. Tényleg nagyon erős volt a hatosunk, hihetetlen meglepetések is születtek. Izgalmas volt, és örülök, hogy a végén jól jöttünk ki a csoportküzdelmekből, és továbbjutottunk. Az is igaz, hogy az első három meccsen nagyon sok labdát eladtunk, a védekezésünk nemigen működött, sok gólt kaptunk. Úgy érzem, az első három forduló után értettük meg, mit is szeretnénk csinálni.

– Miért alakult így az első három, elveszített csoportmeccs?
– Az első körben még egész jó mérkőzést játszottunk, a franciák sem mentek őrült tempót. Ha az első találkozót meg tudtuk volna fogni, teljesen másként alakul a torna, és ha hat ponttal jutottunk volna tovább, nem a norvégokkal játszunk a nyolc között, de ez csak utólagos elmélet. A brazilok ellen sajnos semmi sem sikerült, az oroszokkal szemben sem, nem volt esélyünk rá, hogy fordítsunk. Szóval, egyedül a francia meccs elvesztése miatt van hiányérzetem, ha akkor jobban odafigyelünk, két ponttal többet szerezhettünk volna, és nem Norvégiát kapjuk a másik csoportból.

– A saját tokiói teljesítményét hogyan látja? Mennyire tudott megfelelni a vezérszerepnek, főleg azután, hogy vállsérülés miatt a két irányító, Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita is korán kiesett?
– Nagyon nehéz volt, hiszen Kovacsics Anikó korán kidőlt. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy valaha is játszottam-e irányítóként akár az NB I-ben, akár a másodosztályban… Amikor Elek Gábor szólt, hogy Tokióban meg kellene próbálni, belegondoltam, hogy nem vagyok egy villámlábú játékos, aki irányítónak született. De én is mindent elkövettem, mindent kiadtam magamból, védekezésben és támadásban is, próbáltam húzni a csapatot, ami valamennyire sikerült is. Nekem is volt egy-két rossz meccsem, de összességében úgy érzem, kihoztam magamból, amit akartam.

– Milyen a válogatottunk jövőképe?
– A kerettagjaink egyre többet játszanak a magyar bajnokság mellett a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is. Huszonkét-huszonhárom éves meghatározó játékosokról van szó, és azt szokták mondani, hogy egy kézilabdázó huszonhat-huszonhét évesen érheti el a topkategóriát, szóval három év múlva a párizsi olimpián – ahová remélem, kijut a csapat – a mi játékosaink közül sokan abban a korban lesznek. A következő olimpia lehet a csúcspont a karrierjükben.

– Látjuk még válogatott mezben tétmérkőzésen?
– Még nem döntöttem el, ez a jövő kérdése. Elsőre azt mondanám, nem biztos, mert én is szeretnék inkább már kicsit magamra figyelni. Úgy érzem, a párizsi olimpia három év múlva már nem lesz benne a pályafutásomban. Meglátjuk, milyen lesz a szakmai stáb, s ha kell egy kicsit segíteni, az talán még beleférhet.

– Milyen állapotban van fizikailag és mentálisan?
– Minden játékoson látszott már, hogy nagyon elfáradt, teljesen mindegy, melyik országból jött. Fizikailag is, de főleg mentálisan, hiszen a vírus miatt besűrűsödtek a meccsek az előző idényben, aztán jött az ötkarikás felkészülés és az olimpia. Én is nagyon elfáradtam, de remélem, a következő tíz napban fel tudok töltődni, aztán nincs mese, újra neki kell ugrani a munkának, és szeptembertől elkezdődik az új idény.

– Milyen tervekkel és célokkal vág neki?
– Nem újítottuk meg a nyáron lejárt szerződésemet Siófokon. Az olimpia után úgy érzem, jó formában vagyok, és egy-két évet még képes leszek magas szinten játszani. Tokióban nem akartam ezzel foglalkozni, ezért menedzseremmel, Szörnyi Attilával ezekben a napokban beszéljük meg, hogy milyen lehetőségeim vannak. Bízom benne, hogy megtaláljuk a megfelelő ajánlatot, és a következő egy-két idényben még ki tudom hozni magamból a legtöbbet.

– Lehet, hogy pályafutása során először légiósnak áll?
– Külföldi és itthoni ajánlataim is vannak, egyelőre várok a döntéssel.

TOMORI ZSUZSANNA
Született:      1987. június 18., Budapest
Magasság/testsúly:      186 cm/76 kg
Posztja: átlövő
Klubjai:      Peters Group (1998–2000), Bp. Spartacus SC (2000–2002), Dunaferr NK (2002–2005), Vasas SC (2005–2007), Győri Audi ETO KC (2007–2010, 2015–2019), FTC (2010–2015), Siófok KC (2019–2021)
Első válogatottsága:      2006. április 4., Kristianstad (Norvégia, 25–24)
Válogatottsága/góljai:      189/467
NB I mérkőzés/gól:      345/1475
Legjobb eredményei:           olimpiai 4.      (2008),      olimpiai 7.      (2021);      vb-8.      (2007, 2013);
Eb-3.      (2012),      Eb-6.      (2014);      3x Bajnokok Ligája-győztes      (2017, 2018, 2019),      2x BL-2.      (2009, 2016),      2x KEK-győztes      (2011, 2012); El-2. (2021), 8x magyar bajnok      (2008–2010, 2015–2019),      5x Magyar Kupa-győztes      (2008–2010, 2016, 2019)
Elismerései:           BL-gólkirály      (2013),      az év magyar női kézilabdázója      (2012)