Olimpia: a térség legjobban teljesítő nemzete vagyunk

Az alig több mint egy hónapja ért véget, a koronavírusjárvány miatt csaknem elmaradó, végül egyéves csúszással megrendezett tokiói játékokon Magyarország ismételten bizonyította, hogy a régió legjobban teljesítő nemzete. A Tokióban 6 arany-, 7 ezüst- és 7 bronzérmet – ezenkívül tíz negyedik, kilenc ötödik és három hatodik helyezést – szerző, ezzel az éremtáblázat 15. helyén végző delegáció szereplése kiváló, főleg, ha a szomszédos országokéval mérjük össze.

A miénknél majd' négyszer nagyobb lakosságú lengyeleket is lefőztük a legutóbbi négy játékokból immár a harmadikon – amint az a második infografikánkon is látszik. Valóban sportnemzet vagyunk, a 2008-as gyengébb szereplés óta viszonylagos állandóságot mutatnak az olimpiai eredményeink, amelyek a magyar sport erejét is jelzik, és amit irigykedve néznek a környezetünkben. Erről nyilatkoztak például a szerbek és a horvátok is, és – még ha csak burkoltan is – a többi szomszédos országban is példálóznak a magyarokkal.

Szerbia: Surdát is megidézték a pólósok

A szerb olimpiai csapat komolyan vette az amerikai AP hírügynökség tippjét, amely kilenc érmet jósolt, hiszen pontosan ennyi medáliát (3–1–5) nyert Tokióban. Ugyanakkor kicsit felül is múlta az AP előrejelzését, hiszen a tippben szereplő két aranyéremből három lett. A 2016-ban is nyertes, tehát címet védő férfi vízilabdázók mellett a 2012-es győztes tekvandós, Milica Mandics, valamint a karatés Jovana Prekovics állt fel a dobogó felső fokára.

A biztos aranyérmesként elkönyvelt Novak Djokovics elődöntőbeli veresége ugyanakkor nagy hullámokat vert, főleg, hogy az év eddigi három Grand Slam-tornáján győztes világelsőnek még a bronzérem sem jött össze, amire végképp nem sokan gondoltak. A harmadik helyért megrendezett vesztes meccs eléggé megviselte Djokovicsot, aki azonnal jelezte, nem lép pályára vegyes párosban a „kisdöntőben”, amivel még magára is haragította az elkeseredett szurkolókat, hiszen nagyon sportszerűtlen lépés volt párjával, Nina Sztojanoviccsal szemben.

Djokovics helyett a férfi vízilabdázók lettek a szerb olimpiai küldöttség sztárjai: a torna előtt hat pólósról – Sztefan Mitrovicsról, Filip Filipovicsról, Andrija Prlainovicsról, Dusko és Gojko Pijetlovicsról és Milan Alekszicsről – is köztudomású volt, hogy utoljára szerepelnek a válogatottban. Ez viszont olyan energiákat szabadított fel a játékosokban, amire talán még ők se számítottak, így a búcsút újabb aranyéremmel tették feledhetetlenné. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a belgrádi sajtótájékoztató végén Sztefan Mitrovics vezetésével a csapat elénekelte a Magyarországon is vetített Forró szél című vígjátéksorozat betétdalát, az „A sad adiót” (És most viszlát). Szívszorító volt látni, hogy a nagy harcosok, mint például a torna legjobbja, Filip Filipovics könnyekre fakadnak, és azt is, ahogy Dejan Szavics szövetségi kapitány a tenyerébe temeti az arcát. Surda sem volt nagyobb hős náluk.

„Ha az érmek számát nézzük, Londonban holtversenyben a negyedikek voltunk a régióban, Tokióban viszont csak Magyarország előzött meg bennünket” –  mondta Alekszandar Vucsics köztársasági elnök, aki hozzátette: Magyarország igazi sportnemzet, amely sok pénzt fordít az infrastruktúrára, és Szerbia is igyekszik majd ezen az úton követni.

Horvátország: csalódás a csapatsportokban

Horvátország 1992 óta a legkisebb létszámú olimpiai csapattal, 60 sportolóval vett részt a játékokon, ezután az éremtermése 3 arany-, 3 ezüst-, illetve 2 bronzérem, összesen tehát nyolc dobogós helyezés, amellyel az éremtáblázat 26. helyén zárt.

Zlatko Matesa, a Horvát Olimpiai Bizottság elnöke már az ötkarikás játékok előtt idegeskedhetett, hiszen férfi szlalomkenuban közvetlenül a start előtt kötelezték karanténra egyik honfitársát, ugyanakkor evezésben a Martin Sinkovic, Valent Sinkovic páros, tekvandóban Matea Jelic, míg férfi párosban a néhány héttel korábban Wimbledonban is nyerő, s emiatt a tokiói sikerét Horvátországban történelminek nevező teniszező Nikola Mektic és Mate Pavic kettős is aranyérmet szerzett.

Ugyanakkor a 15 sportágban rajtoló horvátok nagy bánata, hogy a csapatsportokban leszerepeltek, egyetlen érmet sem szereztek. Ratko Rudic edzőpápa, a vízilabdázók szövetségi kapitánya mindenesetre a horvátok ötödik helyével sem volt elégedetlen, ugyanakkor a magyarok sportkultúrájára külön is kitért, nemes egyszerűséggel csak annyit közölt: csodálja.
Horvátország 2016-ban Rióban 10 érmet szerzett, jelenleg viszont több sportágban, főleg a csapatoknál generációváltás zajlik, s remélik, hogy 2024-re, Párizsra már a kézi-, kosár-, vízilabda hármasa is újból éremért harcolhat. Az államnak változtatnia kell a hozzáállásán a tekintetben, hogy már az iskolában felhívja a figyelmet a sport fontosságára – szólnak a kommentárok.

Szlovénia: Minden érem élmény

Mert közben például Szlovénia a Tour de France-győztesével, Tadej Pogacarral köszönt be az olimpiára – aztán Primoz Roglic megszerezte a kerékpársportban számukra oly fontos aranyat, csak éppen nem az országúti mezőnyversenyben, hanem egyéni időfutamban. Benjamin Savsek szlalomkenus és a női sportmászó, Janja Garnbret is hazahozta a legfényesebet, egyébként a megszerzett öt érem a táblázat 31. helyére volt elegendő. A férfi kosárlabda-együttes is éremesélyesként utazott Japánba, a torna egyik legnagyobb sztárja, az NBA-ben szereplő Dallas Mavericks hátvédje, Luka Doncic azonban „csak” a negyedik helyig tudta vezetni a csapatot úgy, hogy a kétmilliós állam kosarasai az elődöntőben egyetlen ponttal kaptak ki a franciáktól... Szlovénia azonban tisztában van a helyével a sportvilágban, ezért minden érem élmény a nyári olimpián.

Szlovákia: Feltűnő kalandorok

Szlovákia a tokiói játékokon négy érmet szerzett, ugyanannyit, mint öt éve, Rióban, csak most tízzel kevesebb sportoló alkotta a küldöttséget, 41-en képviselték Japánban, ami történelmi mélypont.
Zuzana Rehák-Stefeceková sportlövészetben szerzett aranyat, második lett Jakub Grigar szlalomkajakban és a két éve szlovák állampolgár golfozó Roy Sabbatini, míg harmadik a kajak négyes.

Anton Siekel, a Szlovák Olimpiai Bizottság elnöke elégedett volt az eredményekkel: „Akadtak olyan sportolók is, akik elmaradtak a várakozástól. Szimpatikus volt azonban, hogy senki sem keresett kifogást, hanem a jövőbe tekintett.”

Az egyik legnagyobb csalódás atlétikában érte a szlovákokat, hiszen 2016-ban Matej Toth az 50 kilométeres gyaloglásban olimpiai bajnok lett, a kalapácsvető Marcel Lomnicky pedig az ötödik helyen végzett, most viszont a a legjobb eredményt a már említett Toth (14. hely) és a 400 gátas Emma Zapletalová (15. hely) érte el, ami messze nem ugyanaz a szint...
Szlovákia következő nagy gondja a generációváltás, két kivétel van, ahol sok a tehetséges fiatal – kajak-kenuban és szlalomkajakban. Idevág az atlétikai csapat főedzőjének nyilatkozata is, aki keményen kritizálta az állami szerveket, szerinte itt az ideje, hogy harminc év után végre megfelelő emberek kezdjenek el foglalkozni a sporttal...

„Mindig feltűnik egy-két kalandor, aki a legokosabb és mindent tud: valószínűleg ez az oka annak, hogy a szlovák sport már három évtizede zuhan a szakadékba – mondta Martin Pupis.  – Nagyon sok sporttal kapcsolatos kampányfilm fut, de úgy tűnik, az illetékesek elfelejtették, hogy az élsporthoz főleg sportlétesítmények kellenek és nem PR meg marketing. Ez így nem ér semmit, ha lassan nem lesz kit az olimpiára küldeni.”

Az összeállítást készítette: Fazekas Zoltán, Boros Miklós, Duducz Tibor, Polgár László, Tőke János