Tokió 2020: sírás, nevetés, büszkeség és küzdelem – a magyar bírók történetei

Semmi kétség, a versenyzőkhöz hasonlóan a bírók pályafutásában is az olimpia jelenti a csúcsot. Aligha gondolnánk, egyes sportágakban mennyire szigorú válogatási elvek alapján döntenek arról, hogy a legkiválóbb sportolók sorsáról biztosan a legjobb szakemberek határozzanak. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sportigazgatója, az 1988-as öttusacsapat tagjaként Szöulban ötkarikás aranyérmes Fábián László amondó, hatalmas presztízzsel jár, ha bármely sportágban bíró is képviseli a magyar színeket.

Tokióban a magyar technikai stábot tizenkilencen erősítették: kilencen bíróként, öten versenyigazgatóként dolgoztak, öten pedig a viadalok lebonyolításában segédkeztek.

„Nagy öröm, hogy a korábbi évekhez képest ezúttal több versenyigazgatónk volt, és a bírói küldöttségünk létszámára sem panaszkodhatunk. A MOB őket is a csapat tagjainak tekinti, természetesen felszerelést is biztosított nekik” – így Fábián László.

CSALÁDBAN MARADT

Havasiné Fridrich Annamária a második olimpiáján szerepelt, és ő az első olyan magyar női bíró, aki a játékok cselgáncsversenyén dolgozott; 2016-ban Rio de Janeiróban. Brazíliába ráadásul úgy harcolta ki a részvételt – egyedüli nőként –, hogy előtte 16 évig egyetlen magyar szakember sem jutott ki.

Megkérdeztük tőle, ott szeretne-e lenni a 2024-es párizsi olimpián is, ám erre mosolyogva felelt nemmel. Érthető okból:

„Nem szeretnék a többi magyar bíró útjában állni – magyarázza Havasiné Fridrich Annamária. – Rajtam kívül az ikertestvérem, Fridrich Katalin, a férje, Gosztonyi Balázs és az én férjem, Havasi Viktor a legjobb idehaza. El lehet képzelni, miről szól nálunk a családi összejövetel... Egyébként sokáig azt hittem, hogy ezúttal Balázs jut ki, pár tizedponttal előttem állt, végül fordult a kocka. Nagyon remélem, hogy Párizsba már ő utazhat!”

Természetesen sportdiplomáciai szempontból sem utolsó, hogy az olimpián volt magyar bíró: „Hátrányból így biztos, hogy nem indul egy versenyzőnk sem. Nem mondom, hogy előnyből igen, de legalább objektíven tekintenek rájuk.”

A magyar válogatott egy érmet nyert, a világbajnoki ezüstérmes Tóth Krisztián a dobogó harmadik fokára állt a 90 kilogrammosok mezőnyében.

„Távolságot tartva figyeltük a bronzmeccset Csősz Imrével, aki a verseny technikai lebonyolításában segédkezett. Persze, ilyenkor vissza kellene fognunk magunkat, de a szívünk magyar... Sosem felejtem el, amikor Krisztián a helyosztón legyőzte az orosz Mihajl Igolnyikovot, mi örömünkben egymás nyakába ugrottunk, és könnyek között vártuk a sportolót.”

NEM VICC: A TANÍTVÁNYÁT IS PONTOZTA

Ritmikus gimnasztikában a riói olimpia után nemcsak a versenyzők, hanem a bírók kiválasztását érintő szigorú szabályzatot is módosították. A nemzetközi szövetség a korábbi olimpiai ciklusokkal ellentétben Tokióban arra törekedett, hogy érdekeltségtől függetlenül a világ legjobb bírói döntsenek az olimpiai helyezésekről. Ez a helyzet azonban érdekes szituációt teremtett: Deutsch-Lazsányi Erika tanítványának, a végül huszadik helyen záró Pigniczki Fanninak is adott pontokat Japánban, hiszen a művészi panel bírója volt.

De hogy lehet ez?

„A 2019-es világbajnokságot követően bírói felkérést kaptam az olimpiára, ami természetesen nagy megtiszteltetés volt. Fanni szintén ezen a 2019-es világbajnokságon került nagyon közel a kvalifikációhoz, így azonnal felvetődött a kérdés, mi lesz, ha a versenyzőnk kvótát szerez? Nem lesz-e összeférhetetlenség? A hivatalos válaszlevél gyorsan érkezett, és megerősítették, hogy a versenyzők és a bírók kvalifikációs rendszerét már évekkel ezelőtt elfogadták, amely kizárólagosan az érintettek teljesítményére összpontosít – nem feltételez szakmaiatlanságot vagy érdekeltségekkel való visszaélést. Büszke vagyok arra, hogy végül a tokiói olimpián hiba nélkül dolgoztam a lengyel kollégámmal, barátommal Hania Narloch-kal.”

Meglepő eredmények születtek: a hétszeres világbajnoki ezüst- és ötszörös bronzérmes izraeli Linoj Asram ezúttal 0.150 ponttal jobbnak bizonyult a tizennégyszeres vb-aranyérmes orosz Dina Averinánál, ráadásul a nagy esélyes oroszoknak az együttes kéziszercsapat döntőjében sem jött össze a győzelem, mivel ott a bolgárok nyertek.

„Az orosz szurkolók többek között a bírói pontozást okolták, de szó sem lehetett csalásról, lényegében óránként elmondták nekünk, hogy mi vagyunk a világ legjobb bírói, annyi a feladatunk, hogy a tudásunk legjavát nyújtva alkalmazzuk a szabálykönyvet. Éreztük a feladatunk súlyát, tisztában voltunk azzal, hogy a sportolók sorsáért vagyunk felelősek, és alázattal cipeltük az ezzel járó terhet.”

MEGKÖNNYEZTE LŐRINCZ TAMÁS GYŐZELMÉT

A magyar birkózók fantasztikusan szerepeltek a japán fővárosban, hiszen egy-egy arany- és ezüstérmet, valamint két ötödik helyet ünnepeltek. Lőrincz Tamás sokunknak felejthetetlen pillanatokat okozott a kötöttfogású 77 kilogrammosok között, hiszen négy Európa-bajnoki és egy világbajnoki cím után, valamint a 2012-es londoni olimpián nyert ezüstérmét követően, pályafutása utolsó mérkőzésén felért a csúcsra, olimpiai bajnok lett Tokióban. A hazai sportági szövetség (MBSZ) ügyvezető alelnöke, Bacsa Péter – aki egyébként a birkózóverseny igazgatójaként dolgozott az eseményen – a szervezet honlapjának úgy fogalmazott, a bírók mindössze két sportolót ünnepeltek állva tapsolva: a negyedik olimpiai bajnoki címét szerző, s ezzel sporttörténelmet író kötöttfogású nehézsúlyú kubait, Mijaín López Núnezt és Lőrincz Tamást.

Ezt az információt megerősítette a magyar bíró, Pál Szabolcs is, aki életében először szerepelt a legnívósabb multisporteseményen.

„Tényleg nagyon megható volt látni a sikerét; férfiasan bevallom, elsírtam magam. De nemcsak én, hanem az olasz színeket képviselő kollégám, Dózsa Edit is. A bírók egyébként ugyanúgy megbeszélik egymással az adott nap eseményeit, és gratulálunk a másiknak, ha a hazájának a versenyzője nyer, ez ezúttal sem volt másképp” – mesélte Pál Szabolcs.

Lőrincz Tamás élete első Európa-bajnoki címét 2006-ban, Moszkvában nyerte, a döntőben azt az orosz Szergej Kovalenkót győzte le, aki Tokióban is ott volt bíróként. Az MBSZ bíróbizottságának elnöke szerint „Igazán szenzációs lett volna, ha ő vezeti Tamás döntőjét!”

ÉRTHETŐ, SIMONE BILES MIÉRT DÖNTÖTT ÚGY, AHOGY...

A magyar női tornászválogatott korábbi szövetségi kapitánya, Kalmár Zsuzsanna Katalin már 2012-ben, Londonban is jelen volt bíróként az olimpián. Elismeri, a pandémia okán elrendelt fertőzésmegelőzési protokoll miatt egészen más volt a mostani esemény hangulata, mint a kilenc évvel ezelőttié. A nézők hiányától és a szigorú szabályoktól eltekintve egyébként jól érezte magát a szakember, aki nem mellesleg kiváló, ötvenszeres válogatott tornász volt: 1979-ben épp Tokióban rendezték a világkupát, amelyen korláton a harmadik helyen zárt. Az egyik japán férfi a rajongójává vált, és most, 42 évvel később találkoztak először egymással.

„Gyakran küldött origamikat, és sok évig leveleztünk egymással. Aztán egy időre megszakadt a kapcsolat. Viszont amikor a Facebook népszerű lett, ismét megkeresett. Aztán most megtudta, hogy ott leszek Tokióban, megkérdezte, találkozunk-e. A lobbiban végül összefuthattunk, nagyon izgult, angolul sem beszélt jól, de összességében örülök annak, hogy egyszer, negyvenkét év után láthattam.”

Az egész világsajtót foglalkoztatta a hír, miszerint a Rióban négy aranyérmet szerző 19-szeres világbajnok tornász, Simone Biles mentális problémákra hivatkozva több számtól is visszalépett Tokióban.

„Szakmailag teljesen érthető a döntése – véli Kalmár. – Nem depresszióról vagy pszichés összeomlásról volt szó. Olyan mentális problémája adódott, amely nagyon veszélyes: az egyik ugrása közben elrontotta a tervezett mozdulatot, és egész egyszerűen megzavarodott. Mindenki sokat vár tőle, olyan nehéz elemeket csinál, amilyeneket a férfiak között is csak kevesen, így különösen vigyáznia kell magára. Ez nem játék, bele is halhat. Most kicsit vissza kell mennie az alapokhoz, apránként, akár sportpszichológus segítségével újra fel kell építenie magát.”

VISSZATÉRT A KOLLÉGIUMI „FEELING”

Böröcz Bence a 2014-es nandzsingi ifjúsági olimpián, valamint a 2016-os Rio de Janeiró-i paralimpián belekóstolhatott, milyen bíráskodni az ötkarikás játékok vitorlázóversenyein. Hatalmas elismerésnek tartja, hogy ott lehetett a japán fővárosban, hiszen olyan országból választották ki, amelynek nincs tengere.

Azt is elmondta, a koronavírus-járvány miatt meghozott fertőzésmegelőzési szabályok egészen szürreális helyzeteket idéztek elő:

„Április vége óta három videokonferencián vettünk részt annak érdekében, hogy tökéltesen felkészüljünk a Tokióban alkalmazott protokollra. Ám ettől függetlenül is meglepő volt, mennyire korlátozottak a lehetőségeink: végig csak a hotel és a kikötő között mozoghattunk. Így a közösségi élmények is furcsák voltak: egymás szobájába jártunk át, márpedig ez a kollégiumi éveimre emlékeztetett, szinte ugyanazt a »feelinget« éltem át. Arról nem is beszélve, hogy a bevásárláshoz az Amazont, vacsorarendelésre pedig az Uber Eats-et használtuk. Érdekes, a bírói csapatban a megszokottnál végül sokkal erősebb lett a kialakult összhang.”

Böröcz Bencének pozitív élmény marad a tokiói, és ehhez nagyban hozzájárult Berecz Zsombor remeklése; ezüstérmet nyert a finn hajóosztályban.

„Sajnos nem tudtam odamenni, és vele együtt átélni a siker örömét, hiszen a futamok végén mindig számos feladattal, hosszú értékelésekkel kell foglalkoznunk. A rendkívül szoros befutóját azonban soha nem felejtem el, az olimpia egyik legizgalmasabb pillanata volt, nem lehetett tudni, végül milyen színű érem kerül a nyakába. Teljesen libabőrös voltam.”

A VÁRAKOZÁSON FELÜL TELJESÍTETT

Kun György életében először fújhatott sípot olimpián, ám a kiutazás előtt kicsit szkeptikus volt, csak akkor hitte el, hogy most már tényleg semmi nem gátolhatja meg a tokiói szereplését, amikor megérkezett a szállodába...

„Úgy vágtam neki a játékoknak, hogy öt-hat meccset szeretnék vezetni, ehhez képest nyolcat kaptam, amivel nagyon elégedett vagyok. Természetesen sikerként élem meg a történteket, játékvezetőként is az olimpia a csúcs, és büszke vagyok arra, hogy a hazámat képviselhettem. Próbáltam a maximumot nyújtani, és szerintem összességében jól dolgoztam. Különösen örülök annak, hogy a férfi és a női mezőnyben egyaránt bronzérmet nyertünk, ebben a sportban a magyarok egyedüliként érték el azt a bravúrt, hogy mindkét nem versenyén dobogóra álltak.”

TOKIÓ 2020, A MAGYAR TECHNIKAI STÁB
3x3-as kosárlabda: Tóth Cecília (játékvezető).
Birkózás: Bacsa Péter (versenyigazgató), Pál Szabolcs (bíró).
Cselgáncs: Havasiné Fridrich Annamária (bíró), Csősz Imre (versenytechnikai felelős).
Evezés: Szántó Éva (versenyigazgató).
Kajak-kenu: Weixl Mónika (versenytechnikai felelős).
Kerékpár: Tam Csilla (versenytechnikai felelős).
Kézilabda: Soós Balázs (versenytechnikai felelős).
Műugrás: Székffy Nóra (bíró).
Öttusa: Kulcsár Ágnes (versenyigazgató), Varga Tamás (versenyigazgató).
Ritmikus gimnasztika: Deutsch-Lazsányi Erika (bíró).
Torna: Kalmár Zsuzsanna Katalin (bíró).
Triatlon: Márkus Gergely (versenyigazgató), Varga Béla (bíró).
Vitorlázás: Böröcz Bence (bíró), Fluck Benedek (versenyirodai munkatárs).
Vívás: Szetey András (versenytechnikai felelős).
Vízilabda: Kun György (játékvezető).
A MOB csapatkönyve alapján