Érték, ítélet – Kun Zoltán jegyzete

Ahogy mesélte a kolléganő, nemrég taxis ismerőse szörnyülködött egy sort, hogy csak hat olimpiai aranyunk lett, nem nyert ez sem meg az sem, meg különben is, még a foci Eb-n sem jutottunk tovább, hát mivé lesz így az ország, jaj, a balsors. De kontraként számtalan olyan véleménybe is bele lehetett futni a közösségi felületeken, hogy aki már olimpikonnak vallhatja magát, az önmagában is hős, tök mindegy, hogy első vagy hetvennegyedik lesz, a lényeg, hogy mindent kiadjon magából. (Bízom benne, időközben az a kommentelő is megnyugodott, aki a remek negyedik helyen végző Verrasztó Dávid poénos beszólásán – „Legalább nem a szégyengéppel megyek haza!” – mélységesen felháborodva aláírásgyűjtésbe akart kezdeni, nehogy a légitársaság vagy az úszószövetség, netán a kormány tényleg egy ilyen gépben gondolkodjon...)
Remélhetőleg a taxisnak sosem akad majd egy hetvennegyedik helytől is elaléló utasa, mert annak beláthatatlan forgalmi következményei lennének. Persze valahol mindenkinek igaza lehet, de talán inkább megbízhatunk a nagyközönség véleményében. Mondjuk, annak a sok-sok szurkolónak a hozzáértésében, akik végigolvasták számtalan olimpiai cikkünket, nem kis részük hajnalban ordította magát rekedtre az úszáson és a kajak-kenun, mások teljes apátiába zuhanva elaludni sem bírtak a magyar–brazil kézimeccset látva, de minden egyes nap úgy keltek fel, hogy lehet itt égszakadás, balatoni buli, munkahelyi feszkó, első randi – nekik küldetésük van, hivatásos drukkerként kilencezer kilométerről kell döntőbe, dobogóra, győzelembe kiabálniuk a magyarokat. Majd közülük nagyon sokan, mintegy tizenötezren arra is vállalkoztak, hogy értékeljék a Nemzeti Sport kérésére az olimpiát, szépségeivel, bravúrjaival, sikereivel és igen, fájdalmasabb eredményeivel együtt.

Bevallom, minden olimpia utolsó napjaiban a világ legnagyobb ellendrukkere vagyok, nehogy már az aranyhalmozásban közvetlenül mögöttünk álló riválisok, többnyire spanyolok, hollandok, ukránok vagy néha kenyaiak elénk kerüljenek, mert az valami fantasztikus, hogy ez a sportban nagyhatalomnak számító kis ország ott van az éremtáblázat tizedik-tizenkettedik, na jó, tizenötödik helyén (tessék, most a hajrában Kanada, Kuba és Brazília is előzött). De ahogy olvasóink is ítéltek (a tízes skálán 8.2-es átlaggal!), nagyon jó kis olimpia volt ez a tokiói, és okkal remélhetjük, hogy Párizsban hasonló lesz a termés. Azaz bocsánat, legyen inkább kicsit jobb, drága taxisunk is megérdemel kétheti boldogságot.