Tokió 2020: Attól, hogy sokat várnak tőlem, nem leszek több vagy kevesebb – Milák

– A 200 méter pillangó legnagyobb esélyesének tartják, mindenki aranyérmet vár öntől. Mekkora teher ez?
– Persze, hogy engem várnak az első helyre, ami teljesen jogos, hiszen én vagyok a világcsúcstartó és a világbajnok – válaszolta Milák Kristóf. – Valakit biztos leterhel, de bennem nem okoz semmilyen feszültséget, nem is foglalkozom vele. Attól, hogy sokat várnak tőlem, nem leszek több vagy kevesebb, ugyanúgy teszem a dolgom és hozom a jó eredményeket, ahogy eddig. Ez edzés kérdése, márpedig a munka bennem van, ezért nem is jelent az elvárás mentális terhet.

– Izgalom azért van önben?
– Nincs. Ugyanúgy jöttem ki most a repülőtérre, mint bármelyik másik világversenyem előtt, az érzés majd idővel jön. Most kimegyünk edzőtáborozni és akklimatizálódni, majd onnan az olimpiai faluba, ahol elkezdek mentálisan ráhangolódni, és akkor már csak az olimpia lebeg a szemem előtt.

– Mire gondolt, mikor megtudta, hogy nem lesznek nézők?
– Igazából megszoktam ezt a helyzetet az elmúlt egy, másfél évben. Persze sajnálom, hogy nem lesz tele a húszezres aréna őrjöngő emberekkel, mert a japánok nagyon szeretik az úszást és a sportot úgy általában. De ahogy eddig is megoldottam, most is ki fogom zárni azt, hogy nincs meg az a mentális erősítés, amit a nézők adnak, sőt, örülök, hogy az ellenfeleim sem kapják meg ezt a pluszlöketet.

CSEH LÁSZLÓ CSAK A POZITÍVUMOKAT TARTJA SZEM ELŐTT

Az olimpiára hétfőn utazó magyar csapatot főleg úszók alkották, Milák Kristóf mellett Cseh László, Kenderesi Tamás, Kapás Boglárka és Kozma Dominik is érzékeny búcsút vett az őt a reptérre kikísérő családjától. Velük mentek a vitorlások is, Berecz Zsombor ugyan már reggel elutazott, de a terminálban feltűnt Érdi Mária és a Vadnai testvérek, Benjamin és Jonatán is.

„Nagyon rendhagyó olimpia lesz a mostani, be leszünk zárva, a falu hangulata is más lesz, de erre már lelkileg felkészültem és kicsit még kint is hangolom magam – mondta lapunknak Cseh László. – De nézzük a jó oldalát, nem kell félni attól, hogy a közönség ereje esetleg rossz irányba visz minket! Én csak próbálom a legjobb formámat hozni, teher nélkül, örömmel akarok úszni, és jól érezni magam. Ennyi. Persze megvan benne az érzés, hogy Tokióban nekem lezárul valami, de ez inkább könnyebbség, egyáltalán nincs rossz érzésem ezzel kapcsolatban.”

Kérdésünkre Kapás Boglárka elmondta, már nagyon várta a napot, hogy végre utazzanak Japánba, és bár felemás érzése van amiatt, hogy most el kell válnia a családtól, mégis inkább boldog, mint szomorú. Inkább a repülőút miatt izgul kicsit, de úgy véli, ahogy megérkeznek, lepakolnak és ellenőrzi, hogy minden holmija megvan-e, akkor majd megnyugszik.

Július 8-án derült ki, hogy még japán nézők sem lehetnek a stadionokban, ami Kapás Boglárka szerint biztos nagyon furcsa lesz, mert a drukkerek jó hangulatot tudnak varázsolni az arénába, ami ösztönző hatással van mindenkire, de örül annak, hogy egyáltalán megrendezik az olimpiát és rajtkőre állhatnak.

„A búcsúzáskor elsősorban a családé a főszerep, azzal már eddig is sokat foglalkoztam, mi vár majd rám kint – mondta Kenderesi Tamás. – Ám amint bemegyek a váróba és felszállok a repülőre, ez meg fog változni, átalakul várakozássá és felkészüléssé. Van bennem izgalom, hiszen az olimpia mégiscsak a versenyek versenye, erre készültem régóta, és nagyon sokat gondoltam rá az elmúlt időszakban. Örülök, hogy végre eljött ez a pillanat, remélem, jó érzésekkel tudok majd haza is jönni. Sok mindenhez alkalmazkodni kell Tokióban, többek között ahhoz is, hogy nem lesznek nézők, csak hangszórókból megy majd a szurkolás. A nézők engem mindig ösztönöznek, remélem, a hiányuk nem fog érződni a teljesítményemen, mert mégiscsak a versenyzés a legfontosabb.”