„Hibáztam, sajnálom” – Milák Kristóf másfél év után megtörte a csendet

Az olimpiai bajnok úszó először kitért arra, hogy miért maradt távol a fukuokai világbajnokságtól, pedig mindenki azt várta, hogy elindul.

„Röviden: sok minden történt. Hosszabban: nagyon sok minden történt velem. Nehéz visszaemlékezni részletesen és kiemelni azokat a katalizátorait a történéseknek, amelyek visszavezethetőek voltak arra, ami miatt azt mondtam, hogy köszönöm, nem. Mert volt bőven. Kellett előtte az a több mint egy évtized, amit beletettem nap mint nap. Abban a tudatban voltam, hogy kiégtem, de utólag nem gondolnám, hogy az volt. Inkább a sportág jellegzetességének negatív lecsapódása. Volt mögöttem jó pár év, boldogabb és kevésbé boldogabb. Például amikor egymás után négyszer kellett versenyeznem egy évben. Fárasztó volt, és azok is nagyon megviseltek mentálisan és fizikálisan. Minden évben ugyanígy eljátszani... Mivel emberből vagyok én is, el tudok fáradni. Ekkor jött el az az idő, hogy nem vagyok képes többre. Akkor éreztem magamban azt, hogy nem megyek házhoz a pofonért. Próbáltam egy kicsit bölcsebben hozzáállni, és a legjobb tudásomhoz méltó teljesítményt nyújtani. Fukuokánál nem éreztem, hogy megvan bennem a tűz és a motiváció. Hirtelen minden kiment belőlem, ami addig előre vitt. Nem szerettem volna felkészületlenül menni egy ilyen versenyre. Mentálisan nem voltam felkészülve, fizikálisan igen, de mentális gátak kerültem elém.”

Beszélt arról is, hogy elgondolkodott-e a visszavonuláson.

Milák kiemelte, hogy két ember állt mellette a nehéz időszakban, az egyik Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, a másik pedig edzője, Szabó Álmos.

„Az edzővel nagyon fontos a kémia, amellett elengedhetetlen a pozitív közös munka és az erős kötelék kettőnk között. Az elmúlt fél évben csúcsosodott ki, és lett ennek némi gyümölcse. Álmos mindenkitől különbözik, szakmailag értem elsősorban. Nem voltam tudatában, hogy létezik ilyen magyar edző.”

Schmidt Ádámról elmondta, hogy 2017-re vezethető vissza a kapcsolatuk, mert amikor jöttek a sikerek, szüksége volt egy képviselőre, aki segíti a háttérdolgait, és első körben őt ajánlották neki. 

„Megtisztelő, hogy barátomnak szólíthatom. Számomra fontos, értékes személy.”

Milák beszélt az őt érintő hírekről is.

„Annyit olvastam, amennyit szerettem volna, de amit nem akartam, azt is elküldték az ismerőseim. De ezeknek az esetek 80-90 százalékában közük sem volt a valósághoz. Persze megértem, hogy nekem is adnom kell magamból valamit. De a magánéletemhez ragaszkodom, nem szeretem, ha rólam szólnak a hírek.”

És hogy ott lesz-e a 2028-as olimpián is?

A szándék megvan, a lehetőségeim egyelőre kedvezőek. Szingapúr biztosabb, az fél táv, jobban belátható.”

Milák fellebbentette a fátylat arról, hogy valóban felkészülés nélkül ment-e el az olimpiára.

„Beugrottam a medencébe Párizsban, úsztam két hosszt, megráztam magam, majd beugrottam a versenymedencébe... Komolyra fordítva a szót: igen, készültem. Nem úgy úsztam, ahogy elvárná tőlem a magyar szakma, pár hónapig ugyanis tényleg egyedül készültem. December, január környékén láttam először vizet. 25-ös medencét, pedig az 50-es jobb lett volna nekem is. Próbáltam egy saját alapozást kihozni belőle. A lelkemnek nagyon jót tett, szakmailag nehezebb volt. Imádok versenyezni, de nem úgy, hogy ott vagyok én és a hét ellenfél. A saját magam legyőzése jobban motivált, mint a mellettem úszóké. A saját érdekeimért használom őket, hogy előrébb tudjak kerülni. Ők adják meg azt a miliőt, hogy abban az időszakban a maximumot kell nyújtanom fejben és fizikálisan. Én mindig magam ellen küzdök, magamat próbálom legyőzni. Imádom azt az érzést, amikor órákat edzek, egészséges mennyiségben, és a kezem-lában nem tudom megemelni. Bennem van a tudat, hogy előrébb jutottam. Érzem, hogy magabiztosabban mozgok a vízben.”

Párizsból egy arany- és egy ezüstéremmel tért haza, elmondta, hogy miként tudta magát felrázni a 200 pillangó után.

„Nehéz volt továbblépni, kellett egy kis idő, meg a reggelik a francia pékségekben, arra szüksége volt a lelkemnek. Próbáltam ugyanúgy teljesíteni, a legtöbbet kihozni belőle. Ennyi volt benne. Pár órát dühöngtem magamban, mert lehetett volna jobb is. Ha más a taktika, közelebb juthattam volna, akár le is nyúlom. Belém verték az ideget a második hellyel, a maradék erőmet arra a három 100 pillangóra akartam koncentrálni. Még egy gondolat: köszönöm mindenkinek, aki meghallgatott. 

A TELJES BESZÉLGETÉS