Ő is tudja már! – N. Pál József publicisztikája

N. PÁL JÓZSEFN. PÁL JÓZSEF
Vágólapra másolva!
2025.02.19. 07:35

„MI LESZ MILÁK KRISTÓFFAL?” – kérdezte Thury Gábor e lap február 1-jei számában megjelent interjúban tőlem. „Azt csak az Úristen tudja!” – vágtam rá, s ugyan néhány körmondatnyit hozzábölcselkedtem még, a szöveg formálásakor frappánsabbnak, esetleg „kifejezőbbnek” véltük a zsigerből jött első változatot. Hát igen! A 2016 nyara ifi Európa-bajnokságán feltűnt úszózseni pályafutása nemcsak tüneményesnek, az eredményekre nézvést szinte tökéletesen gáncstalannak tetszett 2023 májusáig-júniusáig legalább. Aztán jött – külsősként szemlélve a történetet! – a váratlan zökkenő (a fukuokai vébé kihagyását június 21-én jelentette be), majd a fokozódó tanácstalanság, „magasabb helyeken” némi pánik is talán, a szorongás tarkította reménykedés, a képességhez mérten – szerintem! – hervadtabbra sikerült olimpia, később meg a levegőben lógó régi és újabb (miért nem indul a honi rövid pályás vébén, miért nem nevezi meg edzőjét stb.) kérdésektől súlyosbított csönd, a hallgatás. Megtudhattuk, hogy új trénere lesz, de hogy úszott-e akár méternyit is szeptembertől január végéig, azt például nem.

Most meg itt e harmincnyolc percnyi interjú (egy másik három-négy órásról volt hír az őszön, s hogy van annak egy jóval rövidebb változata, amit a „bennfentesek” láthatnak is), s ennek nyomán a „bizonyos látószögből” érthető fölhorgadás. „Nesze semmi, fogd meg jól”, „harmincnyolc perc a nagy semmiről”, „örüljünk, hogy Milák Kristóf megszólalt”, e szavakat a Szpíker korner podcast műsorvezetője ejtette ki, de akadnak gorombább megjegyzések is, nemcsak a kommentszekcióban. Félreértés ne legyen: tőrőlmetszett piárinterjú ez, a versenyző szponzorának sajtósa készítette (s beszélte rá az úszót?), a jól fésült, minden rázósabb témát kerülő kérdések Miláknak a rendszeres munkába és a nyilvánosságba (!) visszatérését kívánták megtalpalni, amolyan „a békesség a legfontosabb” modorban persze, egy szinte utólag hozzáillesztettnek tetsző bocsánatkéréssel („azoktól, akiket az elmúlt időszakban megbántottam”) a végén.

Mondom, értem a számonkérő indulatot, még a „sportújságírók totális arculcsapására” vonatkozó vádat is képes vagyok „fogni” valamennyire (igaz, az úszó ellenállását is!), ám engem – hangsúlyozom, külsősként – ez kevésbé érdekel. Miért nem indult a decemberi hazai vébén, én bizony nem kérdeztem volna meg (tán mert eszembe sem jutott, hogy ilyen mögötte hagyott év meg az olimpia után indulnia kéne), s az Év sportolója-választás harmadik helyét se firtattam volna hangosan (magam is harmadiknak tettem, s vállalom). Azt, hogy Virth Balázst (s mást) fölkészítő edzőjeként nem nevezte meg, gyarló magatartásnak gondolom, ha lenne (van?) rá akceptálható érzelmi érve, akkor is (!), hogy sem a szövetség elnökével, sem a kapitánnyal nem volt hajlandó kapcsolatba lépni, egyenesen abszurdnak, mégsem e kérdésekkel való nyilvános számvetést (a „beismerést”) vélem legfontosabbnak a „fonal” eredményes újrafelvétele szempontjából most.

Szóval: nézzük meg az interjút alaposabban. Frissen, február elején (január végén?) készült, ez nyilvánvaló. A kérdésre: a Zala György-féle szárazföldi munka után mikor mentél medencébe, Milák így válaszol: „január, december…”, majd hozzáteszi visszafele mutogatva a válla fölött: „tavaly (azaz 2024! – a szerző) január”, nehogy félreérthető legyen. Rendkívül beszédesek a körülmények. Apró, alig háttámlás háromlábú kicsi széken ülnek, semmi kényelem. A másfél évvel ezelőtti, a nyugalmat, a pihenést sugalló alkalomkor (a riporter és a hely ugyanaz!) az úszó fotelben, hátradőlve, látványosan keresztbe vetett lábbal beszélt. Most egyenesen ül, alig mozogva, néha könyékből gesztikulál, de keze karban összefonva szinte végig. Bezárkózó, védekező pozíció ez, ahogy Ballai Attila, az említett podcast egyik vendége megjegyezte. Kristóf feketében, zárt felsőt (kardigánfélét?) visel, alatta fehér ing, csaknem állig begombolva, nyakkendő nélkül. Semmi cifrálkodás, minden a megtestesült puritanizmust szolgálja most, a frissen borotvált arc, a kisfiúsan fésült haj is talán. A feszélyezettséget az úszó (tán túl gyakran?) föl-fölvillanó humora igyekszik oldani, s ez jól is működik többnyire.

Szó mi szó, kényes kérdés valóban nincs, a riporter szinte simogatja alanyát, „megértése” a mutatottnál nagyobb már nem lehet. A válaszokban sincs szenzáció, magam egy helyütt kapom föl a fejem némileg. Azt hallom, hogy a medencés edzést a Honvéd huszonötösében 2024 januárjában egyedül kezdte el, s úgy is folytatta hónapokig. Hogy? Még az idő mérésével sem segített senki? A „hónapokig” az élőbeszéd esendőségének reflexes „megtoldása” lehet inkább, aligha kell szó szerint érteni, hiszen hogy a dohai vébé idején (2024. február) Szabó Álmos állt mellette átmenetileg (?), tudhattuk eddig is, márciusban pedig már Virth Balázzsal volt edzőtáborban Tenerifén, fotók is bizonyítják ezt. Lehet, csak az edző megnevezésének mulasztását „indokolta” Milák ezzel az „egyedüliséggel” öntudatlanul?

Az interjú számomra egyetlen, nem tény- hanem hozzáállásbeli újdonsága a párizsi versenyzéséhez kapcsolható, ezt azonban üdvösnek és múlhatatlanul fontosnak gondolom! Ám nem egy vagy két fajsúlyos kijelentésről, hanem mozaikokból összeilleszthető „bevallásról” van szó itt. Nézzük csak! Arról érdeklődik a kérdező kedvesen, hogyan érezte, hogyan szedte össze magát a szám hat éve veretlen, világcsúcstartó királya a 200 pillangó ezüstje (tehát a vereség!) után. Gondoltad a rajtkövön, hogy megnyerheted? –így a kérdés. Az úszó versenyzői fölfogásához (önmagamat kell legyőzni) következetes válasza: próbáltam a legtöbbet kihozni abból, ami akkor (!) volt bennem. Tudtam, hogy kevesebb (!) volt bennem, teszi hozzá, s ez egyetlen dolgot jelenthet csupán. Kevesebb, mint a korábbi évek diadalmas versenyein! („Nem úgy úsztam, ahogy elvárta tőlem a szakma…”, mondta ezt is több perccel korábban.) No de folytassuk. Mi a földolgozási rutinod? Kezdésnek néhány óra dühöngés magamban, így Milák. Tán ha más taktikát választok, ha nem ellenfelem előtt, hanem vele vagy mögötte megyek…, de ez már mindegy, morfondírozik, s látszik gesztusain, hogy ezt – bár átfuthatott akkor a fején – ő sem gondolja komolyan. (Ugyanúgy úszott, mint – a „zavaros” tokiói döntő kivételével – minden korábbi alkalommal, ha lassabban kezd, a bődületes erőnlétű Marchand is többet „tartalékol” a végére. Versenyzőnk számára ott, akkor a francia nem volt verhető!) Ám a szpíker újra kérdezi: mi történt a döntőben? Elfáradtam (mármint az utolsó hosszra), sóhajtja mosolygós grimasztól kísérve az úszó lakonikusan. Igen? Elfáradtam – mondja még egyszer –, abban annyi volt. Aztán hozzáteszi: de gondolva arra, honnan hova jutottam (az olimpiát megelőző hónapok zegzugos felkészüléséről beszél!), nem volt ez annyira rossz. Egyetértek: „ahhoz képest” valóban jó az 1:51.75-ös kétszázas idő, a száz aranya meg bravúrnak nevezhető. Milák Kristóf önnön lehetőségeihez mérten nem, de edzettségi állapotához képest jól szerepelt!

Miért vélem e nem igazán vasalt, hepehupás vallomást a „függelékelt” bocsánatkérésnél fontosabbnak? Nem azért, mert kiderült: Milák tisztában van vele, hogy a szükségesnél rövidebb, tépett összevisszasággal megesett fölkészülés után nem volt ezen az olimpián megfelelő formában, hiszen nyilvánvaló, hogy tudta ezt. Hanem azért, mert e „beismerést”, némileg nyögvenyelős kacskaringókkal ugyan, képes volt most megtenni hangosan. Hogy tudja már: ha istenadta tehetségéhez méltó céljait épp holnap huszonöt évesen (!) is komolyan veszi még – másfél éve négy-öt olimpiai aranyról beszélt ugyanazon riporter és kamera előtt! –, így készülni többé nem lehet! Kívánom neki, hogy ama 200 pillangó végső jó tíz métere, s a célba érést követő, a kötélre zuhantan, háttal legyőzőjének átélt másodpercek „élményét” mindig tartsa észben. Kiindulópontul a reményhez ennyi nekem elegendő. A lélektani kényszerpályából is fakadó abszurditásokat el kell hagyni persze – vissza kell találnia közegéhez a szó szervezeti, kapcsolati értelmében is –, aztán hajrá, tegye, amit tennie rendeltetett.

A többit az ő és új edzője odaadása, munkája érdeméhez méltón, úgyis az Úristen rendezi el!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja! 

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik