Tokió 2020: két-három érmet, közte egy aranyat reméltek – teljesítették a vívók!

– Egy, egy, egy – ha ehhez hozzátesszük Márton Anna negyedik helyét, remek számsort kapunk. Elégedett?
– Az érmek számával, s azzal, hogy van közte egy arany, mindenképpen – válaszolta Boczkó Gábor, a Magyar Vívószövetség sportigazgatója, a tokiói csapat vezetője. – Ez volt az alap, két-három érmet szerettünk volna, a magyar vívás hagyományai és tradíciói „kívánták” az aranyat is, ezt Szilágyi Áron hozta, ráadásul sporttörténelmet írt azzal, hogy harmadik egyéni elsőségét szerezte férfi kardban. Azt reméltük, hogy a férfi kardcsapat is feljuthat a csúcsra, de legalábbis, hogy Dél-Koreával döntőt vívhat, sajnos az olaszok elleni elődöntőben 43–43-as állásnál nem jelzett találatot a gép...

– A férfi kardcsapat bokszában tartózkodott Decsi András vezetőedző mellett, hogy élte meg ezt a szerencsétlen esetet?
– Nem a találatjelzőt néztük, hanem az akciót, és Szilágyi Áron fejvágásánál mindenki felkiáltott örömében. Aztán észleltem a hibát, és szóltam: gyerekek, ez egy lámpa... Vissza is kérdezett mindenki: az meg hogy lehet?! Néha előfordul a vezeték nélküli rendszernél ilyen hiba, ezzel én is küzdöttem versenyzőkoromban, leginkább ha kemény helyre, például fejre, csuklóra, térdre szúrtam – a konkrét esetben Áron megelőzte az ellenfelét vágott, talált, ha gyullad a lámpa, miénk a tus. Szerencsére a srácok felálltak a padlóról, és a bronzmeccset uralták. Külön öröm, hogy Gémesi Csanád is beállt, vagyis mind a négy fiú hozzátette a magáét az éremhez.

– Mindig jól mutat, ha van egy csapatérem is a zsákban.
– A férfi kardcsapat évek óta érmet hoz minden világversenyről, kiváló eredmény, hogy Áronék Tokióban is ott állhattak a dobogón. Erős csapat a miénk, persze, az aranyérem volt a cél, ám a bronznak is lehet örülni, szóval kihúzhatja magát mindenki.

– Tud már örülni Siklósi Gergely ezüstjének is? Világbajnok párbajtőrözőnk elveszítette az olimpiai döntőt, és akkor meglehetősen elkeseredett volt – mármint ön, nem a versenyző.
– Persze, hogy tudok örülni a második helynek, csakhogy tudom azt is, mi a különbség az arany és az ezüst között. Nem, ez így nem igaz, azt tudom, milyen ezüstérmesnek, vagy éppen negyediknek lenni. A mi sportágunk más, mint mondjuk az úszás, az atlétika, vagy éppen a kajak-kenu, mert itt nem másodikként érsz célba, hanem legyőznek a fináléban, ezzel pedig automatikusan együtt jár némi keserűség. Szerencsére Gergő úgy érzi, megnyerte ezt az ezüstöt, és ez jó, én azért voltam szomorkásabb a döntője után, mert olyan formát mutatott az olimpia előtti hetekben, hogy benne volt a győzelem is. Az ember mindig telhetetlen, viszont Gergő kiváló munkát végez az edzőjével, Dancsházy-Nagy Tamással, még fiatal is, úgyhogy ez az érem lehet fényesebb is idővel.

– Siklósi Gergely ezüstje kapcsán óhatatlan eszébe jut az embernek egy másik világbajnokunk: a kardozó Szatmári András már az első körben búcsúzott az egyéni versenyben.
– Bár a verseny előtti napon kiderült, hogy Andris Szilágyi Áronnal találkozhat a negyeddöntőben, biztos, hogy éremben gondolkozott Tokió előtt: többet várt magától, és az edzéseken mutatott formáját látva mi is, nem hiszem, hogy egy világbajnok elégedett lehet azzal, hogy már a harminckettő között búcsúzott.

– Ha a szakágnál maradunk, nem kerülhetjük meg a női kardcsapatot sem: a lányok remekeltek az elmúlt években, mi történt velük Tokióban?
– Az Európa-bajnoki ezüstérmes, világkupaversenyeken dobogós csapattól, amelyiknek két tagja ráadásul a világranglista élmezőnyéhez tartozik, mi sem azt vártuk, hogy győzelem nélkül zárja az olimpiát. Titkon azt reméltem, a női kardcsapat szállítja a meglepetést, és nem is sokon múlt, hiszen a negyeddöntőben 38–35-re még mi vezettünk. Csakhogy a csapat szereplését erőteljesen meghatározta Márton Anna sérülése: Panka az egyéni versenyen nagyot küzdött sérülten is, így lett negyedik, ám őt ebben az állapotában látva, a társai elbizonytalanodtak. Ez nem is csoda, hiszen ő a válogatott vezéregyénisége, a kiesése után pedig a többiek enerváltan, hitehagyottan vívtak. Nem tudták kihozni magukból azt, amit tudnak.

– Egy teljesen más Pusztai Lizát láttunk a páston a korábbiakhoz képest, vajon őt megnyomta az, hogy ez volt az első olimpiája?
– A pást hiába ugyanolyan egy olimpián, mint más világversenyen, ott van mindenhol az olimpiai öt karika, és ez van, akire nincs jó hatással.

– Erre nagyszerű ellenpélda Siklósi Gergely: esetében mi működhetett jól?
Gergővel ezen sokat dolgoztunk: elmondtam neki én is, hogy az öt karika olyan érzéseket vált ki az emberből, hogy az fizikai tüneteket is okoz. Kértem, hogy ettől ne ijedjen meg, ugyanúgy menjen a keze, a lába, ugyanúgy üljön le vívóállásba – csináljon mindent úgy, mintha a tatai edzőtáborban vívna.

– Éppen ezt fejtegette ezüstéremmel a nyakában Siklósi is.
– Azt sulykoltam Gergőbe, hogy tényleg ugyanolyan a pást, ne figyeljen az olimpiai logóra, nála ez bejött, sajnos Pusztai Lizánál nem. Az olimpia ilyen: ezért is hihetetlenül profi Szilágyi Áron, mert ő mindenféle impulzust, a negatívakat is, képes pozitív irányba terelni, erőt merít ezekből, és képes még jobban vívni.

– A női tőrözőkről még nem beszéltünk.
Feczer Viktor vezetőedzővel arról beszélgettem, hogy a lányoknak erőt kell meríteni abból, ahogyan az olaszok ellen vívtak akár az egyéni, akár a csapatverseny során. El kell hinniük, hogy nem alárendelt szerepben vannak, hiszen most is megszorongatták a sportág egyik nagyhatalmát képviselő versenyzőket, s ha ezt elhiszik, az lökést adhat nekik. Sajnos a csapatversenyen nem sikerült a bravúr, viszont Mohamed Aida pástra lépett, így ő is sporttörténelmet írt azzal, hogy a hetedik olimpiáján szerepelt.