Tokió 2020: Négy-öt éve megterveztem, hogy ma lesz az utolsó mérkőzésem – Nagy Viktor

Vágólapra másolva!

2021.08.08. 09:30

Címkék

A harmadik helyen, bronzérmesként végzett Tokióban a magyar férfi vízilabda-válogatott, miután a „kisdöntőben” 9–5-re legyőzte Spanyolországot. A találkozó után Märcz Tamás, a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya, valamint Hosnyánszky Norbert, Manhercz Krisztián, Nagy Viktor és Varga Dénes értékelt a magyar újságíróknak. Nagy és Hosnyánszky is elmondta, hogy ez volt az utolsó meccse a válogatottban.

Nagy Viktor a társak gyűrűjében (Fotó: Mirkó István) – A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

…most vagytok a legtöbben, még újak is vannak! – kezdte Märcz Tamás nevetve és magától a kérdezz-feleleket.

– Az elődöntő után azt mondta, mindent össze kell kanalazni a bronzmeccsre, hogy meg legyen az érem. Miként látott hozzá?
– Ha ezt végigsorolnám, elfogyna a felület… – mondta Märcz Tamás, a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya. – Természetesen fel kellett rázni a keretet, túl kellett jutni a vereségen, mert a négybe jutás nagy teljesítmény volt, ugyanakkor nagyon fájt, hogy a görögökben elakadtunk, főleg, mert az olimpia előtt aláírtuk volna, hogy velük elődöntőzzünk… Ám nem voltunk elég élesek, nem olvastuk elég jól azt a játékot. Azóta összeraktuk magunkat, lefektettük, hogy mit szeretnénk elérni, mik a motiváló erőink, például Viktor utolsó mérkőzése. Én annyit mondtam, hogy nem biztos, hogy mindenkinek lesz még lehetősége és nemcsak az olimpiai éremre, hanem akár részt venni a játékokon, mert egyrészt rendkívül nehézzé vált a kvalifikáció, ráadásul ez az olimpia is majdnem elmaradt, honnan tudjuk, hogy a következőt megrendezik?! Akik például Atlantában lemaradtak az éremről, a mai napig fájlalják. Örömmel és boldogsággal mehetünk haza, jövőképpel.

– Félt a mérkőzéstől?
– Egy ilyen spanyol csapattól kell tartani, sőt, néha az sem baj, ha félsz, mert az energiákat mozgósít. Kicsit próbáltam is reakcióra kényszeríteni a csapatot, amelynek tagjai maguk között is dolgoztak ám, ezért minden elismerésem az övék! Azt nem remélhettük, hogy ez lesz a végeredmény, de a győzelmet igen, amihez az vezetett, hogy már reggelre elkezdtek csillogni a szemek, és megtelni reménnyel a tekintetek.

– Mostanság döntetlen közeli eredményeket produkáltunk Spanyolországgal, most hogyan tudtuk négy-nullára hozni a második félidőt?
– Ez a spanyol csapat a három aranyesélyes között volt – ahogy mi is –, nagyon stabil, folyamatosan döntőzik és idénre egy módosítással csak még jobb lett, elképesztően színvonalas és gyors, modern vízilabdát játszik. Kíváncsi voltam rá, meddig bírják a gázpedálon tartani a lábukat, mert a csoportkörben nagyon megindultak, és már elárulhatom, hogy előtte az edzőtáborban ránk is komoly pofonokat mértek. Ezek hatottak ránk. Szerbia ellen is a kezükben volt a döntőbe jutás, aztán kiénekelték a szájukból a sajtot klasszis egyéni teljesítményekkel, ám a közelmúltban mindig ikszeltünk velük. Talán kissé elfáradtak: ugyanúgy jöttek-mentek, de kevésbé lőttek pontosan, talán az éremlehetőségtől is megremegtek. Nekünk segített a düh is: az elődöntő elvesztése, a sokkal több emberhátrány, ezeken felhúzták magukat a srácok. Örülök, hogy korábban beszéltünk ezekről, mert amúgy nem biztos, hogy tudtunk volna így reagálni.

– Esetleg búcsúüzenet Nagy Viktornak?
– Köszönjük, hogy így kitartott. Elképesztő munkát végzett Mátéfalvy Csabával, és kiemelkedően teljesített ahhoz képest, amit idény közben láthattunk akár. Ehhez kellett a mentális ereje és a munkája is. Örülök, hogy éremmel fejezi be a játékos-pályafutását: megérdemli.

– Most könnyes a szeme vagy csak a kontaktlencse az oka?
– Bent van a lencse, ám picit elérzékenyültem. Nekem is nagyon fontos volt, hogy bronzérmesként indulhassunk haza. Remélem, lesz lehetőségük még ennél is fényesebb érmet nyerni a jövőben, mert van potenciál a magyar pólóban férfi és női vonalon egyaránt. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak a női válogatott bronzérméhez, mert jó példával jártak elöl, mi pedig követtük őket.

– Mennyit számít egy bronzérem a magyar férfi szakágnak?
– Egyelőre adjon elégedettséget, hogy öt év munkáját éremmel sikerült lezárni. A jövő fiataljai várnak a küszöbön, Párizsig biztosan lesznek néhányan, akik beépülhetnek a keretbe. A tanulópénzt meg kell fizetni játékosnak és edzőnek is. A következő ciklusban akár jobbak is lehetünk: a jövő év nagyon sűrű, és a bronzérmünktől nem lesz könnyebb. Sok csapat elkészült, valószínűleg hasonló csapattal ki is tartanak, ezért már kis gyengülés is versenyhátrányt jelenthet. Úgyhogy azon leszünk, hogy a bekerülőink gyorsan felvegyék a fordulatszámot, és Párizsra újra össze kell állnunk, mert a magyar vízilabda-válogatottnak az olimpiára éremesélyesnek kell lennie.

VÉLEMÉNYEK
Hosnyánszky Norbert, a magyar férfiválogatott bekkje: „Az önmagáért beszél, hogy tíz kiállítással többet kaptunk, ez rendkívül nehézzé tette a meccset, ugyanakkor Nagy Viktor méltón zárta le a pályafutását. Elképesztően boldog vagyok, másfél napja csak erre gondoltam, hogy érmet szeretnék hazavinni, hiszen nekem is ez volt az utolsó válogatott-mérkőzésem.”
Manhercz Krisztián, a magyar férfiválogatott szélsője: „Elég nehéz leírni, hogyan érzem magam, hiszen öt év munkája fizetődött ki. Viktor káprázatosan védett, és a védekezésünk amúgy is fantasztikusan működött, ez volt a siker kulcsa. Rengetegszer előfordult, hogy labda nélkül állítottak ki, akár egy a semmire mehetett valaki, és Viktor az ilyen ziccereket is hárította, ez elbizonytalanította a spanyolokat, nekünk pedig adott egy plusz löketet: ezt a csapatot egy félidőn át lenullázni… – szép! Märcz Tomi felkészített rá minket, hogy feltehetőleg ilyen bíráskodásra számíthatunk, ám így is akadt pillanat, amikor szerettük volna szóvá tenni, szerencsére sikerült magunkban tartanunk. Nem is feltétlenül tizenhárom vízilabdázó, hanem tizenhárom ember megbeszélte, mit él meg. Így volt ez már Kojamában, az edzőtáborban, így volt ez Tokióban és így volt ez az elődöntő után is: barátokká váltunk és csapattá formálódtunk: ez az eredménye. Minden olimpia után van egyfajta generációváltás, jövő nyáron is lesz mindenféle világesemény, ugyanakkor 2008 óta nem szereztünk érmet a játékokon, úgyhogy ez kiváló eredmény, főleg, hogy akadnak idősebbek, akiknek ez volt az utolsó olimpiája. Én személy szerint nagyon rosszul éreztem magam az elődöntő után, mert sokszor hangoztattam, én olimpiai bajnok szeretnék lenni Tokióban, ennek megfelelően készültem. A meló, a küzdelem és az áldozat, amit nemcsak én, hanem a párom, a családom, a pszichológusom, a dietetikusom beletett ebbe az öt évbe, abból lett az, hogy fel tudtam-tudtunk állni az elődöntő után, és most nagyon boldog vagyok!”
Nagy Viktor, a magyar férfiválogatott kapusa: „Férfiasan vállalom: könnyre fakasztottak a srácok. Nagyon éreztem őket, a rezgéseiket az egész meccsen, hogy értem is játszanak, hiszen tudták jól, hogy ez karrierem utolsó mérkőzése, befejezem az aktív pályafutásom. Jólesett, amit a végén kaptam tőlük, ezúton is köszönöm mindannyiuknak. Ugyanígy a szüleimnek, akik a pályára állítottak és kitartóan vittek edzésre, valamint a feleségemnek, akivel húszéves koromban találkoztam, azóta együtt vagyunk, átsegített mindenen a hétköznapokban, nagyon sokat köszönhetek neki, rendkívül hálás vagyok. A vízben önző voltam, igen, elkiáltottam magam, hogy „Ez az én napom!”… Négy-öt éve megterveztem, hogy ma lesz az utolsó mérkőzésem, csak kicsit elkalkuláltam, mert a döntőre hegyeztem ki – ez sajnos megborult, mert az elődöntőben nem játszottunk olyan jól, mint ezúttal vagy a negyeddöntőben. Kicsit bánkódtam miatta, ugyanakkor hozzáteszem, hogy büszke vagyok a csapatra azért is, mert sok sportpszichológus büszke lenne arra, amit másfél nap alatt alkottunk. A WhatsApp-csoportunkban létrehoztunk egy olyan energiabombát, ami itt robbant a vízben. Pedig ilyen bíráskodás mellett… Elképesztő, hogy ilyen megtörténhet, és nem lehet humorosan venni, ahogy egyesek teszik, ez ellen cselekedni kell – mi most megtettük a győzelemmel, nagyon megtolt spanyol válogatott ellen nyertünk. A pályafutásom során mindig kiemeltem: én akkor tudok jól védeni, jó százalékot, bravúrokat, megőrülést, ha nekem komfortosan mozognak előttem a srácok, és látom a lövéseket. Ezt a mai félmeccses nullázást tehát nekik köszönhetem. Nagyszerű érzés, hogy úgy ülhetünk fel a repülőre, hogy visszük haza az érmet Magyarországnak, a családjainknak és saját magunknak.”
Varga Dénes, a magyar férfiválogatott csapatkapitánya: „Viktornak igazából szólnia sem kellett volna, hogy érte is küzdjünk, mert volt bennünk annyi betyárbecsület, hogy ha már tudjuk, ez az utolsó meccse, akkor nemcsak az országért és magunkért, hanem érte is küzdjünk még inkább. Egész jól ment – Viktornak is. Az a kulcsa egy ilyen bronzmeccsnek, hogy mindkét csapat arra számít, valamilyen képet felvesz a játék, most pedig az első félidő nem úgy alakult, ahogy a spanyolok várhatták: nem jöttek bele a húzóembereik, kicsit impotenssé váltak, megremegett a kezük, mi viszont kiválóan bekkeltünk végig. A nagyobb meccsek előtt összeülünk, megbeszéljük, taktikailag mit és kit kell kiemelten kezelni, illetve lélektani kulcsokat keresünk a sikerhez. Most volt a legnehezebb megtalálni, össze sem ültünk. Helyette a modern kornak megfelelően a WhatsApp-csoportba írta be mindenki a gondolatát. Ez nem a motivációval kapcsolatos – hiszen a harmadik és negyedik hely ég és föld a motiváció tehát megvolt –, inkább a hogyant kerestük. Volt egy-két olyan megnyilatkozás, amit régóta hordozott magában egy-két játékos, érdemes volt már letenni. Aki letette, az meg is könnyebbült annyira, hogy ezúttal remekül teljesítsen. Ez volt a kulcs, az elmúlt tizennyolc-huszonnégy óra, amit együtt töltöttünk. Az elődöntőnk után átértékelődött bennem a negyeddöntő, úgy véltem, hogy Horvátország, amelyet kiejtettünk a negyeddöntőben, nem is olyan jó csapat, viszont Görögország, amelytől meg kikaptunk, az a vártnál jobb. Amikor az elődöntőnél tartottunk és benne volt, hogy az aranyért játszhatunk, az akkora motiváló erőnek tűnt, hogy azt mondtam, ez elvisz Párizsig. Aztán kikaptunk, és elment a kedvem tőle. Most viszont kicsit megint ott tartok, hogy lehet ebből még póló, csak most a legfontosabb kicsit elengedni a vízilabdát, hogy aztán a klubbal gyűjtsünk élményeket, töltekezzek, hogy konkrét választ tudjak adni.”

TOKIÓ 2020
FÉRFI VÍZILABDA
BRONZMÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 9–5 (3–3, 2–2, 1–0, 3–0)
Tokió, zárt kapuk mögött. Vezette: Vojvogyin (orosz), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: NAGY V. – MANHERCZ 1, Jansik Sz. 1, Varga Dénes 1, Mezei, VÁMOS 2, Zalánki 1. Csere: ANGYAL 1, Hárai 1, HOSNYÁNSZKY 1, Pásztor, Erdélyi. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
SPANYOLORSZÁG: LÓPEZ PINEDO – Granados, Perrone 1, MUNARRÍZ 2, DE TORO 1, Famera, Larumbe. Csere: Mallarach, Sanahuja, TAHULL 1, Bustos, F. Fernández. Szövetségi kapitány: David Martín
Gól – emberelőnyből: 4/4, ill. 11/4
Gól – kettős emberelőnyből: 2/2, ill. 3/1
Kipontozódott: Zalánki (25. perc), Hosnyánszky (27. perc), Pásztor (29. perc), Varga Dénes (30. perc)