Tokió 2020: újabb aranypont, Tóth Krisztián ezúttal kikapott

Gyorsan jött a folytatás, mert Tóth Krisztiánnak sorzáróként nagyjából az összes fordulónak a végén akadt feladata, csak ahogy feleződik a mezőny, egyre csökken a körök közti pihenőidő is.

Ennek hátrányát véltük felfedezni a 24 éves, 7 Grand Slam-érmes (0-2-5) Eduard Trippel elleni negyeddöntőben, mert a német sokkal frissebben mozgott. Eddig 3–3 volt az egymás elleni eredményösszegük, nem csoda hát, hogy ezúttal sem borult fel egyik sem, tusakodtak szívósan és hosszasan.

„A bal kezére figyelj!” – jött a tanács az edzői karámból, és Trippelnek utaltak ki egy intést, viszont Tóth bokája sérült meg kissé.

Ezt persze fiúsan lerázta magáról, folytatódott a küzdelem, amely idővel átcsapott a hosszabbításba. Na, itt viszont a nap harmadik ipponját már nem adta, hanem kapta szegény Tóth, aki eddig is került már szorult helyzetbe, csak azokból még kimászott, ebből már nem tudott. Kérdés, mennyire számított a vereségében, hogy kevesebbet pihenhetett és főleg hosszabb mérkőzéseket játszott, kivált a legutóbbi fordulóban?

„Semennyire – zárta le a témát. – Nagyon jól fel vagyok építve, ha nagyon kellene, éjszakáig el tudnék dzsúdózni. Taktikusan kézben tartott, eléggé kiélezett mérkőzés volt, tudtam, mit akar indítani, azt is, hogy mi lenne a jó taktika ellen, de jól védte. Átcsapódtunk a hosszabbításba, éreztem, hogy az idő nekem játszik, ám sajnos érezte ő is, ezért próbálta meg ezt az akciót, és elakadt a lábam valahol. Ezt vissza akarom nézni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hol. Vártam, hogy ezt fogja indítani, és vissza akartam kontrázni, de olyan lehetetlen helyzetbe került a jobb lábam, amiből nem tudtam kilépni, ezáltal nem tudtam visszaszerezni a súlypontomat sem a kontrára, és elgurultam. Ilyen a sport.”

Az is nagy talány, persze mindenkinek, hogy mennyire nehéz (fél)óráról órára más magasságú és stílusú, technikájú ellenfélre átállni, főleg, ha lerövidül az idő két mérkőzés között.

„Akik itt vannak a legjobb tizenhatban, azokkal öt éve verjük egymást agyba-főbe – folytatta Tóth. – Szinte videózni sem kell, hogy mit és merre csinál, tudjuk: én is róluk, ők is rólam. A hosszú idő alatt, amit együtt harcoltunk a versenyeken, stresszhelyzetben, illetve az edzőtáborokban, ez a tudás beivódik. Ezért ilyen kiélezett a kilencven kiló, kivéve talán egy-két nemzetet, amelynek szerencsésebb a sorsolása, vagy jobb a napja. Azok vannak itt, akik direktben kivívták maguknak a kvótát, ez látszik is a mérkőzéseken: majdnem mindegyik golden score-os, minimális dolgokon múlik, ritka, hogy valakit ipponnal odavágjanak.”

A vigaszág első mérkőzésén Noel Van't End lesz az ellenfél, rajta kell túljutni, hogy a honfitársunk a bronzéremért cselgáncsozhasson. De ez nem lesz egyszerű, mert a 30 éves holland nemcsak 18-szoros Grand Slam-érmes (5-7-6), hanem a 2019-es világbajnok is, amit ráadásul éppen Tokióban szerzett...

„Rengeteget küzdöttem vele, ő is tudja, hogy mit csinálok, és is róla – nézett már előre Tóth Krisztián. – Ki-ki meccs lesz, ám továbbra is megvan a fókuszom, érzem magamban az erőt a menetelésre. Kis csalódottság nyilván van bennem a vereség miatt, de ezeket el kell dobni. Ha megkérdeztük volna azokat, akik tényleg értenek a kilencven kilóhoz, mert régóta benne vannak, hogy ki lesz a négy érmes, senki sem mert volna biztosat mondani. Az a nyolc, aki áll még, mind esélyes rá: minden attól függ, ki, mennyit hibázik. Reméljük, a sors, a jóisten, bárki hozzámdobja a következő meccset, és akkor még lehet érem.”

TOKIÓ 2020
CSELGÁNCS
Férfi 90 kg, negyeddöntő
Tóth Krisztán–Eduard Trippel (német) 0:1 – aranyponttal