Märcz Tamás: A számmisztika sajnos kevés lesz ahhoz, hogy mérkőzéseket nyerjünk

– A csapat már az akklimatizációs edzőtáborban készül az olimpiára Japánban, méghozzá a spanyolokkal együtt. Miért esett éppen rájuk a választás?
– Remek edzőpartner a spanyol válogatott, amely amellett, hogy nagyon jó csapat, rendkívül dinamikus vízilabdát játszik, és mindig nagy összpontosításra kényszeríti az ellenfelét – mondta Märcz Tamás, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Nekünk éppen erre van szükségünk a felkészülés végén, ezért kezdeményeztem a közös edzőtáborozást hónapokkal ezelőtt. Nagyon örülök, hogy elfogadták a felkérést, és módosítottak a programjukon: nem az előzetesen kijelölt szállásukra érkeztek Japánba, hanem hozzánk hasonlóan a Magyar Olimpiai Bizottság partnerhelyszínére, Ojamába utaztak. Négy napot készülünk együtt, majd beköltözünk az olimpiai faluba, ahol már limitáltabbak lesznek az edzéslehetőségeink, de elégedett vagyok azzal, ahogyan haladunk.

– Az olimpiai faluról és az ottani életről mit tudnak előzetesen?
– Viszonylag kevés információ érkezett erről. Azt nyilván tudjuk, hogy tesztelések várnak ránk, láttuk, hogyan néz ki a szállásunk, de például az étkezésről nem tudunk semmit. Várjuk, hogy a klasszikus módon zajlik-e majd, vagyis egy étkezde lesz, és ott eszik minden sportoló, vagy ezen is módosítanak. Az biztos, hogy nem lesz ki-be járkálás, turistáskodásra esély sincs, pedig ezzel a hosszú verseny alatt egy-egy szünnapon minden sportoló élni szokott, nem csupán a vízilabdázók. Az uszodán és a szálláson kívül máshová nem mehetünk, de ezt tudtuk előre, nem jelenthet meglepetést, hogy a négy fal között töltjük az időnket.

– Az elutazás előtti hétvégén szabadjára engedte a játékosokat, hogy mentálisan is feltöltődjenek. De mivel frissül fel a kapitány?
– A játékosokhoz hasonlóan végzem a saját felkészülésemet, egyrészt igyekszem mentálisan is friss maradni, másrészt a saját fizikai állapotommal is foglalkozom. Szerintem fontos, hogy egy edző ne csak fejben, hanem fizikailag is a topon legyen, mert a kettő hat egymásra. És hát a stábomnak és nekem nem ér véget az edzés azzal, hogy belefújok egyet a sípba: közös videózások és beszélgetések következnek, amelyek nyilván időigényesek. Az olimpia előtti utolsó szabad hétvégét a Balatonon töltöttem a családommal, nagyon szeretek vízparton lenni, engem már a Balaton látványa is feltölt, ahogyan az is, ha a családommal lehetek. Szeretek teniszezni és szörfözni, ezen a hétvégén éppen szörföztem, így próbáltam feltöltődni.

– Még időben, az elutazás előtti héten megszületett a végső döntés a tizenharmadik játékossal kapcsolatban, eszerint mégsem csak egyszer lehet változtatni a tizenkettes meccskereten, hanem mérkőzésről mérkőzésre lehet cserélni. Megkönnyebbült?
– Mondhatom, már azzal számoltunk, hogy csak egyetlenegyszer lehet cserélni, aztán az utolsó pillanatban megkaptuk a jó hírt, ami nemcsak nekünk az, hanem az olimpiára készülő összes szakembernek. Egyrészt nem rekesztünk ki teljesen egy játékost, hiszen nem kell azonnal hazaküldeni a faluból az eredeti tizenkettőből kicserélt vízilabdázót. Másrészt meccsről meccsre dönthet az edző, melyik tizenkét játékosát szeretné a vízben látni. Ezzel elkerüljük azt a helyzetet, hogy ha a csere meghúzása után történne váratlan sérülés, akkor még kisebb létszámú legyen a csapat. Azt azért hozzátették az illetékesek, hogy ez egyszeri és kizárólag a tokiói olimpiára vonatkozó döntés.

– A női válogatottat irányító Bíró Attila kijelentette, hogy lesznek olyan mérkőzések, amelyekre nem két kapust és tíz mezőnyjátékost nevez, hanem csak egy kapust és tizenegy mezőnyjátékost. Ön tervez hasonlót?
– Reális forgatókönyv, hogy több mérkőzésnek is csak egy kapussal vágjunk neki. Ha tizenegy mezőnyjátékos szerepel a keretben, az frissebben tartja őket a következő mérkőzésre, hiszen az összecsapás nem jelent akkora fizikai megterhelést. Ezzel szemben, ha két kapust írunk be a jegyzőkönyvbe, a kieső mezőnyjátékos helyett a többieknek kell pluszperceket a vízben tölteniük. Ezeket is mérlegre téve tervezzük, hogy olykor egy kapussal játszunk.

– Mennyire nőtt meg az univerzális játékosok szerepe a tizenkettes meccskerettel?
– Mindenképpen előny, ha vannak ilyen játékosok a csapatban. Nálunk már az Európa-bajnokságon is voltak olyanok, akik a szélen játszottak, de hátvédfeladataik is voltak, mint Hosnyánszky Norbert és Erdélyi Balázs, illetve olyan védők, akik feltűntek centerposzton is, mint Angyal Dániel és Jansik Szilárd. Megvan erre a lehetőségünk, és biztos vagyok benne, több csapattól is látunk hasonlót az olimpián.

– Hogyan alakultak az erőviszonyok az olimpia előtt?
– Azért azt látjuk, hogy a világbajnok olasz és az utolsó három nagy tornán egyaránt döntőt játszó spanyol válogatott rendkívül jó, és mindkettővel számolni kell. A címvédő szerb csapat is nagyon készül, és potenciális ellenfél lehet, de a horvátok ellen sem indulhat senki biztos győzelmi eséllyel. Ha csak azt nézzük, hogy a világliga debreceni selejtezőtornáján a montenegrói és a görög együttes játszotta a döntőt, maga mögött tartva a többi, nagy esélyesnek mondott válogatottat, akkor ez nem lesz könnyű olimpia, és akkor még a tengerentúli két csapatról, az amerikaiakról és az ausztrálokról nem beszéltünk. Azt gondolom, hogy a japán válogatott hazai pályán esélyes arra, hogy a csoportunkban valakit maga mögé utasítson a dél-afrikaiakon kívül. Nagyon kellemetlen stílusban játszik, legtöbbször az amerikaiakat viccelte meg az elmúlt években, szerintem valamilyen úton-módon nyolc közé is juthat.

– Az előző két olimpián nem sikerült győzni a negyeddöntőben. Mondhatjuk, hogy addigra kell készen állnia a csapatnak?
– Azért attól mindenkit óva intenék, hogy már csak a negyeddöntőre gondoljon. Nagyon kellemetlenné tudnak válni a csoportmeccsek is, mert azért annál sokkal jobbak az ellenfelek, hogy ne foglalkozzunk velük. Láttuk, hogy az amerikaiak egy góllal kaptak ki a montenegróiaktól a világliga döntőjében, a görögökről és a japánokról már beszéltem, és akkor az olaszok elleni mérkőzést meg sem említettem, ami talán a legnagyobb rangadó lesz a csoportunkban. Úgyhogy miközben arról beszélünk, mennyire erős a másik csoport – ami alapvetően igaz is –, nálunk sem lesznek könnyű mérkőzések.

– A válogatottal játékosként elért eredményeit szépen megismételte kapitányként: vb-ezüst, világkupaarany, Európa-bajnoki arany. Játékosként éppenséggel olimpiát is nyert...
– El lehet játszani a gondolattal, hogy akár ismételheti magát a történelem, de a számmisztika sajnos kevés lesz ahhoz, hogy mérkőzéseket nyerjünk. Kemény felkészülés és kiemelkedő teljesítmény kell ahhoz, hogy esetleg teljesen reprodukáljuk ezt az eredménysort. Természetesen örülnék neki, ha így lenne, ez is a célunk. Azt szeretnénk, hogy érmes legyen a csapat, és lehetőleg minél fényesebb legyen az érem. Addig még jelentős akadályok állnak előttünk, amelyeket csak egyesével lehet legyőzni.