Nagy Zsuzsa: Engem a torna egész életemben boldoggá tett

Vannak sportolók, akiknek az életében a versenysport meghatározó fejezet, mások számára azonban sokkal több annál: olyan közeg, amely egész életükön át elkíséri őket. Nagy Zsuzsa az utóbbiak közé tartozik. A tornasport nemcsak olimpiai és világbajnoki érmeket, hanem hivatást, közösséget, életformát és – ahogy ő fogalmaz – boldogságot is adott neki.

A Ferencvárosban kezdett tornázni, majd egy költözés után a Postásban folytatta pályafutását. Nem tartozott a klasszikus tornászalkatú versenyzők közé: 172 centiméteres magassága ebben a sportágban inkább hátránynak számított, ő azonban megtanulta a javára fordítani adottságait. „Hihetetlen, de a felemás korlát volt a kedvenc szerem, ezt kevesen gondolnák a magasságom miatt” – mondta lapunknak a születésnapos olimpikon.

Az 1972-es müncheni olimpián a magyar csapat tagjaként állhatott fel a dobogó harmadik fokára, két évvel később pedig az 1974-es várnai világbajnokságon is csapatbronzérmet szerzett. Amikor arról kérdeztük, mi tette olyan erőssé azt a társaságot, amely mindkét világversenyen bizonyított, elsősorban az egymáshoz közeli tudásszintet és a megbízhatóságot emelte ki.

„Nagyjából egyforma tudású emberek voltak akkor. Nem azt mondom, hogy nem emelkedett ki, mondjuk, Medveczky Krisztina vagy Császár Mónika, de nagyjából egyformák voltunk, és végül is mindegy volt, a nyolcból ki kerül be a hatba. A biztonság, a gyakorlataink magabiztossága, az, hogy azokból egyet sem rontottunk el, elképesztően sokat számított” – idézte fel a csapat erejét.

Versenyzői pályafutása után sem szakadt el a tornától. A KSI-ben gyerekekkel foglalkozott, edzőként több válogatott tornászt is nevelt, lánya, Pásztor Ildikó szintén válogatott tornász lett. Nyolc évvel ezelőtt, 2018-ban vonult nyugdíjba, de a sportág eseményeit ma is figyelemmel kíséri: a világversenyek eredményeit követi, az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokat pedig továbbra is megnézi.

A tornászévek után az edzői munka és a család egyaránt fontos helyet kapott az életében. Fiával, Gáborral és lányával, Ildikóval ma már a földrajzi távolság is elválasztja, hiszen mindketten külföldön élnek, de az unokák rendszeresen hazajönnek. Zsuzsa úgy érzi, a sport és a családi élet közötti egyensúly is hozzájárult ahhoz, hogy edzőként kiegyensúlyozott maradjon. „Az egész életemet meghatározta, boldoggá tette a torna. Edzőként is ezt csináltam, de így utólag látom, hogy a család és a munka is ritka jó összhangban volt az életemben, úgyhogy szerencsés ember vagyok” – összegzett a születésnapos tornásznő.