Rövid pályás úszó-vb: Nem kispályás csapat a miénk - Kiss László

"Ironikusan azt mondhatnám, hogy kiderült, nem kispályás csapat a miénk... Összességében azért nem lehetünk nagyon elégedetlenek, hiszen mind a kilenc versenyzőnk döntőbe került valamelyik számban, ami kitűnő teljesítmény – értékelt Kiss László szövetségi kapitány. – Tény, az érmek tekintetében kicsit többet reméltünk, de úgy gondolom, egy világbajnokság az év végén nem igazán ideális, ha az eredeti időpontban, tavasszal rendezik, jobb állapotban érkezik mindenki ide."

„Otthon a feltételek nem igazán adottak ahhoz, hogy tökéletesen ráhangolódjunk a huszonötös medencére, hiszen egy teljes makrociklust megfelelő létesítmény híján nem tudunk rövidpályán végiggyakorolni, és arról most nem beszélek, hogy a műhelyekhez még nem jutott el például az idén használatos rajtgép, amin gyakorolni lehetne. Ez itt még fontosabb, mint az ötvenesben - a tanulságokat mindenesetre levonjuk, azaz jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni a rajtokra, a fordulóra és a célbaérésre. Nálunk az edzők elsősorban az úszás technikáját igyekeznek a lehető legjobban tökéletesíteni, de látni kell, egyre több múlik az imént említett részleteken is. Ettől függetlenül az olimpiákat továbbra is nagymedencében rendezik, azaz úgy gondolom, nincs miért aggódnunk, az egyre jobb fiatalokkal kiegészülve ütőképes csapatunk lesz Londonra" – tette hozzá a kapitány.

"Azt hiszem, nem rontottam el semmit közben, a végén viszont talán még rátehettem volna egy tempót, mint Phelps Pekingben – mondta Cseh László. – Nem tudom, talán belefért volna, talán nem - az a baj, hogy nem mértem fel jól a falat, talán túlzottan a kínaira koncentráltam közben, ő el is vitt egy kicsit magával. Az idővel elégedett vagyok, szerettem volna nyerni, sajnálom, hogy a végén nem jött ki jól a tempó."

"Laci voltaképpen mindent úgy csinált, ahogy kértem tőle, ahogy elterveztük, rendkívül jól jött az első százon, de talán nem figyelt eléggé az ötös és a hatos pályára – mondta Turi György, Cseh László edzője. – Én sem tudom, megérte volna-e rátenni egy tempót, szerintem nem, de ezen most már kár siránkozni, a sport ilyen, egyszer nyersz egy kicsivel, egyszer nem. Viszont annyit azért megjegyeznék: számomra a rövidpályás verseny annyira nem mérvadó, itt ugyanis nem derülhet ki, ki milyen úszó: egy hatalmas forduló, három-négy tempó, és máris jön a fal - az úszás alapvetően nem erről szól."

"Elképesztően boldog vagyok, hát, nem is tudom, mit mondjak, csodálatos érzés – így Gyurta Gergely. – Végig az olasz Colbertaldót figyeltem, aztán amikor éreztem, hogy van még bennem, akkor ritmust tudtam váltani, és ezerkétszáz méterig nagyon jó tempót mentem. Az utolsó háromszáz már durva volt, éreztem mindenemet, a dán hajrázott, az azért túlzás lett volna, hogy őt megelőzzem, úgyhogy nagyon-nagyon elégedett vagyok a bronzéremmel."Kiss László szövetségi kapitány. – Tény, az érmek tekintetében kicsit többet reméltünk, de úgy gondolom, egy világbajnokság az év végén nem igazán ideális, ha az eredeti időpontban, tavasszal rendezik, jobb állapotban érkezik mindenki ide."

„Otthon a feltételek nem igazán adottak ahhoz, hogy tökéletesen ráhangolódjunk a huszonötös medencére, hiszen egy teljes makrociklust megfelelő létesítmény híján nem tudunk rövidpályán végiggyakorolni, és arról most nem beszélek, hogy a műhelyekhez még nem jutott el például az idén használatos rajtgép, amin gyakorolni lehetne. Ez itt még fontosabb, mint az ötvenesben - a tanulságokat mindenesetre levonjuk, azaz jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni a rajtokra, a fordulóra és a célbaérésre. Nálunk az edzők elsősorban az úszás technikáját igyekeznek a lehető legjobban tökéletesíteni, de látni kell, egyre több múlik az imént említett részleteken is. Ettől függetlenül az olimpiákat továbbra is nagymedencében rendezik, azaz úgy gondolom, nincs miért aggódnunk, az egyre jobb fiatalokkal kiegészülve ütőképes csapatunk lesz Londonra" – tette hozzá a kapitány.

"Azt hiszem, nem rontottam el semmit közben, a végén viszont talán még rátehettem volna egy tempót, mint Phelps Pekingben – mondta Cseh László. – Nem tudom, talán belefért volna, talán nem - az a baj, hogy nem mértem fel jól a falat, talán túlzottan a kínaira koncentráltam közben, ő el is vitt egy kicsit magával. Az idővel elégedett vagyok, szerettem volna nyerni, sajnálom, hogy a végén nem jött ki jól a tempó."

"Laci voltaképpen mindent úgy csinált, ahogy kértem tőle, ahogy elterveztük, rendkívül jól jött az első százon, de talán nem figyelt eléggé az ötös és a hatos pályára – mondta Turi György, Cseh László edzője. – Én sem tudom, megérte volna-e rátenni egy tempót, szerintem nem, de ezen most már kár siránkozni, a sport ilyen, egyszer nyersz egy kicsivel, egyszer nem. Viszont annyit azért megjegyeznék: számomra a rövidpályás verseny annyira nem mérvadó, itt ugyanis nem derülhet ki, ki milyen úszó: egy hatalmas forduló, három-négy tempó, és máris jön a fal - az úszás alapvetően nem erről szól."

"Elképesztően boldog vagyok, hát, nem is tudom, mit mondjak, csodálatos érzés – így Gyurta Gergely. – Végig az olasz Colbertaldót figyeltem, aztán amikor éreztem, hogy van még bennem, akkor ritmust tudtam váltani, és ezerkétszáz méterig nagyon jó tempót mentem. Az utolsó háromszáz már durva volt, éreztem mindenemet, a dán hajrázott, az azért túlzás lett volna, hogy őt megelőzzem, úgyhogy nagyon-nagyon elégedett vagyok a bronzéremmel."