Kuba legyőzésével a 9. helyen végeztek a női pólósok

Magyar idő szerint hajnali ötkor még döntetlenre álltunk Kubával... Brrr. A második negyed harmadik percében 4–4 állt az eredményjelző táblán – csoda, hogy kis túlzással rumbázott a karibi kispad? Ugyan Czigány Dóra két, szélről eleresztett lövésével és Bujka Barbara centergóljával 3–0-ra vezetett a 9. helyről döntő partin a magyar válogatott, a vízilabdát láthatóan még csak tanuló ellenfél hatalmas meglepetésre utolérte a mieinket. Maradjunk annyiban, Merész András szövetségi kapitány nem volt éppen derűs kedvében...

A 4–2-es első negyedet a kezdőcsapat, a másodikat az úgynevezett cseresor játszotta végig – nos, utóbbi elveszítette a nyolc percet, azaz Magyarország negyedet bukott Kuba ellen. Ez még akkor is kínos volt, ha a harmadik etapban a visszatérő alapcsapat lerendezte a találkozót (Bujka Barabara, Takács Orsolya, Keszthelyi Rita, Szűcs Gabriella és Czigány Dóra lőtt sorrendben gólt) – más kérdés, mennyire lehet igazán felpörögni egy ilyen edzésjellegű mérkőzésre. A jelek szerint olyannyira nehéz feladatnak bizonyult ez a társaságnak, hogy az utolsó negyedet is sikerült elveszítenie...

A győzelem persze egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben, magyar idő szerint reggel 6-ra zsebben volt a 9. hely – kell-e mondani, nem ezért érkezett a csapat Sanghajba... Kétségtelen, a szereplés gyengének mondható, mindazonáltal ezen a fiatal, rutintalan alakulaton, a szövetségi kapitányon nem szabad, sőt tilos elverni a port! Inkább elgondolkodtató, hogy Faragó Tamás 2005-ös távozása óta miért a negyedik edzőjét „fogyasztja" a válogatott, miért ez az instabilitás, miért kell mindig és mindig új csapat építésébe kezdeni? Többek között ennek, a korábbi gyenge szereplésnek is köszönhetően került olyan bivaly erős csoportba a társaság, amelyben az amerikai, holland duóval kellett megmérkőznie. Mégis, amennyiben az olimpiai bajnok ellen csak egy pici szerencséje van, és egyetlen góllal többet lő, vagy eggyel kevesebbet kap, nem az ausztrálokkal, hanem Új-Zélanddal játszott volna a nyolc közé jutásért – és akkor most lehet (ki tudja?), akár éremről társalognánk...

De törékeny még a csapat, amely sokat tanulhat ebből a világbajnokságból – és esetleg kiegészülve néhány egyértelműen válogatott szintű pólóssal (Valkai Ágnes, Kisteleki Dóra, Pelle Anikó, csak hogy három nevet is említsünk, akikre szükség volna – más kérdés, nem mindenáron, azaz nekik is vállalniuk kell a kapitányi elveket!), igen is, kiharcolhatja a londoni szereplés jogát. Mert ugyan a teljes beérése két-három évre tehető, a soros ötkarikás játékokat egy év múlva rendezik...