Cseh László saját magáról tartott előadást

– Túl van három hét kemény magaslati munkán. Fáradt?
– Tényleg nem volt könnyű ez a három hét Mexikóban, de hát a magaslati edzőtáborok sosem azok – válaszolta Cseh László, aki alig két hetet tölt itthon, hiszen jövő pénteken társaival már a dél-afrikai Durban felé veszi az irányt.

– Ezúttal kicsit korábban mentek magaslatra, mint szoktak.
– Ettől függetlenül nem mentünk korán, hiszen nagyon jól megalapoztuk a következő edzőtábort. Merthogy a durbani még ennél is nehezebb lesz.

– Mit csináltak Mexikóban?
– Leginkább a kilométereket gyűjtöttük. Fent, a magaslaton elég nehéz úszni, úgyhogy meg is szenvedtük ezt, de mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy az itt elvégzett munka másfélszer annyit ér, mint a tengerszinti, reménykedhetünk abban, hogy nem volt hiábavaló a sok kemény edzés.

– Volt holtpont?
– Igazán mély nem, ha csak azt nem nevezem annak, hogy az utolsó héten számomra nehezen ment az alvás.

– Miből töltekezett odakint?
– Például abból, hogy a második hét vasárnapján meghívtak egy konferenciára, ahol élménybeszámolót tartottam az eddigi életemről. Arról, hogy például hogyan is kezdi el egy élsportoló az úszást Magyarországon. Nagy élmény volt ez nekem, hiszen tényleg érdekeltem a hallgatóságot.

– Álnaiv kérdés: mit gondol, miért?
– Az eddigi olimpiákon Mexikó nem nyert túl sok érmet, számukra a három pekingi ezüstöm hatalmas eredmény – ott egy olimpián egyazon sportoló által megszerzett három medália valami elképzelhetetlen dolog.

– Itthon azért hozzászokhatott az ünnepléshez, a hangján mégis érezni: lelkileg egy ilyen esemény még mindig tud pluszt adni önnek.
– Valóban így van, és fontosak is az ilyen események, hozzáadnak némi pluszt a felkészülésemhez. Az különösen jó érzés volt, ahogyan fogadtak, ahogyan bántak velem, s hogy kíváncsi volt rám fiatal és öreg, úszó- és cselgáncsedző, jógaoktató és még sorolhatnám.

– Mexikóban akadt egy ilyen jó élménye, de mi történt a többi rosszabb, nehezebb napon?
– Ha nehezebben ment az úszás, vagy ha nem volt kedvem az edzéshez, magamban próbáltam ezt rendezni: elvonultam, játszottam egy kicsit a laptopomon, próbáltam elterelni a figyelmemet a nehézségekről.

– Híres arról a Turi-műhely, hogy évről évre bevezet valami újat a felkészülési módszerek közé. Ez az esztendő sem kivétel?
– Újítások mindig vannak, mondtam is az edzőmnek: kockáztassunk, merjünk bevállalni új dolgokat, hogy az olimpián a legjobb lehessek.

– Elárul ezek közül valamit?
– Nagyon odafigyelünk a Sportkórházban végzett vizsgálatokra, azokra, amelyek kimutatják, hol is tartunk a felkészülésben. Ennek persze az a lényege, hogy először az adatokat kell begyűjteni ahhoz, hogy azokat később hasznosítani tudjuk mondjuk a versenyeken.

– Haladunk a professzionalizmus felé ezen a téren?
– Határozottan. Az edzések végén mérjük a savasodást is – már évek óta láttuk, hogy ezt mások, többek között Michael Phelpsék is csinálják. Ő például rendszeresen úgy vezet le a versenyek végén, hogy ezt folyamatosan méri neki egy edző, s ha a műszer nem mutat jó értéket, akkor bizony Michaelnek is vissza kell menni a medencébe.

– A durbani táborig itthon készülnek – a hazai környezet kellő muníciót adhat a következő távollétre. Jól gondolom?
– Igen, kellenek ezek a napok, szükségünk van arra, hogy a szeretteinkkel legyünk, mert három hét hosszú nélkülük. Jó itthon, nagyon jó, csak arra kell vigyáznunk, hogy meg ne fázzunk ebben a hidegben.