– Elnézést az egyszerű kérdésért, de miért?
– Hogy miért? Nézze, olimpiai pontjaim vannak, emellett van két világbajnoki érmem, kétszeres Európa-bajnok vagyok, rövid pályás Eb-ről van ezüstöm, és már régóta várok egy olyan lehetőségre, mint ez a dubai.
– Mit lehet tudni a lehetőségről?
– Röviden annyit, hogy a jövőben Dubaiban, egy tízpályás, ötvenes medencében fogok készülni a versenyekre.
– És bővebben?
– Január-február környékén szóltam az edzőmnek, Farkas Andrásnak, hogy szeretnék kimenni külföldre, ám csak olyan lehetőséget keresek, ahol lakást, autót kapok, ahol érek annyit, hogy emellé kifizetik a repülőjegyemet is. Abban a korban vagyok, hogy gondolnom kell a jövőmre is, márpedig Magyarországon egyre nehezebb a megélhetés.
– Mit mondott az edzője?
– Az év elején azt, hogy ha adódik ilyen lehetőségem, ne hagyjam veszni.
– És most? Az az érzésem, van egy kis feszültség kettejük között.
– Szerintem ez természetes. Tizenhét éven keresztül voltunk együtt, átéltünk sikereket, kudarcokat – persze, hogy nem örül annak, hogy elhagyom Ajkát. Amit közösen elértünk abból a kis uszodából, nem semmi. Felálltunk a padlóról, hiszen mindenki tudja, hogy oda kerültem, amikor négyszáz vegyesen lemaradtam a világversenyekről. Bízom abban, hogy idővel megérti, miért döntöttem így. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vesztünk össze, meg azt is, hogy tényleg nagyon sokat köszönhetek Farkas Andrásnak.
– Minden hidat feléget maga mögött?
– Szó sincs róla! Csak fizikai értelemben hagyom el Ajkát és Magyarországot, továbbra is az ajkai klub tagja maradok, és a világversenyeken továbbra is a magyar színeket képviselem.
A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN KIVÁLÓ ÚSZÓNK FELELEVENÍTI A RÉSZÉRŐL TÚLIZGULT OLIMPIÁT, ELÁRULJA, MIT SZÓLT A DÖNTÉSÉHEZ CSALÁDJA ÉS A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY, VALAMINT NEVESÍTI AZT AZ ANGOL EDZŐT ÉS SZERB TÁRSAT, AKIKKEL DUBAIBAN KÖZÖSEN EDZ MAJD!