Gyárfás Tamás: Gyurtából csak egy van...

– Fogadok, hogy egykor a Napkeltében, ha bejön az úszószövetség elnöke, akinek a sportága elvitte a legjobb férfi és női sportoló díját, az év edzőjét és még a szövetségi kapitányok között is harmadik helyezett volt, ön azzal kezdi, hogy: „...és a csapat?!"
– Én azért a parasportokra is rákérdeznék... Igaz, Sors Tamás második lett, Sós Csaba pedig első, de hát a lányok?! Komolyra fordítva, ilyenkor kell szerénynek maradni, de mit tagadjam, nem könnyű.

– Ugyanebben a stílusban: mégis emlékeztetnem kell, hogy a herningi rövid pályás Európa-bajnokság előtt azt mondta, hat elsőség a cél, és végül csak öt lett. Hova tűnt egy arany?
– Jó a kérdés. Fel is vehettük volna riporternek. Szerintem nyolc nagy esélyünk volt, mert én Katinkától a kétszáz mellett a száz és a négyszáz vegyesen is aranyat reméltem, hiszen annyira elkényeztetett minket; ráadásul mindhárom számban augusztusban világcsúcsot döntött. És még ott volt neki a kétszáz pillangó is... Cseh Laci eddig pusztán rövid pályán tizenhat Eb-t nyert, a legutóbbi két kontinensbajnokságon hármat-hármat. A kétszáz vegyest én most is neki adtam. Beismerem, Gyurta Dani kettős győzelmére és öccse, Gergő bravúrjára még nemigen számítottam – azaz két pluszelsőség jött, legalább három viszont elment. Így lett végül öt. Négyen osztoztak rajta. Korábban volt egyszemélyes válogatottunk, majd kétszemélyes, most végre több nagy úszónk van – és még több lesz. Szégyenkezzünk?

– Ráadásul Hosszú Katinkát és Gyurta Dánielt külön is díjazták mint a verseny egyéni legjobbjait az elért időeredmények alapján. Ha úgy tetszik, a formán kívüli Katinka így is a mezőny fölé nőtt. Mi van, ha formában van –de miért nem volt?
– Itthon az év sportolójának, Európában az évúszójának választották. Úgyhogy, akiben van egy kis jóérzés ilyenkor csínján bánik a bírálattal. Bennem a jelek szerint nincs, mert éppen a Sportcsillagok gálája előtti napon hosszan beszélgettem Shane Tusuppal, az edzővel, a férjjel, akinek azt mondtam: igazánremek, hogy a világkupa-sorozatot is már-már edzésnek tekintik, ahol a tanítványa lassan minden számban indul, nyer is ötvenöt érmet, amiből harminckettő arany, és őszinte örömömre ezzel keres egy halom pénzt. De az olimpia, a világ- és az Európa-bajnokság számukra nem tekinthető edzésnek – nekünk az a nagy megméretés. Felvetettem, hogyha például néhány perccel a száz vegyes előtt nem indul ötven háton, netán jobban tud összpontosítani az aznapi fő versenyszámára. Kértem, hogy ha már a versenyzőjét nem kíméli, legalább gondoljon a feleségére... Meglepetésemre a felvetésekkelbizonyos értelemben egyetértett. Elfogadta, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, a szakállamtitkárság, de mondhatni, az egész ország abból ítél, amit egy olimpián, egy vébén, egy Eb-n, például a televízióban lát. Ez hat ki az általános megbecsülésre, ez az, ami jelentősen befolyásolja a támogatást, ez ad lendületet a fiataloknak is, akik kire nézzenek fel, ha nem Danira vagy Katinkára?! Jó, ha valaki „mindenevő", azaz bármely számban csodákra képes, de talán még ennél is jobb lenne, ha a kiemelt versenyeken nem kísérletezne. Shane, örömömre, erre azt felelte, hogy számára egy főverseny van: Rio. Ha Katinka továbbra is így bírja a sorozatterhelést, az olimpián már repülni fog.

– Gyurta Dániel is szárnyal, négy éve veretlen. Igaz, csak egy számban.
– Gyurtából csak egy van. Még ha most már az öccse, Gergely be is iratkozott az élcsapatba. Amúgy Danival már nemcsak egy számban, hanem kettőben lehet számolni, hiszen Herningben kiderült, százon is ő a leggyorsabb.

– Ennyi jogos méltatás után, mintegy fordulatként, árulja már el, mi történt Cseh Lacival!
– Ha Laci nem adja fel, akkor nem tizedik a kétszáz vegyes döntőjében. Elismerem, ha nem róla lenne szó, a számonkérés sem maradhatna el. Cseh László azonban oly sok érdemet szerzett az úszósportban, hogy más mércével kell mérni. Kevés odaadóbb sportembert találni nála. Amikor Herningben tőlem alig egy méterre feküdt a gyúrópadon, átfutott bennem, hogy mint mindig, most is odamegyek hozzá, hogy megbeszéljük a történteket – de nem tettem. Úgy éreztem, és ma is úgy érzem, nála még ez is belefért. A nagy kérdés, mi lesz vele holnap, holnapután. Tudja-e folytatni ugyanolyan intenzitással, amiért több mint egy évtizede okkal csodáljuk? Az úszószövetségben sajátos szemlélet uralkodott el: ha valaki egy-egy rangos eseményen második vagy harmadik, azt vállon veregetjük, mintegy jelezve, még lehet belőle valaki. Kimondott szempont, a fiatalokat kell menedzselni. Megbecsüljük, aki döntős vagy a korábbi tizennegyedik helyről előrelép akár a kilencedikre, de ezeknek a remek sportembereknek – és ez már messze nem Cseh Lászlóra vonatkozik – a jövőben alighanem főként itthon kell készülniük; azok utazzanak a mesés színhelyekre edzőtáborokba, akik teljesítményükkel a maguk és klubjuk örömén kívül az egész országot boldoggá tehetik. Mindig voltak és lesznek is kivételek, de ez az alapelv.

– Pedig most aztán van pénzük, volna miből fedezni a döntősök költségeit is. Sőt az elődöntősök is mehetnének Floridába.
– Ha gyűjtenek rá. Én nem vagyok ömlengős típus, de ilyen csak a mesében van, amit most kaptunk. Főhet is a fejünk... Amíg jószerével üres volt a kassza, egymást követték a nagy sikerek. Ugye nincs fordított arányosság a pénzügyi támogatás és a teljesítmény között? Kérem, nyugtasson meg: ugye úgy is lehet eredmény, ha busásan honorálják? Ha ideálisak a feltételek? Mert ha igen, a sikereket most minimum illene megduplázni. Úgyhogy nagyon remélem, amikor jövőre a Sportcsillagok gáláján a legjobb hármat szólítják a színpadra, Hosszú Katinka mellett két másik úszólány várja majd a borítékbontást,mint ahogy Gyurta Dani is mondjuk Verrasztó Dávid és Gyurta Gergely társaságában figyel a pulpituson a nagy bejelentésre, feltéve, hogy ezt Cseh, Bernek vagy Biczó hagyja.

– Ez igazán biztató, de képzelem, ennek mennyire örülnének a többi sportág legjobbjai.
– Én nekik is szurkolok. Szerencsére a többiek is szépen kaptak. Csak annyit mondtam, hogy ennyi pénzből mekkora előrelépés lenne részünkről ildomos.