Úszás: junior világrekorddal lett aranyérmes a magyar váltó

„Ez élet-halál harc lesz.”

És ezt az amerikaiak is tudják vajon? Kétlem. Az edzőink mindenesetre amondóak, meg lehet fogni őket. „Csak hát iszonyúan jók.” És tényleg. Miközben mi reggel a hatodik idővel foglaltuk le a helyünket estére (7:22.68), addig a jenkik 7:14.64-gyel masíroztak elöl, nyolc másodperc volt tehát a két váltó között. Kicsit régebben ilyen helyzetben még csak nem is gondoltunk világmegváltásra.

Hanem elérkeztünk oda, hogy picit újra kell hangolnunk a váltókkal kapcsolatos beidegződéseinket. Eddig ugyebár arról szólt az életünk, hogy csak legyünk bent a döntőben, és ennyi – hiszen tudtuk, a nagy nációk akkorra hozzák be a „bölényeiket”, míg mi örülünk, hogy egyáltalán van négy, maximum öt emberünk. Most viszont ott tart az utánpótlás, hogy délelőtt úszik Kalmár Ákos, Lakatos Dávid, Barta Márton és Holló Balázs, estére meg mi hozzuk a kedves kis bölényeinket, Holló Balázs mellé Márton Richárdot, Milák Kristófot és persze a 200 ezüstérmesét, Németh Nándort.

Jóllehet a viadal kellős középen még így sem tűnik úgy, hogy ez meglehet. Egészen frenetikus amúgy a parti: az első hossz után az oroszok vezetnek, féltávnál az ausztrálok, a harmadik kétszáz után az amcsik. A nézők hörögnek, mi sóhajtozunk, elvégre hosszú ideig a negyedik helyen halad a csapat, és bár Holló Balázs a 400-on alkalmazott zseniálisan türelmes taktikájával feljön másodiknak az utolsó ötvenen, a hátrány több mint egy másodperc.

Amikor felbukkannak az utolsó fejesek után, van az tán másfél is. Csakhogy ekkor... Németh Nándi, mondjuk úgy, sebességbe teszi magát. Mint egy sikló, azzal a szupervékony testével elkezd haladni. És csak jön. Ő nem brutalizálja a vizet, nincs egy irdatlan fröccszuhatag a nyomában: elképesztő finomsággal valóban szeli a habokat. 650. Már együtt fordul a jenkikkel és az oroszokkal, az amerikai Trey Freemannek konkrétan egy másodpercet ad ötven méteren.

Döbbenetes. Hétszáz. Ilyen nincs: 0.06-on belül, azaz hat századmásodpercen belül az első három. Nándi, Maljutyin és Freeman. És ha nem látjuk, nem hisszük: az utolsó fordulónál már a Hungary felirat jön fel elsőnek. Nándi siklik, de persze a másik kettőt sem azért rakták be utolsónak, hogy csendesen lemaradjanak. Mindenki belepakol mindent. De Nándi még mindig előrébb van. És még mindig... Itt a fal...

1. Hungary 7:10.95.

Új junior világrekord.

Tényleg megcsinálják. Megverik az amcsikat a saját medencéjükben. Jó, picit egyértelműbbnek tűnt szabad szemmel, de a végül rögzített 0.01-es különbségre idővel senki sem fog emlékezni.

A lényeg, hogy Milák Kristófék diadalüvöltése jócskán átjön a sokk miatt egyértelműen halkuló amerikaiak zajongásán – avagy megint itt van egy történelmi fejezet: olyan világverseny még sohasem volt, ahol két magyar váltóarany születik.

A srácok tombolnak. Joggal.

Aztán kiderül, a sikernek azért van némi ára. Nándi 1:46.52-es utolsó kétszázát nem adták ingyen: miután húsz perccel korábban úszott 50 gyorson (hetedik lett, még nem az ő műfaja), és nem tudott rendesen levezetni, ez a kétszáz padlóra küldi. A lelkét kiúszta, ami után a medencéből még ki tud mászni, plusz belefér egy diadalittas-üvöltős összekapaszkodás, aztán viszont jön a filmszakadás. Nem csupán pillanatnyi leülésre van szüksége: még a magyar Himnusz alatt is orvosi felügyelet mellett fekszik a medence mögötti térben, avagy az eredményhirdetésen csak a másik három hős feszít a dobogón.

Ez az úszósport: a száztíz százalék kőkeményen megpróbálja a testet. A tejsav ilyenkor elözönli az izomzatot, orvosi becslés szerint a 20-as szintet közelíti. A normális a 2 alatti érték, miheztartás végett. „Ilyenkor olyan adatok jönnek, amiket intenzív osztályon szoktak mérni – szerencsére, az edzett sportolói test hamar legyűri ezt, számukra ez gond nélkül leküzdhető állapot” – nyugtat meg Kováts Tímea csapatorvos, miközben itatja Nándit, Lakatos Dávid meg némi banánnal érkezik.

A jó hír az, hogy Némethnél ez ismerős reakció: hasonlóképp „megdőlt" a pesti bronz után, amikor szintén mindent beletett az úszásba. Edzője, Plagányi Zsolt amondó, mindenki másként reagál a csúcsterhelésre, neki a belső szervei még nem birkóznak meg simán egy ilyen menettel, bár hozzátette: „ha az első ötvenet nem hajtja meg ennyire, akkor nem készül ki így, mert az az ötven gyors döntőjével együtt ide vezetett – ha nem viszi el a hév, ugyanennyit jön, csak nem facsarja ki magát.”

Persze, a tizenhét éves szervezet tényleg mindent kibír. Húsz perc múlva Nándi már az egyes pályán rója a hosszokat, és persze a többiek is körülötte viháncolnak, mondjuk úgy, valamiféle levezetésfélét csinálnak, meg persze várják, hogy a társ tejsav-szintje az úszástól kezdjen lefelé menni, és végre összeállhassanak négyen egy képre, az aranyakkal. Naná, hogy a nyitónapon remekül bevált félmeztelen, „csak-gatya-és-érem” kiszerelésben.

Nándi arcán végre megjelenik az első mosoly, miközben üzen az edzőjét hívogató édesanyjának („mondja meg neki, hogy nyugi, nincs bajom, úszom, azért nem veszem fel” – mert persze mire gondoljon egy anya, ha nem látja a fiát az online közvetítésben az eredményhirdetésen...). Aztán jöhet a tejsavszint mérése, 6.3-at mutat az ujjszúrásos vérmintavétel után a műszer, úgyhogy Nándi mehet is vissza a vízbe (3 fölött nem jöhet ki, közli Plagányi mester).

Később azért beszél is egy picit az ifjú géniusz: „Nekem a százas gyorsváltó nagyobb meglepetés volt, itt azért tudtuk, meglehet az arany, kár, hogy elvitt a hév az elején, így a végén már csak a szívem hajtott, de tudtam, a csapatért muszáj megcsinálni, bár az utolsó huszonöt tényleg borzalmasan fájt.”

Közben rendezői balról befut Késely Ajna. „Nándi, figyelj, összecseréltük a köpenyeinket...” „Ez a tiéd? Hát tényleg elég rövid..." „Véletlenül így alakult. Figyi, ígérd meg, hogy kiteríted otthon, én is ki fogom a tiédet.”

Világbajnokok egymás közt. Merthogy a nap első fénypontja Ajna parádés sikere 400 gyorson. Mondjuk ezért tizedannyit nem kell izgulni: egyszerűen leiskolázza a mezőnyt, végig másfél-két testhossz előnnyel halad a többiek előtt. „Ajna Mókus” – ez olvasható az edzője, Güttler Károly készítette szokásos, a kőbányásoknál megszokott itiner tetején, ahol a délutáni uszodába toppanástól percre lebontva ott van a versenyző programja. Alatta a megjegyzés: „te vagy a jobb, a tapasztaltabb, az erősebb, meg fogod csinálni.”

Leírni könnyű, végigvinni nehéz. Karcsin is látszik, legalább annyira megviseli a szezon, mint a tanítványt.

„Hosszú az idény, persze, és ehhez még vedd hozzá a tegnapi váltót, a kiugrást, az elveszett érmet, úgy kellett összeszedni megint, mert teljesen kivolt, hogy rajta ment el. Valahogy sikerült összerakni, de még mindig meg kellett nyerni ezt a versenyt. Az argentin lány olyan, mint egy felhúzható Miki egér, elindítod, felveszi a sebességet, és azon halad végig – ez nyolcszázon működött, de a négyszázhoz erő kell, lendület, az neki nincs, Ajnának viszont van, csak el kellett érni, hogy higgyen magában.”

Végül megoldódott – másképp nem nyerne 1.6 másodperces különbséggel. „Tudtam, hogy én vagyok az esélyes, de a nyomás is óriási volt rajtam, óriási teher ment le most rólam, hogy végül sikerült, megvan ez az aranyérem is. Köszönöm mindenkinek, aki segített, hogy ezt elérjem. A budapesti vébé után volt egy elég rossz időszakom a kimerültség miatt, még az edzőmmel, Turi Gyuri bával is veszekedtem, de aztán nagyon sokan tettek azért, hogy túljussak ezen, és mostanra megint higgyek magamban” – mondta a győzelem után.

Most még egy gratuláló ölelés Nándinak, aztán a köpenyteregetésre vonatkozó ígéretektől elhalmozva, a hőn áhított arannyal a hátizsákban távozik. Nándi még marad tejsavszintet lenyomni, illetve doppingmintát adni – kissé irigykedve nézi, hogy utóbbival időközben Milák Kristóf is végez. Jelzem, ő immár háromszoros világbajnok. És a kétszáz pillangó még előtte van. Nándinak a száz gyors. Ajna azt mondja, felszabadultan megy neki a hátralévő két napnak.

Sajnos, már csak ennyi maradt a vb-ből.