Kós Hubert: Jó „agyonverni” a mezőnyt!

–  Íme az úszó, aki elért odáig, hogy a világ egyik legjobb edzőjének mosolyra húzódik a szája a teljesítménye láttán.
– Azért ehhez egy világrekord kellett – válaszolta szintén mosolyogva Kós Hubert, utalva arra, hogy az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) döntőjében a 100 yard hát megnyerése után Bob Bowman arca elégedettséget tükrözött. – Láttam, hogy Bob örül, de ünnepelni akkor még nem tudtunk: én semmiképpen sem, hiszen a váltók mellett másnap még várt rám a kétszáz yard hát.

– Amit szintén a valaha volt leggyorsabb úszással teljesített – így is tervezte?
– Nem volt más választásom: a kaliforniaiak nagyon jöttek ránk, tudtuk, hogy nem szabad megállni, én meg tudtam, hogy tolnom kell, ezért volt is, hogy a győzelmek után adtam egy rövid interjút, átvettem a kupát – mert itt nem érmet adnak –, aztán rohantam levezetni. Ez ment végig, aztán amikor megnyertük a döntőt, már volt alkalmam kicsit visszafelé is nézni – és persze örülni.

–  Bár szoros győzelmeket aratott, úgy tűnt, felszabadultan versenyez.
– Mondtam, tartom is: az olimpiai arany után soha többé nincs, nem lesz, nem lehet teher rajtam. És tudtam is, hogy jól fogok úszni, mert négy héttel a döntő előtt a konferenciabajnokságon ugyan megvertek, de jól úsztam – tavaly éppen fordítva sikerült, idén azonban figyeltünk, Bobbal az volt a tervünk, hogy a döntőben legyek igazán jól. Márpedig amit Bob Bowman eltervez, azt meg is csinálja.

– Na igen, de hiába tervez a legendás tréner, kell valaki, aki a medencében képes megcsinálni azt, amit elgondolt…
– Nekem kellett a vezérnek lennem, hiszen Léon Marchand ezúttal nem volt velünk. Bobbal megbeszéltük előre, de tudtuk is, hogy hasonlókat és hasonlóan kell úsznom, ahogyan Léon szokott. A kétszáz yard hát már nagyon „léonos” volt.

–  Az milyen?
– Olyan, amikor agyonveri a mezőnyt.

–  És milyen agyonverni a mezőnyt?
– Iszonyatosan jó érzés, nem is tudom igazán elmondani.

–  Nemigen szokta magától mondogatni, hogy olimpiai bajnok, ám ezúttal a kétszáz yard hát után elárulta, hogy kifejezetten támaszkodott a párizsi győzelmére – szüksége volt rá?
– Bajnokként jól kellett úsznom a fő számomban, ez egyértelmű, emellett viszont szoros volt az összetett verseny, és a döntőben három kaliforniai volt, mi pedig Texasból csak ketten. Ha nem nyerem meg a számot, nagy bajba kerülünk – a társaimnak is látniuk kellett, hogy mit tudok, s hogy igenis van esélyünk. Az a nap nem kezdődött jól nekünk, mert 1650 yard gyorson a csapattársunk kikapott Sárkány Zalántól.

– Hogy az NCAA-győzelem nagyon fontos Amerikában, lassan megértjük, de el tudja nekünk magyarázni, mekkora tett, hogy Bob Bowman a csapatával, az Arizona után a Texas Egyetemmel ismét nyerni tudott?
– Ilyenre még nemigen volt példa, úszók esetében megtörtént már, hogy valaki egymást követő évben más-más csapattal nyert, Bob Bowman az első, aki ezt edzőként is megcsinálta. Ha bele­gondolunk, hogy Arizonában kilenc évig tartott, míg összehozott egy bajnokcsapatot, Texasban meg már az első alkalommal sikerült… Amúgy ő sem feltétlenül gondolta ezt az elején, de aztán úgy dolgoztak a fiúk, hogy szépen odaértünk az első helyre.

– Bár tavaly kicsit megijedtünk mi is, amikor Bowman bejelentette, hogy elhagyja az Arizona Egyetemet, mostanra helyreállt a világ rendje: ugye egyértelműen kijelentheti, hogy jó döntés volt Texas – önnek is?
– Igen, az volt, itt tényleg mindenünk megvan, csak ne lenne ennyi cédrusfa… Éppen most van a szezonja, én meg allergiás vagyok a pollenjére – amúgy Léon is, úgyhogy az első találkozásunkkor leginkább mindketten az orrunkat fújtuk.

–  Beszélt róla, hogy Marchand ezúttal nem Amerikában kezdte az idényt, sőt, csak nemrég érkezett a tengerentúlra. Mit tudhatunk még róla?
– Párizs óta nem találkoztam Léonnal, éppen akkor érkezett Texasba, mikor én indultam Magyarországra. Négy olimpia arany után talán érthető, hogy nem rohant vissza edzésekre, s nem vállalta a kemény munkát – Bob Bowmannál nem lehet pihenni, ha visszajössz, dolgoznod kell, Léonnak pedig szüksége volt hosszabb kihagyásra ahhoz, hogy mentálisan is összeszedje magát.

– Vagyis ha visszamegy Texasba az országos bajnokság után, újra együtt készülnek?
– Igen, és nagyon várom már: Léonnal versenyeztem a legtöbbet az edzéseken, akkor fejlődtem a leginkább, amikor ő ott volt mellettem a medencében.

–  De előtte még vár önre az ob – kellett küzdenie azért az edzőjével, hogy rajtkőre léphessen Kaposváron?
– Nem, jó fej volt Bob, azt mondta, tulajdonképpen belefér a magyar bajnokság, más kérdés, hogy már a rövid pályás világbajnokságra sem volt könnyű váltani yardról méterre, de az technikai átállás volt, a huszonöt yard után az ötven méter meg fizikai, ráadásul három hónapja nem úsztam ötvenes medencében.

– Mégis nekimegy az ötven hát országos csúcsának?
– Az ob fontos verseny, komolyan is veszem. És megvan a gyorsaságom is, ez pedig ötvenen jót jelenthet, remélem, bírni fogom a százakat is, de az első napi kétszáz vegyes igencsak érdekesnek ígérkezik…

Három párizsi bajnok Kaposváron!

Több mint 33 évvel ezelőtt volt legutóbb ilyenre példa: akkor a Margitszigeten rendezték az országos bajnokságot, és Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, valamint Szabó József indulásával három ötkarikás aranyérmes versenyzett egyszerre – nem először, de mindeddig utoljára. Szerdától szombaton Kaposvárra figyelnek az úszás szerelmesei, és újra „csodát” láthatnak, merthogy Kós Hubert mellett Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf is nevezett az ob-ra, és ugye ők is már mint olimpiai bajnokok vonulnak ki a rajtkőhöz. Egyébként az 1989 és 1993 közötti időszakot megelőzően olyan, mint amire Kaposváron újfent kilátás van, csak az ötvenes években fordult még elő a női aranygenerációnak köszönhetően.

Igazi csaták is lesznek az ob-n

Több olyan szám is van, amelyben kiélezett küzdelemre van kilátás Kaposváron, természetesen ide sorolható az a három táv, amelyen már az elmúlt két évben hatalmas csatákat láthattunk – hogy 400, 800 és 1500 gyorson ki nyer, megjósolhatatlan. Az biztos, hogy az olimpiai bajnok Rasovszky Kristóf, a párizsi harmadik Betlehem Dávid és a rövid pályás világbajnok Sárkány Zalán ismét jó eséllyel pályázik a bajnoki címre, már persze ha a fiatalok nem törnek borsot az orruk alá… Száz pillangón összecsap Kós Hubert és Milák Kristóf – még mindig tegyük hozzá, hogy összecsaphat, mert a nevezési lista csak jelzés, remélhetőleg Szabó Álmos tanítványa tényleg tiszteletét teszi Kaposváron.  Kós és Milák nevezett 50 pillangón is, itt azonban kapnak egy harmadik társat is, a szám rövid pályás specialistáját, Szabó Szebasztiánt.  Az utóbbi 50 gyorson is rajtkőre lép, és itt nem kisebb ellenfele lesz, mint a Párizsban 100 gyorson negyedik Németh Nándor. Csak néhány a kaposvári nagy párharcok közül – azzal kapcsolatban, hogy egy ideje a férfivonalon erősebbek és eredményesebbek az úszóink, Sós Csaba kapitány csak annyit mondott: „Ez tagadhatatlan, de volt már másként is.”