Kenderesi: Több számban akarok jól úszni a jövőben

– Túl van már lelkileg a budapesti világbajnokságon?
– Azt hiszem, igen. Túl sokat nem pihentem, hiszen már szeptemberben edzésbe álltam – válaszolta Kenderesi Tamás, a 200 pillangón vb-negyedik helyezett pécsi úszó.

– A Duna Arénában nagyon csalódott volt, sírt, nem úgy sikerült a versenye, ahogyan eltervezte.
– Sírni azért nem sírtam – szomorú voltam. Próbáltam magam a lehető leghamarabb összeszedni, és inkább a hibákat kerestem. Sok mindenre nem jutottam…

– Hányszor nézte vissza a kétszáz pillangó fináléját?
– Egyszer sem.

– Akkor hol, miben kereste a hibát?
– A felkészülésben. Arra jutottam, talán az étkezéssel volt baj, ezért immár profi dietetikussal dolgozom együtt, és a közös munkának érzem is az eredményét. A világbajnokság utáni csalódás a múlté, most inkább az érzés munkálkodik bennem, hogy szeretnék ebből a helyzetből kitörni: elegem van abból, hogy a háttérben vagyok.

– Arra gondol, hogy a kétszáz pillangó már nem Kenderesi Tamás felségterülete, illetve már nem csak az övé?
– Nem feltétlenül, inkább a nemzetközi mezőnyre gondolok, indultam néhány világkupaversenyen, de nem voltak kiemelkedő eredményeim. Hogy a százhalombattai országos bajnokságon hányadik leszek kétszáz pillangón, majdhogynem mindegy volt.

– Második lett Milák Kristóf mögött.
– Tényleg nem ez számított. Azt mondtam, ha 1:53-on belül úszom, lehetek nyolcadik is, csak döntsem meg az egyéni csúcsomat. Ez sikerült, ami azt is jelenti, hogy előrébb léptem. Bár onnan, ahol voltam rövid pályán ebben a számban, volt hová fejlődnöm… Kezdem érezni az utat, egyre inkább ráérzek a rövid pályára is. Az idén még nem leszek jó a huszonötös medencében, de jövőre szerintem már igen.

– Ha azt mondom, Milák Kristóf, mit válaszol?
– Mit mondjak…?

– Azt megállapíthatjuk, hogy Kenderesi Tamás kénytelen felvenni a kesztyűt a számában, kétszáz pillangón feltűnt fiatal úszóval, akivel számolni kell?
– Éppen így gondolom én is, de állok a harc, a kihívás elébe! Nem vagyok az az ember, aki megfutamodik csak úgy. Ha Kristóf folytatja a fejlődést, akkor mindannyian nagy bajban lehetünk. Ezt tudom, ezen túlmenően viszont nem érdekel a dolog, csakis én számítok.

– Lelkileg megviseli, hogy már nem a riói bronzérmesről szólnak a hírek?
– Nem foglalkozom vele, a saját céljaimmal viszont igen: nagy terveim vannak, és ebbe már az is beletartozik, hogy több számban akarok jól úszni a jövőben. Elég képlékeny még az egész, kell hozzá idő, míg kikristályosodik, hogyan is lesz ez a későbbiekben, de az biztos, hogy elkezdek dolgozni, mint az állat, és jövőre már jó leszek. A cél legalábbis ez.

– Miért a kétszáz gyorsra esett a választása?
– Én találtam ki – számított a táv hossza, és az is, hogy alapvetően a gyorsra és a pillangóra épülnek fel az edzéseim. Meg persze az is megfordult a fejemben, hogy elég jó 4x200-as gyorsváltónk lehet, az augusztusi Európa-bajnokságon ez majdhogynem borítékolható aranyérmet jelent, bár nem akarom elkiabálni, és a többieket sem leírni. De tényleg elég erős váltó van kialakulóban, ha bekerülök – mondjuk, ha nem, akkor is.

– Akkor ez az egyik cél?
– Abszolút. És ha az Európa-bajnokságon indulhatnék egyéniben is kétszáz gyorson, az már nagyon jó lenne.

– Van már dietetikusa – más változás is történt a felkészülésében?
– Sokkal tudatosabban készülök, és nem kímélem magam az edzéseken. Még a közelében sem járok annak, ahol majd lenni akarok, ehhez azért időre van szükség, de a százhalombattai országos bajnokság annyit talán megmutatott, hogy jó irányba tartok – kétszáz pillangón hét tizedet javultam, ez azért jónak mondható.

– Árulja el, mi dolgozik önben: a dac, a bizonyítási vágy vagy a megálmodott időeredmény elérése?
– Leginkább az foglalkoztat, hogy minél többet kihozzak magamból, az kevésbé, hogy milyen időeredményeket érhetek el, úgyhogy mondhatjuk, hogy van bennem dac. Jó akarok lenni, és nem akarok a háttérben lenni – egy kicsit sem.