Cseh László: Éreznem kell, hogy van értelme csinálnom az egészet

– Ne kerülgessük a forró kását: az uszodák világában hall ezt-azt az ember, önnel kapcsolatosan például azt, hogy az augusztusi glasgow-i Európa-bajnokság mérföldkő lesz a pályafutásában.
– Ezt tényleg így gondolom – erősítette meg lapunk felvetését Cseh László. – Egyszerűen éreznem kell, hogy jó vagyok, hogy van értelme csinálnom az egészet. Ha nem így lesz, nem biztos, hogy megy tovább...

– A visszavonuláson gondolkozik?
– Remélem, az Európa-bajnokság után nem kell majd semmin sem gondolkoznom.

– Még néhány hónapja is úgy nyilatkozott, hogy imádja az úszást, esze ágában sincs abbahagyni – mitől ez a nagy változás? Milák Kristóf remeklése bizonytalanította el?
– Nem feltétlenül csak Kristóf feltűnése az oka ennek, sokkal inkább az, hogy az edzések nagyon megterhelők. Régóta csinálom, és szeretném továbbra is folytatni, ráadásul az idén olyan munkát végeztünk, amely okot ad a bizakodásra, ám ha ilyen kemény felkészülés után sem fejlődöm úgy, ahogy azt magam is elvárom, akkor el kell gondolkoznom a folytatáson...

– Beszélt már erről edzőjével, Plagányi Zsolttal?
– Csupán néhány mondatot, de ezt ne úgy képzelje el, hogy megemlítettem neki, augusztus közepétől már egyáltalán nem megyek le az uszodába – tudja, mi jár a fejemben, tisztában van ő is azzal, hogy évek óta ötkor kelni, majd aztán jól elvégezni a munkát, szinte folyamatosan a maximum közelében teljesíteni, bizony igénybe veszi az embert. Látnom kell, hogy a befektetett energia megtérül-e.

– Önnek kell éreznie ezt Glasgow-ban, vagy nekünk kell újabb Cseh-éremnek örülnünk a kontinensviadalon? Mi számít majd?
– Az érzéseim. Hogy az legyen bennem, van értelme ennek az egésznek: minden ember akkor boldog, ha a munkájának látja a hasznát is.

– Évek óta mondogatja, az időeredményeknél és a helyezéseknél is többet jelent önnek, ha jól érzi magát a vízben egy versenyen, ha olyan visszajelzéseket kap úszás közben, amelyek megerősítik önt. Ez tényleg ennyire fontos?
– Mindennél fontosabb, hiszen csak ezekből tudok építkezni.

– A gondolat az esetleges visszavonulásáról hirtelen jött, vagy voltak korábban is nehéz pillanatai a felkészülés során?
– Azok mindig voltak és vannak! Például amikor nem úgy megy az edzés, ahogy szeretném, vagy nem úgy sikerül egy-egy verseny. Mostanra értettem meg igazán, hogy a kettő együtt nem megy: vagy az edzéseket végzem keményen, vagy a versenyre könnyítünk. A nehéz munka másnapján felesleges jó eredményt és jó érzéseket várnom magamtól egy kisebb versenyen is.

– Abszolút „beleérett" a sportágba, fiatal évei után mostanra már érti is, mit és miért tesz a medencében.
– Így van, és most már biztos vagyok abban is, hogy a vállfájdalmam is azért kínoz régóta, mert annak idején nem megfelelően végeztük a szárazföldi munkát, na meg azért, mert akkor ezekkel a fájdalmakkal nem is foglalkozott senki sem komolyan. Óvhattuk volna jobban az ízületeinket, a testünket...

– Ha valahol, Glasgow-ban aztán nem tud óvatoskodni, a kétszáz pillangó előfutamában négy magyar feszül majd egymásnak, és csak kettő juthat tovább.
– Ott tényleg az lesz, hogy négyen úszunk kirobbanó eredményt, szerintem mások nem is nagyon fogják azokat megközelíteni – a nehézséget ugye az okozza, hogy míg máskor az előfutamban úgy kell úszni, hogy az ember bekerüljön a legjobb tizenhatba, ezúttal muszáj az első kettőbe. Nagyon észnél kell lenni, minden méterre figyelni, az utolsó centiméterig küzdeni, nemigen lehet majd taktikázni.

– Még annak sem, aki mondjuk egy másik magyarral egy futamban úszik?
– Nincs még futambeosztás, de igen, az nem rossz, ha két magyar együtt úszik. Aki később következik, annak figyelnie kell az időket, ez kötelező, hiszen csak így láthatja, milyen eredmény szükséges a továbbjutáshoz. Ez lehet előny, de elsülhet visszafelé is, mert ha jó idők születnek addig, rá is görcsölhet valaki az egészre... Mindezt délelőtt és nem a döntőben produkálni – nem lesz könnyű, de oda kell tudni állni, és meg kell csinálni!

– Olyan sokat mondogatják, hogy más reggel úszni, mint este – mitől más? Hiszen reggel is vannak például edzéseik a felkészülés során.
– De az teljesen más! Olyankor dolgozik az ember, a versenyre meg csúcsformát időzít. Viszont reggelente álmosabbak vagyunk még, és a szervezetünk sincs még feltétlenül a csúcson. Ám erre rá lehet állítani a testünket és a tudatunkat is, elég, ha csak a pekingi olimpiára utalok, ahol európai idő szerint délelőtt rendezték a döntőket. Egész egyszerűen erre a helyzetre kell felkészülni, aki erre képtelen, az máshol is vesztes lenne.

– Ugyan nem feltétlenül szeret rangsorolni, a pályafutása során kiemelt jelentőségűnek tűnő verseny előtt azért mégiscsak adódik a kérdés: melyik számra készült leginkább?
– Valóban nem akarok rangsorolni a számaim között, egy biztos, a kétszáz pillangóra nagyon-nagyon készültünk. Nehéz lesz nagyot alkotni, hatalmas a konkurencia, de olyan célt tűztünk ki végre, amely igazán bátor és előremutató.

– Vagyis?
– Maradjunk az érzéseknél – tényleg azok lesznek a legfontosabbak.