Kapás Boglárka a pofonról és az új kihívásról

– Edzője, Virth Balázs tényleg felajánlotta a lemondását a nyolcszáz gyors döntője után?
– Nekem nem mondta, viszont többektől hallottam én is... – válaszolta Kapás Boglárka, aki a 800 gyors címvédőjeként „csak" az ötödik lett a távon a glasgowi-i Európa-bajnokságon. – Szerintem csak poén volt, az viszont tény, hogy mindketten jobbat szerettünk volna. Ezt nem is titkoltam, tudtam, hogy akár meg is nyerhetem a számot. Nem véletlenül volt az enyém a legjobb nevezési idő, és ha ehhez hozzáteszem, hogy a gyors jól is ment az edzéseken, volt okom arra, hogy higgyek a címvédésben. Aztán a döntőben beugrottam a medencébe, hogy „Most mi van?", és amikor ötödikként kiszálltam a medencéből, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben...

– Pofon volt a javából?
– Az. Ugyanez történt velem tavaly a világbajnokságon, annyi a különbség, hogy Glasgow-ban tartotta bennem a lelket, hogy leginkább a kétszáz pillangóra készültem. Viszont ilyen úszás után már ez is megkérdőjeleződött bennem... Rossz lett a kedvem, de túl sok időm nem volt a sebeimet nyalogatni.

– Nem bizony, hiszen másnap délelőtt már rajtolt kétszáz pillangón. Ki segítette a talpraállásban?
– Lelkileg kerültem mélypontra, este nagyon szomorúan feküdtem le, s bár reggelre ez valamelyest enyhült, kétely megmaradt: mi van, ha ezt is képes vagyok elrontani? A kedvesem, Ádám (Telegdy Ádám úszó), és az edzőm, Balázs öntött belém lelket: a bátorításuk erőt adott.

– Hogy aztán az esti középdöntő alatt az edzője – elmondása szerint – tíz évet öregedjen...
– Na, ezt a megjegyzését viszont nem értettem! Én mindhárom úszásomat nagyon élveztem, a középdöntőt főként – a finálé előtt mondani is akartam Balázsnak, hogy ne izguljon, de felesleges lett volna, tudtam, hogy idegeskedni fog, így inkább hallgattam.

– Tényleg csak az éremben gondolkozott a kétszáz pillangóval kapcsolatosan?
– Néha halványan megjelent a képzeletemben az arany, mint egy kis manó, megkérdezte, „Helló, nem akarsz?" De valójában az éremre gondoltam többet, mégpedig úgy, hogy ha meglesz, az nagyon jó, ha mégsem, az sem jelent semmi rosszat. Szerintem a többiek látták rajtam, hogy felszabadult vagyok, talán ezért nyertem én.

– Ha ön Kapás Boglárka vetélytársa, másként úszik ellene a fináléban?
– Lehet, hogy megijedek kicsit, bár az elmúlt évek éppen azt mutatták, hogy én nem szoktam, ugyanakkor ha jönne valaki a gyorsúszásból, talán az én figyelmemet is elkerülné, lehet, hogy csak legyintenék: ez komoly?!

– A győzelme mellett az volt a legszimpatikusabb, hogy elégedetlennek tűnt...
– Persze, hiszen hiába nyertem Európa-bajnoki címet, nem véletlenül nem voltam túlzottan boldog. Igen, egyfelől egy aranyhoz nem kell hozzáfűzni semmit, másfelől viszont ez nagyon kevés, én a világ legjobbjai közé szeretnék odaérni! Azért szerettem volna 2:06-os időt, mert az lehet, hogy csak két tizeddel jobb, mint amit a döntőben úsztam, de közelebb van a világelithez, s a birtokában a lelkem is megnyugodott volna. Persze lehet, hogy azért nem sikerült, mert csak két méter mély volt a medence, így lassabb is, ezt sosem tudjuk meg, az mindenesetre árulkodó, hogy a döntőbeli vetélytársaim közül ketten is képesek 2:05-ös időre, Glasgow-ban mégis messze elmaradtak tőle.

– Mit jelent ez az aranyérem?

– Utat mutat és erőt ad – láthatom, és láthatja mindenki, nem azzal van a baj, hogy nem szeretek vagy éppen nem tudok már úszni, hanem inkább arról, hogy belefásultam a sok gyorsúszásba. Éppen jókor találtuk ki az edzőmmel, hogy adunk egy esélyt a kétszáz pillangónak, és ezzel párhuzamosan magunknak is, úgyhogy ez az Európa-bajnoki aranyérem számomra nagyon sokat jelent.

– Pihenteti a gyorsúszást vagy végleg elengedi?
– Dehogy engedem! Átmenetileg búcsúztam tőle, és tényleg csak akkor szeretném újra felvenni a repertoáromba, ha megjött a kedvem hozzá, ha visszajön a „megverek mindenkit" érzés. Időt kell adnom magamnak.

– Akadnak, akik azt mondják, ez az egyik indok, a másik viszont az, hogy Kapás Boglárka valójában Késely Ajnától tart.
– Érdekes felvetés, és akár még jogos is lehetne, hiszen amióta Ajna közel olyan időket úszik, mint én korábban, azóta nekem nem sikerül, az okok viszont máshol keresendők, beszéltem róluk az imént. A nemzetközi mezőnyben sokan erősödnek, jönnek fel a gyorsúszószámokban, nem csak Ajna az ellenfélfóbiám meg nem lehet mindenkitől! Viszont ahhoz, hogy ismét ott legyek a legjobbak között ebben az úszásnemben is, kell a szívem, kell, hogy ott akarjak lenni köztük.