Ki mit tud? – Deák Zsigmond jegyzete

Ez a Ki mit tud? más, mint a Magyar Televízió hajdani kulturális tehetségkutató műsora, amely 1962 és 1996 között tíz adássorozatot ért meg. Úszni viszonylag nehéz a színpadon, a medencében pedig többek között a paródia műfaja lehetetlen. (Ki tudna például hasonló könnyedséggel siklani háton, mint Egerszegi Krisztina?) Bár jobban belegondolva ez mégsem teljesen igaz, Eric Moussambani például tényleg csak úgy csinált a 2000-es sydneyi olimpián, mintha úszna, s röhögtünk is rajta. Azóta is ebből él az Angolna becenevű egyenlítői-guineai úszóparodista, aki tavaly többek között Budapesten haknizott kicsit.

„Álljunk fel a rajtkőre, és nézzük meg, ki mit tud.”

Ez azért más, ez maga a verseny, a tusázás, a küzdelem esszenciális lényege, s nem az okoskodó zsűri vagy éppen a közönség dönt, hanem az óra. Hosszú Katinka állítja, tíz évvel ezelőtti első világbajnoki címe óta egyebek mellett épp ezt a vagányságot őrizte meg magából. S mond még mást is legfrissebb interjújában, amelynek fő értéke, hogy egy harmincon túli, ötödik olimpiájára készülő korszakos klasszis, napjaink egyik legnagyobb sportolója (nem magyar, világszinten!) vall magáról, az életéről, pályafutásáról, legmélyebb érzéseiről keresetlen őszinteséggel.

Pontosabban dehogyis keresetlennel, sokáig épp ezt a „bajai lányos” őszinteséget kerestük benne, mert bár ment a szekér, csak éppen a nagybetűs ember pottyant le róla (vagy legalábbis nagyon úgy tűnt). Aztán szerencsére visszamászott oda, amikor kicsit lassult a jármű, s más ült a bakra, s most, az újabb robogás közepette sincs az az érzésünk, hogy elveszítenénk őt vagy bárki, bármi mást. Egy talpraesett nőt látunk és hallunk, aki sikeres a maga területén, reálisan érzékeli az erényeit és a hibáit, tud mosolyogni korábbi hülyeségein (ő fogalmaz így), tudja, ki ő, mit és hogyan szeretne csinálni.

Talán nem sértődik meg Hosszú Katinka, ha most azt írom, ilyen jellegű, igazán őszinte mélyinterjút még sosem olvastam vele. Korábban sem volt feltétlenül őszintétlen, csak mintha mindennel lett volna valami célja. Most meg az az érzésem, hogy egy barátnői csevegés átfordult az élet nagy kérdéseit boncolgató velős, tartalmas beszélgetésbe.

Nagy érték, ha egy háromszoros olimpiai, hétszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok (s ezek csak a nagymedencés diadalai) ereje teljében, pályája csúcsán megnyílik nekünk. Vigyázzunk rá!