Tomi too? – Szöllősi György jegyzete

Az emigrációban később BEK-döntőig jutó Kű Lajos mesélte, hogy egy éjszakai szórakozóhelyről kijövet együtt látta taxiba szállni az MLSZ akkori szigorú elnökét és fiatal barátnőjét, s a kényelmetlen találkozás pillanatában odavetette: „Kutas elvtárs! Na és a szocialista sporterkölcsök?” Ez az affér lehetett az egyik oka aztán annak, hogy Kutas de facto „kitiltotta az NB I-ből” az olimpiai ezüstérmes, persze szintén nem szent életű futballistát. De most nem róla, hanem egy olimpiai bronzérmesről, Kenderesi Tamásról és az őt ért vádakról szeretnék írni. A hibáját már elismerte („meggondolatlan mozdulatot tettem”), amelyet azzal tetézett, hogy nem voltak nála személyes iratok a koreai szórakozóhelyen, de a szexuális zaklatás súlyos vádját tagadja. A kérdés most az, hogy a helyi hatóságok, illetve a magyar sportági, szurkolói közeg mennyire tekinti bocsánatos bűnnek a történteket.

A fentiekből is egyértelmű, hogy ostobaság volna ítéletet hirdetni az ügyben. Kiderülhet, hogy szemforgató álszentség, a „szocialista sporterkölcsök” számonkérése lenne megbélyegezni a riói olimpián meglepetés bronzérmével és „sajtbureszes” nyilatkozatával egy csapásra országosan ismertté és kedveltté váló úszót, de előfordulhat az is, hogy olyasmit próbálnak sokan máris megértően kimagyarázni, amire nincs mentség, amitől el kell majd határolódniuk Kenderesi lelkes rajongóinak is. Reméljük, bár nincs rá garancia, hogy az igazság hamarosan kiderül. Addig folyik a találgatás, de néhány tanulságot talán már most is le lehet vonni, illetve néhány tény felsorolásával talán árnyalni lehet addig is a képet. Az például nem helytálló felvetés, hogy „mit keresett egy éjszakai bárban?” a magyar versenyző, hiszen a versenyek, a több hónapos felkészülés végeztével már miért ne kapcsolódhatna ki egy sportoló, ahogy a vetélytársak többsége is teszi? Az más kérdés, hogy ő ilyenkor is óhatatlanul példakép, akire ez különleges felelősséget ró, nagyon sokat árt neki például, ha – szinte mindegy is, hogy miért – a rendőrség nem engedi haza a csapattársakkal. Hálás lehet ugyanakkor a barátnőjének, aki a távolból a nyilvánosság előtt állt ki mellette.

Általánosító, sommás kijelentéseket kár megfogalmazni az eset kapcsán, hiszen az úszó-vb legfontosabb magyar tanulsága továbbra is az, hogy a világ egyik legsűrűbb mezőnyű sportágában a harmadik helyen végeztünk az éremtáblázaton, és a nyílt vízzel együtt négy különböző versenyzőnk is világbajnok lett, ami a fantasztikus múltú magyar úszósportban sem fordult még elő. Abba a zsákutcába is kár belesétálni, hogy akkor most jaj, mit gondolnak a magyarokról, mert bár a példaképek fent említett felelőssége igenis fontos, a világcsúccsal sokkoló Milák Kristóf, éppen úgy magyar úszó, mint az angolul pazarul előadó és tárgyaló tréner, üzletasszony, a kilencszeres világbajnok Hosszú Katinka vagy az aranyérmét a tragikus sorsú norvég sporttársa szüleinek kézbesítő Gyurta Dániel. Míg a 23-szoros amerikai olimpiai bajnok Michael Phelpst is többször érték már ittas vezetésen, hatszoros aranyérmes honfitársát, Ryan Lochte-t pedig egy benzinkút berendezésének megrongálásáért és az azt követő hazudozásért hónapokra el is tiltották a riói olimpia után. Nemzetközi hírű balhéja már Kenderesinek is van, most jöhetnek az aranyérmek!